Az Ártatlan (Bakugou x OC)

Ep.82.: Ostoba

-Valamibe bele kell halni! -kiabáltam vissza, majd a szakadó esőbe rohanni kezdtem a kolesz felé.
-ÁLLJ MÁR MEG! -üvöltött utánam a szöszi, de csak az egyre halkuló hangját hallottam. Nem volt sok esélyem az eső ellen. Nem jutottam messzire, ugyanis három lépés után bőrig áztam. Valamiért felszabadító érzés volt az esőben sétálni. Nem volt meleg, sőt. Ahogy a jéghideg eső átáztatta a ruhámat kezdtem fázni, de akaratlanul is mosolyogtam.
-Egek...talán megkattantam? -gondoltam magamban. Megálltam és felnéztem. Már tök mindegy volt, hiszen csurom víz voltam. A koleszok előtt álltam, már csak meg kellett volna keresni az 1A házat. Az esőben állva totál elkalandoztam.
-Te tuti nem vagy normális. -tartotta a fejem fölé az esernyőt a szöszi.
-Lehet hogy nem. -néztem rá az álom világból kiszakadva.
-Igyekezzünk vissza, mert meg fogsz fázni. -utasított, mire én csak bólintottam. Csendben mentünk a koleszig. Nem akartam kötözködni vele, de lényegében nekem már mindegy volt, hogy az esernyő alatt vagy mellett megyek.
-Jézus isten Hinami! -rohant oda hozzám Mina ahogy a koleszba beléptünk.
-Mi az? -néztem rá értetlenül.
-Azonnal törölközz meg! -támadott le a lány. -TE MEG HOGY HAGYHATTAD HOGY ÍGY MEGÁZZON?! -esett neki Bakugounak. Nem válaszolt rá, csak a csuklómnál fogva a lift felé kezdett húzni. Nem igazán tudtam ellenkezni és nem is akartam. Sodródtam az árral és mentem a fiú után.
-Nálad ostobább lánnyal még életemben nem találkoztam. -jegyezte meg a liftbe beszállva, amire én csak egy meglepett arccal tudtam reagálni.

Ezen kívül semmit nem mondott. Szótlanul húzott maga után egész a szobámig. Kinyitottam az ajtót, amin mindketten bementünk.
-Öltözz át! -utasított. Én csak kikerekedett szemekkel tudtam a fiúra nézni. -Hol vannak a törölközőid?
-Szekrényben a legalsó polcon. -válaszoltam a kérdésére, de továbbra is csak a fiúra néztem.
-Mondtam, hogy öltözz át! -szólt rám még egyszer. Nem egészen értettem, hogy most mitől ilyen feszült, de tettem amit mondott. Le is vettem a vizes ruhákat, majd a székemre tettem őket. Egy szál fehérneműben álltam a szöszi előtt. Nem nézett rám, csak a fejemre dobta a törölközőt, amit a szekrényemből vett ki. Magamra tekertem a törölközőt és továbbra is boci szemekkel néztem a fiúra.
-Felcsaptál autistának? -kérdezte flegmán.
-Nem, csak nem tudom hova tenni a szituációt.
-Milyen szituációt? Hogy nem hagylak lebetegedni?! -háborodott fel.
-Hát, hogy mi ez a pánikszerű "öltözz át" utasítás.
-Egyáltalán nem volt pánikszerű!
-Aggódsz miattam? -mosolyodtam el.
-EGYÁLTALÁN NEM AGGÓDÓM MIATTAD! -emelte fel a hangját.
-Akkor miért nem hagytál az esőbe? -kezdtem incselkedni vele.
-TE HÜLYE VAGY?! MÁR HOGY HAGYTALAK VOLNA AZ ESŐBE?! -kiabált tovább.
-Azért nem hagytál az esőbe, mert aggódsz értem. -vigyorogtam győzedelmesen.
-IDIÓTA VAGY!
-Lehet. -nevettem ki. A törölközőt a földre dobtam, és a szekrényemhez indultam, hogy felvegyek valami száraz ruhát. A fiú végig követte a tekintetével ahogy elsétáltam előtte. Kivettem a szekrényemből egy egyszerű pólót és egy melegítő gatyát, majd a fiú fele dobtam egy sanda pillantást, majd egy enyhe mosolyt. Tudta, hogy szeretnék levetkőzni, így kérés nélkül elfordult. Le is vetkőztem meztelenre, majd gyorsan magamra kapkodtam egy tiszta alsóneműt és melltartót, majd felvettem a már előtte kiválasztott ruhákat.
-Készen vagyok. -mentem közelebb a fiúhoz, majd egy apró puszit adtam a nyakára amitől kirázta a hideg.
-Elég sokáig tartott. -fordult vissza felém. A ágyam szélén ült, így előtte állva magasabb voltam nála.
-Beszéltél Kirishimával? -váltottam témát.
-Hogy? -vonta fel a szemöldökét, miközben a kezét a derekamra vezette.
-A holnapi találkozóról. -hoztam fel neki a Manamival megbeszélt "dupla randit" .
-Ki mondta, hogy én benne vagyok?
-Megegyeztünk! -háborodtam fel.
-Tch...Mert ha nemet mondtam volna akkor nem aludtál volna velem?
-Már csak dacból sem! -vágtam rá habozás nélkül.
-Rohadt idegesítő vagy! -sóhajtott egyet. -Igen beszéltem Kirishimával, és benne van a dologban. -adott választ az első kérdésemre. Akaratlanul is mosoly ült ki az arcomra, hiszen akkor az előző mondatát csak azért mondta, hogy egy kicsit provokáljon.
-Ennek nagyon örülök. -mosolyogtam.
-Ezt mindjárt gondoltam. -jegyezte meg flegmán.
-Még le kell fixálnom a dolgot Manamival. -kezdtem gondolkozni. -Holnap mikor végzünk?
-Nem lesz edzésünk, szóval olyan kettő fele. -adott választ a kérdésemre.
-Remek-remek. -csaptam össze a két kezem. A derekamat fogva Bakugou kicsit arrébb tolt, majd felállt. -Hova mész? -kérdeztem tőle.
-Mindjárt jövök, elmegyek átöltözni. -indult meg az ajtóm felé.

Mindenesetre köszönöm, hogy elolvastad ezt a részt! :)
Ha tetszett kérlek voteolj/kommentelj! :)
További szép napot! :)