54. rész

344 27 1
                                    

Jackson


– Az edződtől a hideg ráz, de komolyan. – Yugyeom összerándul, még egy gyökér grimaszt is elenged, amíg én az edzőtáskámat szorongatva várom, hogy megálljon a lift a legfelső emeleten.

Annak ellenére, mennyire meggyűlöltem a vívást, vagyis inkább csak az edzőmet, mostanában nem érzem annyira megterhelőnek. Lehet csak azért, mert teljesen máson jár az agyam, ami annyira lefoglal, hogy nem érzem a kínzást fájdalmasnak.

Túl hamar elmennek a napok, éjszaka alig bírok aludni, mert tele a mellkasom, bár nem nagyon zavar ez az állapot. Rég éreztem magam ilyen könnyűnek, mint jelenleg, mégis kicsit görcsben van a gyomrom. Ez a kombináció egyáltalán lehetséges?

– És az is bazi ijesztő, hogy mosolyogsz. Egész nap.

– Bajod van vele?

– Nem, de azért érdekelne, mióta nem vagy ideggyenge. – A homlokát ráncolja, és ahogy én egy hangos mosollyal lenézek magam elé, ő pont úgy akad ki egyre jobban. – Na jó, ki vagy te?

– Fogd már be – csóválom a fejem, ahogy megáll a lift, én kiszállok, és megcsap az a friss virágillat, ami az egész előszobát belepi.

– Befognám, de túl szokatlan vagy. Mi történt veled?

– Mi történt volna? – Már nem is nézek a szemébe, ahogy átvágok a nappaliig, és a következő pillanatban már a földön landol a táskám.

– Nem tudom, becsajoztál? – Ez épphogy kiesik a száján, a szívem vagy két ütemet kihagy, de még csak válaszolni sincs időm. Kivágódik apám dolgozószobájának ajtaja, és megfagy a levegő, ahogy Mark feldúltan a lift felé veszi az irányt.

Egyből végigsöpör rajtam a zsibbadás, mégis tele lesz frusztráltsággal a fejem, mert valami történt.

– Mark. – Még csak felém sem néz, mikor sikerül legalább a nevét kiszednem magamból, mintha csak eltűnni akarna innen, én meg összezavarodva megyek utána vissza az előszobába, ahol még épphogy elkapja a liftet, pont mint én a karját. – Mark!

– Kérlek, hagyj. – A hívógombra tenyerel újra és újra, hiába nyílik már az ajtó, nem mintha elmehetne, mert erősebb vagyok nála.

– Várj.

– Most ne.

– De Mark! – Felemelem a hangomat, amire összerezzen, de nem hajlandó rám nézni. – Mi történt?

– Az apád.

– Apa? – kérdezek vissza értetlenül, egy pillanatra magam mögé nézve, de csak Yugyeom van ott teljesen összezavarodva már Amberrel maga mellett, aki isten tudja, hol volt eddig. – De baszki, ne rohanj már el, kérlek. – Észhez térek, ahogy kirántja magát az ujjaim közül, én pedig úgy kapok utána, hogy alig bírom megállítani. – De apa csak hétvégén jönne haza. Mit keres itthon?

– Hagyjuk.

– Ne csináld már ezt. – A szavakat keresve próbálok kiszedni magamból valamit, de mivel ez nem megy, a kezem magától mozdul. A derekára csúszik, hogy vissza tudjam húzni a liftből, ami pont annyira zavarja össze, hogy egy pillanatra elfelejt küzdeni ellenem. – Mit csinált veled?

– Jackson, ne csináld. – Könyörögve csak ennyi bukik ki rajta, érzem, ahogy megremeg a hangja, de halál egyértelmű, hogy csak az idegességtől, mert még abba sem vörösödik bele, hogy megint túl közel vagyok hozzá. Bennem pedig kezd felmenni a pumpa, mert Mark mindig nyugodt, vagy egyszerűen csak nem mutatja, hogy zaklatott, és ezek szerint apám túllőtt a célon.

FelhőkarcolóWhere stories live. Discover now