Felhőkarcoló

55. rész

Jackson

– Naeun hallotta, látta, aztán kiderült, hogy Ahyeon is tud ezt-azt. – Amber teljesen bepörögve meséli ugyanazt a sztorit, amit már napok óta mindenhol hallok hol tőlük, hol az apámtól, és már nagyon unom. Unom, mert nem történik semmi más, csak a szavak röpködnek, miközben ki tudja, Mark mennyire van biztonságban.

– Még bent a vállalatnál ment oda Markhoz a pali, akkor még csak a nevét kérdezte, meg mondta neki, hogy látta idejönni. – És Yugyeom folytatja, amíg Bambam tátott szájjal ül és hallgatja, mert velem ellentétben neki ez teljesen új. Jó, nagy vonalakban már tudta, mi történt, de ez a két idióta úgy döntött, hogy kiselőadást tart.

Én meg csak ülök csendben Bhuwakul kanapéján, amíg ők a félig lehalkított tévé mellett rágják a témát már vagy fél órája.

– Ez komoly?

– Teljesen. Aztán kiderült, hogy bent a cégnél, és otthon is képes órákig egy helyben állni a liftet nézve, hátha megjelenik Mark. Baromi para. – Amber fokozza a feszültséget, ami sikeresen kiöli belőlem a tiltakozást, és kezdek belenyugodni, hogy ismételten az elejétől végighallgatom az egészet. Bár a fejem már tudatosan szelektál, és jó néhány részlet már el sem jut hozzám. – Ahyeon is mondta, hogy többször látja egy nap, oda is ment már kérdezősködni Markról meg minden.

– Tudja, melyik busszal jár, hánykor indul, mikor megy haza.

– Jézusom, ez beteg. – Bambam felháborodva szólal meg, amíg az a kettő egymás szájából veszi ki a szavakat, és az én fejemben csak az jár, mégis miért nem szólt erről. Ennyire nem bízik bennem, vagy ilyen rohadt felelőtlen?

És tessék, megint egy fél pillanat alatt felbosszantom magam, mert egyszerűen nem értem, ha annyira őszinte, akkor ezt mégis hogy tudta magában tartani?

El kéne mennem hozzá, tudom, hogy nagyon kéne, mert apa sem tud róla semmit azon kívül, hogy megint úgy dolgozik, mint egy robot, egyedül jár haza, és folyton csak az jár a fejemben, vajon biztonságban van-e. Nem tudom, mit csinálnék, ha baja esne, ez az érzés pedig szétfeszít belül, mert teljesen felhergel.

És ha Seominak igaza volt? Mégis mi rossz van abban, ha megcsókolom? Már megtettem néhányszor, és nem érzem úgy, hogy hiba lenne, és akkor már nem is lehet az. Igaz?

Talán kicsit tényleg jobban szeretném annál, mint amennyire bevallom magamnak.

Mark

Mindig azt hittem, hogy az életem legnehezebb időszaka az volt, mikor el kellett mennem otthonról, de mostanában kezdtem rájönni, hogy ennél van sokkal rosszabb is. Mondjuk az, hogy Ricky-ék minden egyes lépésemet figyelik, és annak ellenére, hogy mindenhol ott vannak Amberék is, olyan borzalmasan egyedül vagyok.

A hajamat túrom, a koromfekete plafont méregetem, mert már a munkához sem volt idegem, viszont aludni sem tudok. Csak fetrengek céltalanul, mert nagyjából a lehetetlennel egyenlő, hogy gyógyszer nélkül pihenni tudjak.

Már majdnem elhatározom, hogy beveszek pár szemet, viszont ahogy megmozdulok, és eljut hozzám az a tompa kopogás, összeugrok belül. Valaki áll az ajtóm előtt, és azt akarja, hogy nyissam ki este tizenegykor?

A homlokomat ráncolom, mert két lehetséges verzió van, mégis ki az, és az egyiktől jobban tartok, mint a másiktól. Egyik Wanggel sem akarok szembe nézni ilyen későn, főleg hogy Ricky már így is része minden egyes napomnak.

A hajamat túrom, egy pillanatra elgondolkodom, mi van, ha ki se nyitom, de mikor kőkemény öt perccel később sem hagyja abba, megunom. Felkelek, a hajamat túrom, és az egyik kislámpát felkapcsolva egyenesen a bejárati ajtómhoz sietek, mielőtt még rám döntik.