Felhőkarcoló

81. rész

Jackson

Lassan térek észhez, a kellemes tudattalanságot az az édes melegség váltja, ami szétfolyik az arcomon, és kell még pár pillanat, mire rájövök, hogy Mark az. Az arcomra csókol félig felém mászva, az ágyon térdelve, viszont egyből abbahagyja, mikor megmozdulok.

– Jó reggelt.

– Ühm – nyögöm vissza a hátamon feküdve, az arcomat dörzsölve, miközben átjár a lassú éberség. Nem tudom, hogyan, de elmondhatatlanul jól aludtam.

– Kelj fel, már kilenc múlt, egy óra múlva indulnunk kell.

– Még tíz perc? – kérdezem ki se nyitva a szememet, és már csak arra eszmélek, mikor lehúzza rólam a takarót. – Na.

– Majdnem tizenkét órát aludtál, még mindig fáradt vagy?

– Mennyit? – Meglepetten kérdezek vissza, nagy nehezen a szemeimet is kinyitva, de egy kicsit sem bánom, mert ő az első, amit meglátok.

Eleresztek egy félmosolyt, mert szinte szivárog róla az a kezelhetetlen jókedv, azt hiszem, nagyon izgatott a szülei miatt. Én mégsem tudok megmozdulni, mert annyira nem hétköznapi még mindig ágyban lenni, hogy legszívesebb itt maradnék egész nap.

– Én a helyedben felkelnék. Csináltam reggelit. – Felsóhajtva szól rám, és csak akkor térek vissza a fejembe teljesen, mikor halkan kuncogva rám mászik. Meglep még annak ellenére is, hogy tudom, ezt csak azért csinálja, mert meg sem rezzenek, és ezzel sem segít valami sokat. Hogy jöhet ki ilyen édes hang a torkán? – És borotválkozz meg.

– Miért, zavar?

– Nem, nagyon tetszik. – Csókol az arcomra újra és újra, ami annyira jólesik, hogy csak még lustább leszek. – De a szüleimhez megyünk, szedd össze magad.

– Nagyon merész vagy, ugye tudod? – kérdezem egy félmosollyal, ami szinte egyből leolvad az arcomról, mikor meggondolatlanul a csípőmre ül, és már reflexből markolok a combjába annyira megmerevedve, hogy ő se mozduljon meg többet. – Nagyon rossz helyen ülsz – mondom kicsit halkabban, amitől lefagy a mosolya, és megint annyira zavarba jön, mert akaratlanul is kihallja azt a perverz hangsúlyt.

– Bocsánat – motyogja lassan megmozdulva, és mielőtt lefordulna rólam, talán túl görcsösen mélyesztem bele az ujjam a meztelen húsába, ami kilóg az alvósnadrágja alól. Hogy lehet ilyen puha a bőre?

– Azt egy szóval sem mondtam, hogy szállj le rólam. – Halkan szólalok meg, mégis olyan fejet vág, mintha ordítanék egészen addig a pillanatig, amíg rá nem jön, hogy megint húzom az agyát.

– Hülye.

– Most mi az?

– Nem vagy vicces – hebegve csap a mellkasomra, mert elmosolyodom, és sóhajtozva figyelem, ahogy rólam lemászva konkrétan elmenekül. – Kelj fel! – kiált be még utoljára, amíg én csak a hajamat túrom, és minden erőmmel azon vagyok, hogy megmozduljak végre.

Rettegek a szüleihez menni.

A mélygarázsban álldogálunk, vagyis inkább csak én, mert Mark magához híven túlteljesíti az elvárásokat. Már öt perce arra várok, hogy összeszedje magát, mert telepakolta a csomagtartót azzal a rengeteg cuccal, amit a családjának vásárolt fel, és esküszöm, még egy listát is csinált arról, minden megvan-e.

A fejemet ingatva mosolyodom el, mikor másodjára is nekikezd a legelejéről, és már repkedni kezdenek bennem a megjegyzéseim, amiket most hozzá tudnék vágni. Ő pedig megint annyira zavarban lenne.