𝕊𝕖𝕞𝕞𝕚𝕤𝕖́𝕘 |𝐍𝐚𝐦𝐉𝐢𝐧 𝐟𝐟|

69.

"- Aztaaaa - marad tátva Jin szája."

A város legelegánsabb étterme előtt állunk, ahova a bejutás lehetetlen, hacsak nem vagy egy celeb.

- Ide... ide foglaltál le asztalt? - hüledezik Jin, miközben belém karol, én pedig végig vezetem a vörös bársony szőnyegen.

- A helyet foglaltam le ma estére - felelem egy aprót biccentve.

- Az...az egész éttermet? - csodálkozik és látom rajta hogy köpni-nyelni nem tud az ámulattól. - Igazán nem kellett volna... de tényleg - suttogja miközben a bejárathoz érünk. Egy öltönyös alak kinyitja nekünk az ajtót, míg egy másik kedvesen üdvözöl minket és az asztalunk felé vezet. - Biztos nagyon...NAGYON sokba került ez neked... - szólal meg újra miután helyet foglaltunk és aprót fészkelődni kezd a székében.

- Minden pénzt megérsz nekem - eresztek meg egy lágy mosolyt és próbálok nem gondolni arra, hogy holnap óriási botrány lesz a cégnél a tettem miatt. Az újságírók biztosan felfigyeltek a limuzinra, ahogyan azt is kiderítik hogy ki foglalta le ezt a helyet és mi célból. A pletykák talán már ma este, vagy egy órán belül eljuthatnak a világ minden egyes pontjára.

- Ez...ez micsoda? - kérdi Jin a pincértől ahogyan kihozzák az előételt.

- A ház mai ajánlata. Grillen sült üsző, hagymába mártva, üvegtésztával, frissen őrölt fekete borssal, szezámolajjal, chilivel fűszerezve, tojássárgájával és retek kockákkal - mosolyog vissza rá a kiöltözött alak, majd elsétál.

- De tényleg, ez micsoda? - fordul hozzám Jin suttogva, miközben a levesére mutat. 

- Marhahúsleves - fojtom vissza a nevetésem. - Csak itt sokkal puccosabb neve van.

- Miért? Annak mi értelme van?

- Különlegesebbnek hangzik - gondolkodom el hangosan.

- De így senki se tudja hogy mi micsoda - háborog Jin és biztos vagyok benne hogy csak azért teszi mert zavarban van.

- Ne általánosíts. Akik ide járnak, mind tudják hogy mi micsoda, kivétel téged - világosítom fel, mire elpirul és zavartan oldalra néz. - De ne aggódj, majd mindent tolmácsolok neked, hogy mi micsoda - kacsintok az előttem ülőre.

- Ne csináld - fedi el arcát kezeivel. - Zavarba hozol mindenki előtt.

- Aranyos amikor elpirulsz - mentegetőzöm. - Ha nem lennél, akkor nem tenném ezt - állítom magabiztosan, de Jin erre nem reagál csak óvatosan belekóstol a levesébe.

A pincérek az este során egymás után hozzák nekünk a finomabbnál finomabb ételeket, azonban a hangulat mégsem olyan kellemes mint amilyenre számítottam. Sőt, kifejezetten érzem, hogy valami nincs rendben.

- Valami baj van? - kérdem óvatosan az előttem ülőtől.

- Nem, csak... - ajkába harapva elgondolkodik válaszán majd eltolja magát az asztaltól és feláll. - Csak ki kell mennem a vécére - fejezi be mondatát és elsiet a mosdók irányába, én pedig belekortyolok a pezsgőmbe, aztán várok.

Várok egy percet. Várok öt percet. Várok tíz percet.

Mi tart ennyi ideig? A tükör előtt ragadt? Vagy... - kezdek aggódni a percek múlásával és hiába próbálok türelmesen várni, a desszertekkel szemezgetve, a nyugtalanságom nem múlik el. Muszáj megnéznem mi van vele.

Felpattanok a helyemről és gyors léptekkel sietek el a mellékhelyiségbe.

- Jin - nyitok be a mosdó ajtaján és egyből megcsap a wc illatosító erős szaga. Nincs a tükör előtt, úgyhogy a vécéfülkéken végig nézve várom a válaszát.

- Mindjárt megyek - feleli torkát köszörülve.

- Minden rendben? - lépek a fülke elé ahonnan Jin hangját hallottam.

- Igen, csak... menj nyugodtan, tényleg mindjárt megyek - győzköd tovább, de a hangja nem elég meggyőző, úgyhogy úgy döntök maradok és megvárom, hogy kilépjen a fülke ajtaján.

Már tényleg nem kell olyan sokat várnom, Jin lehúzza a vécét és kilép az ajtón. Haja kócos, ingje gyűrött, a nyakkendője a zsebéből lóg ki és az arca fal fehér.

- Nem nézel ki túl jól.. - állapítom meg és aggódóan fürkészem tekintetét, hátha végre megtudom mi a baj. - Rosszul vagy? Hánytál? Megy a hasad? Betegnek érzed magadat? - teszem fel sorban kérdéseimet.

- Rendben leszek csak... azt hiszem nem vagyok hozzászokva a puccos ételekhez.... - húzza el a száját és a csaphoz támolyog. - Mindjárt vissza megyek - int hogy menjek nyugodtan, de nem hagyom magára.

- Szerintem itt az ideje haza menni...