Az Ártatlan (Bakugou x OC)

Ep.4.: Töri atlasz

Egy pár másodpercig csak álltam és a liftet bámultam, mire sikerült visszatérnem a valóságba. Zavarosban a szobámba siettem és a telefonomat a kezembe kapva már tárcsáztam is a húgomat Manamit.
"-Cső! Mondjad." -szólt bele a tőle már megszokott stílusban.
-Szia Manami. Csak azért hívtalak, hogy mi újság? -kezdtem kínosan a beszélgetést. Úgy éreztem, hogy valakivel beszélnem kell a mai napomról.
"-Hülye vagy? Még csak fél napja mentél el itthonról és máris hiányzom?" -mindig ilyen flegmán beszél, de tudom hogyha bármi van velem azt neki bármikor elmondhatom.
-Jól van na. Igazából magam miatt hívtalak. -mondtam meg az őszintét.
"-Na mert mi történt?" -érdeklődött.
-Hát elég érdekes napom volt...-elmeséltem neki mindent a legapróbb részletekig.
"-Szóval neked bejön ez a Bakugou gyerek?" -kérdezte nevetve.
-EGY SZÓVAL SE MONDTAM! -kiabáltam bele a telefonba.
"-Legalább helyes?" -hagyta figyelmen kívül az előző mondatomat.
-Mondjuk...-halkultam el.
"-Akkor fűzd be. Szép vagy és okos, csak nem lehet akkora kihívás." -mondta szokatlanul kedvesen.
-De a személyisége elég érdekes. Nekem olyan zárkózott gyereknek tűnik. -magyaráztam.
"-Azok alapján amiket meséltél, egy olyan fiút látok magam előtt mint jómagam."
-Hasonló lehet, talán egy kicsit agresszívabb.
"-Akkor nem értem a problémát. Tudod, hogy hogy kell kezelni az olyan embereket mint én nem?" -kérdezte visszaváltva a szokásos flegma stílusába.
-De ő egy fiú! -vágtam rá. -És amúgy is idősebb nálad.
"-És?"
-Lehet hogy teljesen más mint te! -magyaráztam neki egy kicsit ingerülten.
"-Chhh..." -reagálta le.
-Na mindegy. Anya ott van a közeledbe? -váltottam témát.
"-Már hogy lenne?!" -kérdezte felháborodottan. "-Tudod, hogy milyen munkamániásak. Szerinted itthon van?"
-Jogos, bocsánat.
"-Figyelj Hinami, most mennem kell. Ha bármi van hívjál. Az újdonsült szerelmedhez pedig sok sikert." -mondta gúnyosan, de mire válaszolhattam volna addigra rám nyomta a telefont.
-Kösz a segítséget. -néztem a telefonra, majd egy kissé letörve ledobtam magam mellé az ágyra. Nem tudtam, hogy mit kezdjek magammal, Mina mintha azt mondta volna, hogy 8 kor szoktak vacsizni. A faliórára pillantva néztem meg az időt. Mivel még csak 7.13 volt ezért úgy döntöttem, hogy addig elmegyek lefürdeni. Össze is szedegettem a fürdéshez szükséges kellékeket.
-Tusfürdő, törölköző, papucs....-soroltam magamban. -Ja persze, pizsama. -csaptam a homlokomra, majd a szekrényemhez lépve egy fehér pólót vettem ki, egy fekete rövidnadrággal. Miután tényleg mindennel meg voltam, az első emelet felé igyekeztem, ahol a fürdők is voltak. A folyosón ismét összefutottam Bakugouval, de ezúttal csak egy fél pillantást vetettem rá, fel se emelete a fejét a telefonjából.
-Egek, mi van velem? -ráztam meg a fejem, majd a liftbe beszállva meg is nyomtam az 1-és gombot. A lift az első emelet előtt a 3.-on is megállt, ahol Hagakure lépett be mellém.
-Ohh...Szia, csak nem fürdeni mész? -kérdezte kedves hangon.
-De igen, te is? -kérdeztem vissza, de őszintén szólva nem igazán tudtam, hogy hova nézzek, ugyanis a ruhákon kívül semmit nem láttam a lányból.
-Uhum...-hümmögéssel válaszolt. Aranyos lánynak találtam, de egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy vajon hogy nézhet ki. Amég ezen filóztam, addig a lift le is ért az elsőre, ahol Hagakure szállt ki először, én pedig követtem. A fürdőbe bemenve mindketten vetkőzni kezdtünk. Nem tudom, hogy Hagakure pontosan mit csinált, de nekem úgy tűnt, mintha körbe nézne, hogy van-e valaki a fürdőbe rajtunk kívül. Amikor ezt befejezte, ledobálta a ruháit a csapra. Végig bámultam, mert próbáltam megfejteni.
-Hinami-chan....én elég szégyenlős vagyok. -igazából nem is láttam, csak azt hogy hol áll, mert legalább a papucs rajta volt.
-Ne haragudj, csak egy kicsit furcsa, hogy hallom a hangod, de nem látlak. -vakartam a fejem kínosan.
-Ja tényleg, hisz láthatatlan vagyok. -nevetett fel. -Semmi baj, idővel majd megszokod. -mondta majd a zuhanyzók felé battyogott a papucsába. Én is levetkőztem, majd gyorsan lezuhanyoztam. Nem szeretek sokáig zuhanyozni, mert elzsibbad a kezem a zuhanyrózsa tartásától. A zuhanyzóból kilépve megtörölköztem, majd belebújtam a pizsimbe.
-Hagakure, -szólítottam meg a lányt. -nem gáz ha pizsiben megyek vacsizni.
-Dehogy te butus, mindenki pizsibe jön. -hallottam meg a hangját a hátam mögül.
-Rendben, köszi. -fordultam a hang irányába. -Akkor én azt hiszem megyek is. -mondtam, majd egy kínos mosoly keretében távoztam is a fürdőből. Néhányan már lent ültek a társalgóba, de csak egy kósza pillantást vetettem rájuk, mert még fel kellett szaladnom, hogy lerakjam a cuccaimat. Gyorsan meg is voltam vele, majd ismét a liftet használva visszamentem a közös részhez.
-Hinami-chan, csak hogy lejöttél! -rohant oda hozzám Mina. -Ülsz mellettem? -kérdezte csillogó szemekkel.
 -Persze. -mosolyogtam a lányra. -miután mindenki lejött, kezdetét is vette a vacsora. Én teriyakis tésztát választottam, mert az a kedvencem. Mina-chan mellett ültem, az asztal szélén, így mellettem nem ült senki. A vacsi közben persze egy pillanatnyi csend sem volt, ugyanis mindenki beszélt. Én csak tömtem a fejemet, és a többiek beszélgetését figyeltem. 
 -Hinami-chan te Angliából jöttél ugye? -kérdezte Momo-chan, aki velem szembe ült. 
 -Uhum...-csak hümmögni tudtam, ugyanis tele volt a szám. 
 -Akkor te nagyon jó vagy angolból. -csillant fel a mellettem ülő Mina szeme. 
 -Igen. -mondtam miután lenyeltem a falatot. 
 -Tudnál korrepetálni? -vágta rá azonnal a rózsaszín lány. 
 -H-hát ha szeretnéd. -szökött enyhe pír az arcomra. 
 -Az neked is jól jönne, ugye Kaminari? -kérdezte ismét Momo-chan a mellette ülő fiút, aki csak bólintott egyet. -Neked van olyan tantárgy, ami nem megy? -nézett rám Momo. 
 -I-igazából én szeretek tanulni. -sütöttem le a szemeimet, mert egy kicsit szégyelltem magam, bár nem tudom, hogy miért. 
 -Háá~...-kapta felém a tekintetét Kaminari. -Ki az az elvetemült, aki szeret tanulni? 
 -Az, akinek vannak céljai. -nézett rá szúrós szemekkel a fekete hajú lány. 
 -Nekem is vannak céljaim, csak abba a tanulás nem tartozik bele. -mormogta Kaminari. 
 -Az is hozzá tartozik! -háborodott fel Momo-chan. Egy kisebb vita kerekedett abból, hogy a tanulás mennyire szükséges ahhoz, hogy népszerű hős legyen belőled. A vitába szép lassan az összes osztálytársunk beszállt. Egyre kényelmetlenebbül éreztem magam, mert az én kijelentésemből indult ki az egész. Szerencsémre a témák gyorsan cserélődtek, így a tanulós kérdés is hamar feledésbe merült. A vacsorát befejezve, mindenki elmosogatta a saját tányérját, így én is így tettem. Miután meg voltam vele, a szobámba indultam. A szobámba érve eszembe jutott, hogy nem ártana bepakolni az első sulis napomra, hogy biztos semmim ne hiányozzon. Elővettem az Iida-kuntól kapott órarendemet, majd szép sorban végig haladtam az óráinkon. A gondosan összerakott könyveimet nézegettem, de úgy éreztem, hogy valami hiányzik. 
 -Basszus...nincs töri atlaszom. -csaptam a homlokomra, majd egyből Ochakohoz siettem, hátha ki tud segíteni. 
 -Mit szeretnél? -nyitott ajtót kedvesen. 
 -Ne haragudj, de nincs véletlenül két töri atlaszod, mert én azt hiszem, hogy otthon felejtettem az enyémet? -néztem rá. Ismét kellemetlenül éreztem magam, hogy még csak most ismertük meg egymást, de máris szívességet kérek tőle.
 -Nekem sajnos nincs. -láttam az arcán, hogy gondolkozik, hogy vajon kinek lehet még, így inkább csendben maradtam. -Azt hiszem Bakugou-kunnak kettő van. Talán tőle kéne megkérdezned. -mosolygott rám. 
 -Ő is ezen az emeleten van, igaz? -kérdeztem vissza. 
 -Igen, csak a fiúk oldalán. -mutatott a folyosó vége felé. 
 -Rendben, nagyon szépen köszönöm. -hajoltam meg, majd a fiúk folyosója felé vettem az irányt. A névtáblák alapján nem volt nehéz kitalálni, hogy melyik lehet Bakugou szobája. Az ajtó elé lépve egy kicsit tétováztam, majd lenyeltem a gombócot, ami a torkomban volt, és bekopogtam a fiúhoz. 

 Ha tetszett a rész, akkor kérlek voteolj/kommentelj, ha pedig bármi javaslatod van, akkor kérlek írd le nekem ide kommentbe, vagy akár privátba. Köszönöm, hogy végig olvastad.

 További szép napot! :)