Az Ártatlan (Bakugou x OC)

Ep.63.: Ki kell találjam

Elkezdtünk készülődni, majd miután felöltöztünk lementünk a földszintre. Bakugou szülei sehol sem voltak.
-Igyekezzünk. -sürgetett a szöszi.
-T-talán el kéne köszönnöm a szüleidtől. -álltam meg a nappali közepén.
-Talán el kéne, de nincsenek itthon. -fordult felém miközben a táskájába pakolászott. -Menjünk mielőtt haza érnek. -bólintottam, majd a cuccaimat fogva az ajtóhoz mentem. Felvettem a cipőmet, aztán már indultunk is.
-Még be kell mennünk a boltba valami nasiért. -néztem a szöszire, miközben a buszmegálló felé sétáltunk.
-Majd a városközpontba bemegyünk, úgyis ott kell átszállnunk. -hamar odaértünk a buszmegállóhoz, ahonnan pár perc alatt beértünk a központba. Gyorsan letudtuk a boltot is. Nem vittük túlzásba a vásárlást, Bakugou vette az üdítőket én pedig a rágcsálnivalót. A vásárláson túlesve már mentünk is tovább. A partig kicsit hosszabb volt az út, de végig beszélgettünk, így hamar elment az idő. Mire a megbeszélt helyhez értünk, addigra már egy páran ott voltak.
-Csak hogy megjöttetek! -szaladt oda hozzánk Mina.
-Hoztunk kaját és innivalót. -nyújtotta Mina felé a nehéz táskákat a szöszi.
-Remek! Akkor mi lenne, ha te elmennél a fiúknak segíteni, -fordult Bakugou felé. -Hinami pedig eljönne velem a lányokhoz.
-Tök mindegy. -vonta meg a vállát Bakugou, majd megindult a fiúk felé, akik épp a sátrakkal bajlódtak.
-Nem is értem, hogy bírsz együtt lenni vele. -nézett Mina az elsétáló fiú után.
-Ugyan-ugyan...-hadonásztam a kezemmel. -Nem viselkedik mindig így. -magyarázkodtam.
-Aha, hogyne. -legyintett egyet Mina. -Inkább gyere, Momo készített néhány széket, asztalt és pokrócot. Már csak el kell rendezni. -kapta el a kezem, majd magával húzott a lányok irányába. Mindenki csinálta a dolgát. Szép lassan mindenki megérkezett és egy óra múlva be is fejeztük a pakolást. A sátrak álltak a székek, asztalok a helyén, minden stimmelt, már csak jól kellett érezni magunkat. Néhányan kitalálták, hogy elmennek röpizni, néhányan a vízben kötöttek ki. Én csendben lekuporodtam az egyik pokrócra és a többieket figyeltem. Egyik programhoz sem volt különösebben kedvem, de jó volt nézni a többieket. Bakugou és Kirishima a vízben birkózott, a többi fiú pedig őket körül állva szurkolt. Nagyon vicces látvány volt.
-Leülhetek? -azonnal a hang irányába kaptam a fejem.
-P-persze. -húzódtam arrébb, hogy a felemás hajú fiú odaférjen mellém.
-Hogy hogy csak itt ülsz? -huppant le mellém.
-Nem tudok röpizni, a vízbe pedig nem szeretnék bemenni. -támaszkodtam a kezemre. -És veled mi a helyzet? -kérdeztem vissza.
-Nekem csak szimplán nincs kedvem a fiúkkal birkózni, a lányokhoz meg kellemetlen lenne csatlakozni. -mondta, miközben ő is a kezére akart támaszkodni, de az én kezemen kötött ki az övé.

Ijedtemben elrántottam a kezem és Todorokira néztem.
-B-bocsánat. -nézett vissza rám meglepett arccal. Reflex szerűen a szöszi felé néztem, aki mintha kiszagolta volna, hogy Todoroki a közelembe van és már ránk is szegezte a szúrós tekintetét. Todoroki is Bakugou felé fordult, és egyből meglátta az aggodalmat az arcomon.
-Baj van? -bökte meg a vállamat.
-Áhh...-legyintettem. -Csak megint ki kell találjam, hogy hogy békítsem meg.
-Szerintem, csak egyszerűen ne foglalkozz vele. - nézett rám komoly arccal.

Mindenesetre köszönöm, hogy elolvastad ezt a részt! :)
Ha tetszett kérlek voteolj/kommentelj! :)
További szép napot! :)