Az Ártatlan (Bakugou x OC)

Ep.15.: Előkészületek

-Sziasztok! Sajnálom, hogy várnotok kellett, csak majdnem odaégettem a sütiket. -nyitotta ki nekünk a kaput Ochako.
-Hello csajszi, mit sütünk? -ölelte meg Mina Ochakot.
-Szia! -intettem szolidan.
-Ohh semmi extra, csak csinálok egy két házi készítésű nasit, mert gondolom mindenki boltit fog hozni. -terelgetett minket Ochako a ház bejárata felé.
-Mi is olyat hoztunk. -mondtam halkan.
-Jajj, nem azért mondtam, mert ez probléma. -hadonászott a kezével Ochako, miközben bementünk a házba. Ahogy beléptünk a lakásba egy nagyon szép letisztult berendezésű nappali tárult a szemünk elé, amiben volt egy kanapé, mellette két fotel egymással szembe fordítva. A kanapéval szembe volt egy tévé, ami mellett volt egy könyvespolc, amin szoba növények voltak. A nappaliban volt egy nagyobb étkező asztal is, ami körül 6 szék volt. A nappaliból nyílt a konyha is, amit nem láttam túlságosan.
-Körbe vezetnél minket? -kérdezte Mina csípőre tett kézzel.
-Hogyne. -bólintott Ochako. -Gondolom látjátok,hogy ez a nappali. -tárta ki a kezeit. -A mosdót a folyosó végén találjátok.
-Mi van az emeleten? -kérdeztem egy kicsit félénken.
-Ohh ott semmi érdekes, csak a hálószobák. -legyintett a barna hajú barátnőm.
-Akkor azt nem kéne "lezárnunk"? -kérdezte Mina.
-Hát pont azon gondolkoztam, de aztán rájöttem, hogy akik itt alszanak, azoknak úgyis az emeleten fognak aludni. -magyarázta Ochako.
-Ja igen. -csapott a homlokára Mina.
-Gyertek velem, megmutatom a kertet is. -intett nekünk, majd egy üveg ajtó felé indult. -Arra gondoltam, hogy kint rendezkednénk be, mert ott mégis csak nagyobb a hely, és ott kisebb eséllyel törik el valami. -nézett vissza ránk.
-Szerintem ez jó ötlet. -mondtam még mindig elég visszafogottan.
-Azt hiszem, hogy a pincében vannak kerti lámpák. -gondolkozott hangosan Ochako. -Ha azokat kitesszük, akkor nem muszáj égnie az udvar világításnak, és az úgy hangulatosabb is lenne.
-Igazad van, de lassan nem ártana belekezdeni, mert még a végén addig húzzuk az időt, hogy megjönnek a vendégek. -vágott közbe Mina. Mindketten egyet értettünk. El is kezdtük az előkészületeket. Amég Ochako a konyhában tüsténkedett, addig én és Mina a kertet rendeztük be. Vittünk ki kis asztalokat amikre majd a nasik kerülnek, vittünk ki kerti székeket és pokrócokat, hogy legyen mire ülni és legyen mibe takarózni. Kihoztuk a pincéből a kerti lámpákat, amikről Ochako beszélt, és azokat is elhelyeztük. Volt vagy délután 6 mire mindennel elkészültünk. Ezután már csak tálakba öntöttük az általunk hozott chipseket és kettőt a kertbe, kettőt pedig a benti étkező asztalra tettünk. Nem maradt más, mint várni a többiekre. Idő közben Ochako is elkészült a sütögetéssel, és az emeletre ment, hogy ő is buli szettbe vágja magát.
-Csak hogy kész lettünk. -huppant le Mina a kanapéra.
-Már alig várom, hogy a többiek is megjöjjenek. -foglaltam helyet az egyik fotelben.
-Te csak Bakugout várod. -mondta pimaszul kuncogva.
-Ez nem igaz! -vágtam rá határozottan, de közben még a fülem hegye is bevörösödött. Mina nem válaszolt, csak nevetett. -Nem vicces. -mormogtam.
-Olyan aranyos vagy. -törölgette a nevetéstől előjött könnyeit.
-Örülök, hogy ilyen jól szórakozol. -zsörtölődtem tovább.
-Jajj már! Bakugou is biztos várja hogy lásson.
-Ja gondolom. -néztem oldalra. Miközben Mina nem tudta elengedni a Bakugous témát, Ochako is elkészült, majd visszajött hozzánk a nappaliba. Mina hála isten időben témát váltott, így Ochako nem hallott meg semmit. Nem is értem, hogy miért a barátaim előtt titkolózok, hiszen Bakugou már tisztába van a dologgal. Még másfél óránk volt a többiek érkezéséig, így mivel másra már nem igazán volt időnk beszélgetni kezdtünk. Gyorsan eltelt az a másfél óra, és pontban háromnegyed nyolckor meg is érkeztek az első vendégek, Jiro és Momo-chan személyében. Egyre többen jöttek, míg majdnem az utolsók között a szöszi is befutott Kirishimával karöltve. Mivel kezdtünk egyre többen lenni, ezért hamar kertbe kényszerültünk. Miután mindenki megérkezett, egy órába sem telt bele, hogy előkerüljön a pia. Természetesen én is belementem a dologba, hátha így könnyebb lesz elengedni magam. Mindenki jól érezte magát, szólt a zene, de én valahogy még mindig egy kicsit feszültnek éreztem magam. Odamentem az egyik kis asztalhoz, ahol a sütik is voltak, hogy egy kis evéssel oldjam a feszkót.
-Feltűnően kerülsz. -halottam meg a hátam mögül egy ismerős hangot. Mikor megfordultam, a szöszivel találtam szembe magam.
-Nem kerüllek. -végig vezettem rajta a tekintetemet. Meg kell mondjam, elég jól nézett ki, egy fehér ing volt rajta egy sötét kék farmer gatyával. Semmi extra, de mégis jól állt rajta.
-Te most végig néztél rajtam? -nézett a szemembe kérdően.
-Igen, és? -az egyre jobban érezhető alkohol hatására mertem kimondani ezeket a szavakat.
-Elég magabiztos lettél. Csak nem ittál? -kérdezte érdekes mosollyal az arcán.
-Elég közvetlen vagy. Csak nem ittál? -kérdeztem vissza. Kezdtem egyre lazábbnak érezni magam, de nagyon élveztem a helyzetet.
-Sakk-matt. -hunyta le a szemeit mosolyogva. -Nincs kedved leülni és beszélgetni?
-Hogy megint elutasíts? -tettem csípőre a kezem.
-Nem most nem azért. Csak gyere velem. -a csuklómnál fogva húzott maga után. Senki nem tulajdonított neki túl nagy jelentőséget, mivel se durva nem volt, de pedig erőszakos. Miközben a fiú után ment, megláttam Minát és Kirishimát, ahogy vigyorogva néznek minket. Nem csináltam semmit, csak egy gúnyos vigyort intéztem feléjük. Miután Bakugou az egész hátsó kerten végig húzott, elindult az emelet felé.
-Hékás, hova megyünk? -kérdeztem egy kicsit lefékezve.
-Nyugi már, csak valami csendesebb helyet keresek. -fordult vissza felém. Nem tudtam, hogy mit akar, de szótlanul követtem. Az emeletre felérve bement az első szobába amit a folyosón talált, én pedig utána.Valószínűleg az egyik vendégszobát sikerült megtalálnia. Behajtottam maga mögött az ajtót, majd a fiúra néztem.
-Minek jöttünk ide? -kérdeztem szinte suttogva.
-Azért, hogy kettesbe legyünk, és amúgy is, azok ott kint elég hangosak. -a beszédéből ítélve teljesen józannak tűnt, szóval biztos voltam benne, hogy sokkal kevesebbet ivott mint én.
-Nem akarod, hogy együtt lássanak minket ugye? -kérdeztem szomorú hangon, miközben az ágy szélén ülő fiú felé lépkedtem.
-Szó sincs erről. -nézett rám a sötétben vörösen izzó szemeivel.
-Akkor miről van szó? -pont előtte álltam meg, már már kínosan közel voltunk egymáshoz, persze a bennem lévő alkohol miatt ezt egyáltalán nem éreztem.
-Csak szerintem őszintébben tudunk beszélgetni, ha nem hall minket senki. -mondta, miközben rám emelte a tekintetét. Egyáltalán nem zavarta a közelségem. -Nem ülnél le mellém?
-Most inkább nem. -ingattam meg a fejem. -Tudod Bakugou...-vettem mély levegőt. -engem abszolút nem érdekelnek a többiek.
-Ezt most csak a pia miatt mondod. -felállt, és a csípőmet megfogva leültetett az ágyra, majd visszaült mellém.
-Ha az piára hallgatnék, akkor már rég csókolóznánk. -megfogtam a kezét, nem ellenkezett, de láttam az arcán, hogy meglepi a dolog. Egy darabig habozott, mielőtt újra megszólalt.
-Sajnálom Hinami. -megfogta a fejem, és a vállához húzta. -Nem akarom, hogy olyat csinálj amire az alkohol késztet. -nagyon rosszul estek a szavai. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy megint elutasít, így már nem bírtam tovább ezt az érzelmi hullámzást. Csak azt éreztem, ahogy meleg cseppek folynak le az arcomon, miközben a kezemet Bakugou nyakába csúsztattam. Szorosan átöleltem, ami miatt feltűnt neki, hogy valami baj van.

Finoman a hátamra vezette a kezét, majd gyengéden simogatni kezdte azt.
-Most mi a baj? -súgta a fülembe. Nem akartam megmondani neki, hogy mi a bajom, így csak a fejemet ingattam, miközben a fejemet a nyakába fúrtam. A kezét a hátamról a vállamra vezette, és finoman levette a kezemet a nyakából. -Ne csináld már ezt. -törölte le az arcomon folyó könnycseppeket.
-Miért szórakozol velem? -kérdeztem szipogva. Miután letörölte a könnyeimet, az arcomat kezdte el simogatni, majd közelebb hajolt, amitől a szívem kihagyott egy ütemet.
-Nem szórakozok. -mondta, majd lassan az ajkát az enyémre tapasztotta.

Ha tetszett a rész, akkor kérlek voteolj/kommentelj.
További szép napot! :)