Felhőkarcoló

84. rész

Jackson

Lassan éjfél van, mi pedig csak most szállunk be a liftbe teljesen megnémulva, mert mindkettőnkben ott zsong a mai nap. Mark közvetlenül mellettem áll, és bár hiába nincs mellettünk senki, nem mer hozzám érni, mégis érzem, hogy remeg a keze, mikor benyomja az emeletét.

Mély levegőt kell vennem, mert az elmúlt pár óra zakatol a fejemben, és képtelen vagyok másra is gondolni. Levetkőztettem, és igaz, csak félig, de akkor is megtörtént, ez a gondolat meg már önmagában elég ahhoz, hogy kapkodnom kelljen a levegőt.

Baszki.

– Nálam alszol?

– Nem.

– Miért?

– Mert nem maradna ruha rajtad, azért – nyögök vissza halkan, amit tudom, hogy hall, de képtelen lereagálni. Csak áll mellettem kővé dermedve, kicsit hangosabban véve a levegőt.

– Az nem lenne baj.

– De igen.

– Miért? – néz felém talán túlságosan is nyíltan. Nem merem viszonozni, mert azt hiszem, túl gyenge vagyok jelenleg. – Amit csináltunk...

– Az nagyon jó volt. – Még biccentek is, egy halvány mozdulattal lesek csak felé, mikor nem bírom már tovább, de egyből megbánom. Már megint a kiskutyaszemeivel néz. – De nem hiszem, hogy kibírnék többet.

– Miért?

– Mert... – sóhajtok fel kicsit feladva, mikor túlságosan is kitartó marad. Minden látszik rajta; ami történt, amire gondol, amit mondani akar, nekem meg már csak az elvörösödött arcától összeszorul a mellkasom. – Mark. Ne nézz így.

– De azért megcsókolsz, mielőtt kiszállok?

– Szeretnéd?

– Kérlek.

A kezeit piszkálva nézi az arcomat, ahogy a hajamba simítva felé fordulok, és próbálok nem elgyengülni attól, ahogy az egész testével könyörög. Elengedi a saját kezeit, mikor az arcához hajolok, és csak halkan szusszan, mikor a szám a szájához ér, ami egészen olyan érzés, mintha megrázna az áram.

Az izom összerándul a karomban, és már csak azt veszem észre, hogy a derekát átkarolva húzom magamhoz arra a fél pillanatra, mikor megáll a lift. Összerezzen, mikor kinyílik az ajtó, és pont olyan csalódottan nézi a sötét folyosó legvégét, mint én az arcát.

– Holnap beszélünk?

– Holnap láthatlak? – néz rám egy pillanatra, miközben minden magabiztosság nélkül nyúl a liftajtó után, mikor be akar záródni.

– Nem tudom. Edzésem lesz, és mivel előtte Seominál leszek kezelésen, valószínűleg nagyon későn végzek majd.

– De utána is átjöhetsz.

– Holnap nem tárgyalásotok lesz éjszaka?

– De igen – nyögi halkan, elkenődve a gondolattól, hogy egy egész napot együtt töltöttünk, amibe mind a ketten túlságosan belekényelmesedtünk, és most ki tudja, mikor lesz erre megint lehetőségünk. – Ráadásul három is. Reggel a japánokkal, délután a németekkel és este New Yorkkal.

– Akkor aludnod kéne. – Halványan elmosolyodok, mikor rám villan a fáradt tekintete, és nem tudok mást nézni, csak a sima vonásait, amitől annyira szépnek látom. – Jó éjszakát, baba.

Mark

Már vagy tíz perce Rickyre várok, de már megtanultam, hogy kezeljem azokat a helyzeteket, mikor a legfontosabb beszélgetéseket is vagy háromszor félbeszakítja valaki, mert folyton csörög a telefonja – ő meg válaszol rá.