Az Ártatlan (Bakugou x OC)

Ep.69.: Nem mintha titok lenne...

-Mina...
-Tessék?
-Írt Bakugou, hogy menjek át hozzá... -néztem a lányra, majd a telefonomra.
-Hát akkor menjél! -bökött oldalba. -Csak aztán ne felejts el mesélni.
-Jó-jó. -legyintettem Mina felé, majd meg is indultam Bakugouhoz. Kicsit izgultam, mert nem tudtam, hogy mit szeretne. Gondoltam, hogy a tegnapról akar beszélni, de egy kicsit féltem attól, hogy vajon mit fog mondani. Az ajtójához érve kopogtam, majd egy hangos "GYERE" után be is nyitottam. A szöszi félmeztelenül állt előttem, én pedig úgy reagáltam, mintha először láttam volna őt így.
-Muszáj állandóan félmeztelenül mászkálnod? -vontam kérdőre.
-Az én szobám, azt csinálok amit akarok. -mondta, majd a vállam fölött átnyúlva becsukta az ajtót. Ismét vészesen közel volt hozzám, de már kezdtem megszokni. Az ajtó becsukása után kézen fogott és az ágyához vezetett, aminek a szélére le is ültem.
-T-Todoroki miatt haragszol rám? -kérdeztem egy kicsit félve.
-Todoroki miatt? Miért haragudnék Todoroki miatt? -nézett rám értetlenül.
-M-Mina mondta, hogy tegnap este majdnem összepattantál Todorokival miattam és....
-Nem! -vágott közbe. -Nem rád haragszom, hanem magamra.
-Magadra miért? -nem tudtam rájönni még így sem, hogy mi baja lehet.
-Mert nem tudtam visszafogni magam, amikor kellett volna. -húzódott arrébb. Nem volt teljesen tiszta, hogy miről beszél, de kezdett derengeni valami.
-Semmi baj nincs azzal. -mentem hozzá közelebb. -Én nem haragszom rád.
-Emlékszel rá? -nézett újra rám.
-Nem emlékszem, de szerintem sejtem, hogy mire gondolsz. -voltak ugyan emlék foszlányaim, de pontosan nem tudom, hogy hogy történt.
-Ki kellett volna bírnom. -feküdt az ölembe. -De túlságosan akartam. - egy kicsit zavarba jöttem és éreztem, hogy elkezd kipirulni az arcom.
-Semmi baj. -simogattam meg a fejét.
-De nem tehetek róla, hogy ezt hozod ki belőlem. -végig simította a combomat.
-Ne haragudj miatta. -próbáltam viccesre fogni a figurát, de elég nehéz volt úgy, hogy nem elégedett meg a combom végig simításával.
-Ohhh én nem haragszom. -mondta, majd a keze a hasamra vándorolt és egy apró lökéssel ledöntött az ágyra.
-Hékás... -támaszkodtam fel a könyökömre.
-Shh... -csitított el. Miután ő került felülre, szépen lenyomott a hátamra. Nem akartam megállítani, csak szótlanul vártam a végkifejletet. Egyből betámadta a nyakamat és finoman csókolgatni kezdte.
-Bakugou ne csináld. -tudtam, hogy mire megy ki a játék, de féltem, mert mégis csak a koleszba vagyunk. Nem szólt egy szót sem, csak egy csókkal csitított el. Élveztem a helyzetet, nem akartam megállítani.

Éreztem, hogy a testem elkezd felhevülni, tudtam hogy már én sem bírom sokáig tartóztatni magam. A keze szép lassan a vállamról a mellemre csúszott. Egyre nehezebben bírtam magammal, de igyekeztem tartani magam. A kezemet a hátára csúsztattam és összegyűrtem a pólóját. Ránéztem az arcára, de csak egy pimasz mosollyal találtam szembe magam. Egyik pillanatról a másikra, hirtelen váltás és Bakugou lefordult rólam. Meglepett fejjel néztem rá.
-Mi ez a csalódott fej? -nézett rám még mindig azzal a szemtelen vigyorral.
-E-ez most mi volt? -hebegtem, még mindig a kis "játék" hatása alatt.
-Én csak visszafogom magam. -vonta meg a vállát. -Nem kéne?
-H-ha ezt szeretnéd. -néztem a szemébe. Láttam rajta, hogy csak provokálni akar, de már csak makacsságból is próbáltam tartani magam. Úgy döntöttem, hogyha ilyet játszunk, akkor én is kiveszem belőle a részemet. -Nekem az is tökéletes, ha csak összebújva fekszünk egymás mellett. -mondtam, majd a lábamat átdobtam rajta és szorosan hozzábújtam.
-Én is így látom a dolgokat. -folytatta az incselkedést.
-Ennek nagyon örülök. -súgtam bele a fülébe. Direkt arra mentem, hogy megint kiváltsam belőle azt a reakciót, amit már nem egyszer sikerült. -De az összebújás úgy az igazi, ha be is takarózunk, nem? -tettem fel a költői kérdést, és már hajoltam is a takaróért, ami Bakugou túloldalán pihent. Direkt elnyújtottam a mozdulatot, vissza fele pedig végig simítottam az oldalát, majd ránéztem. Láttam rajta, hogy tetszik neki, hogy partner vagyok a kis szórakozásába. Áthúztam rajta a takarót, majd eligazgattam, úgy hogy mindkettőnket lefedjen. Bakugou oldalra fordult, hogy egymással szembe legyünk és a kezét a derekamra tette.
-Látom élvezed ha szórakozhatsz velem. -jegyezte meg, még mindig azzal a pimasz vigyorral.
-Nem tudom miről beszélsz. -mosolyogtam én is.
-Ohhh nem? -kérdezett vissza, majd a derekamról a fenekemre vezette a kezét és feljebb tolt, hogy a feje a mellkasomnál legyen. Egy apró csókot nyomott a mellkasomra, majd szorosan hozzám simult. Elkezdtem cirógatni a hátát először csak az ujjaimmal, majd kicsit később a körmömmel. Éreztem, hogy jól esik neki, ezért folytattam. A kezét a hátamra csúsztatta és magához szorított. szép lassan feljebb vándorolt a keze egész a tarkómig, amire finoman rá is fogott.
-Nagyon nehéz megállni. -jelentette ki.
-Mármint mit? -kérdeztem vissza egy mosollyal az arcomon. Feljebb csúszott egész odáig, hogy a szemembe tudjon nézni. Csak egy pillanatig fürkészte a tekintetemet, majd a szeme lejjebb tévedt. A kezét az állam alá vezette és egy finom csókot nyomott az ajkaimra. Ezúttal is nagyon gyengéd volt. Addig addig fészkelődött míg végül ott kötöttünk, ki hogy a fejem mellett könyököl és ismét én vagyok alul. Ezúttal nem csinált semmit, csak az arcomat nézte.
-Most mi az? -néztem rá kérdően.
-Semmi, hagyjuk. -hajtotta le a fejét a párnára. Láttam, hogy enyhe pír ült ki az arcára.
-Naaa...Mondd el. -kezdtem el szekálni.
-Biztos, hogy nem! -takarta el a szemem, hogy ne lássam őt.
-Gyerünk már. -kezdtem el bökdösni, ami miatt elkapta a csuklóm, így kénytelen volt elvenni a kezét a szemem elől.
-Azt mondtam, hogy semmi! -vágta rá újból. Ismét mosolyra késztetett, hogy zavarba tudtam hozni. -Most mit kell vigyorogni? -förmedt rám.
-Jobb lenne ha sírnék? -nevettem ki.
-Hát ennél a "győzedelmes" vigyornál még az is jobb lenne. -ironizált.
-Szóval azt akarod, hogy sírjak...
-Igen, persze...A szavaimat is forgasd ki. -sütötte le a szemét. Ez volt az a pont, ahol már tényleg nem bírtam tovább és nevetésben törtem ki. -Nevess csak, majd megtudja az egész kolesz, hogy épp nálam vagy. -próbálta elvenni a kedvemet.
-Nem mintha titok lenne. -nyögtem ki nehezen.

Mindenesetre köszönöm, hogy elolvastad ezt a részt! :)
Ha tetszett kérlek voteolj/kommentelj! :)
További szép napot! :)