Egy hajóban evezünk || S.M.

95. Örökké

Csak akkor szólalt meg, amikor a léptek zaja egyenlővé vált a megnyugtató csenddel.

- Hiányzol - ölelt magához. Ennyi édességtől még cukorbeteg is lehettem volna. Újra viszonoztam az ölelést, ezúttal azonban átkaroltam a nyakát, és lehúztam magamhoz. A hajába túrva belélegeztem forró bőrének kellemes illatát. A Shawn-illatot.

- Most itt vagyok - suttogtam.

- Igen, de én azt akarom, hogy mindig itt legyél. Ne csak most. Örökkön örökké. - súgta a fülembe. Alsó ajkamba harapva eltoltam magamtól, igyekezve, hogy ne érzékenyüljek el túlságosan. Aaliyah igazat mondott. Tényleg jelentek valamit Shawnnak. Hihetetlen volt.

- Itt leszek, ha elmesélsz mindent. Tudom, hogy valami baj van. Ha elmondod, együtt megoldást találunk rá. - léptem hátrébb néhány centit.

- Oké, de ez hosszú lesz - túrt a hajába.

- Van negyed óránk, nem igaz? - nevettem fel halkan, majd a falnak támaszkodva leültem.

Míg én felhúztam a térdeimet, Shawn is helyet foglalt mellettem és őszintén rám mosolygott. Örültem, hogy a gyér fényben - amihez lassacskán hozzászokott a szemünk - nem láthatja vörösre pirult arcomat.

- Nem tudom, hogy mit tud Aaliyah, ezért mindent részletesen elmondok. - kezdte nagy levegőt véve - Lauren egy nagyon régi barátom, szinte együtt nőttünk fel. Mindig is akaratos volt, és amikor hazaértem, valami olyasmivel állt elő, ami nem volt túl tisztességes. Mégis belementem, mert segítenem kell neki, nem csak azért, mert én akarok. Ő az Island Records egyik vezetőjének a rokona, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy leszerződtessenek. Tartozom neki, ígéretet tettem, hogy egyszer...

- Hogy egyszer összejössz vele? - vágtam közbe hitetlenkedve.

- Nem, nem arra - nevette el magát - Lauren okos, és tudta, hogy ha te bekerülsz a képbe, akkor botrány lesz, amikor bemutatom őt barátnőmként.

- Ezt nem értem. Elmagyaráznád? - hunyorogtam.

- Egyszerű. Ha az emberek veled látnak engem, márpedig mindenhol vannak olyanok, akik lesifotókat csinálnak rólam, akkor elkönyvelnek téged egy hozzám közeli személyként. Találgatni kezdenek, hogy ki lehetsz pontosan, így eltereled róla a figyelmet. Rosszabb esetben megvádolnak engem, hogy egyszerre több vasat tartok a tűzbe. - magyarázta türelmesen.

- Miért kell neki a figyelem? Az egész csak azért van, hogy híressé tedd őt? Létrának használ? - hüledeztem.

- Így kimondva rosszabbul hangzik, mint amúgy. Nézd, ő remek előadó. Gitározik és énekel, mint én. Az az egy baja van, hogy nem figyelnek fel rá az emberek. Még akkor is nagyon nehezen jutna hírnévhez, ha elkezdene dalokat kiadni. Ezért kért meg rá, hogy csapjak körülötte egy kis felhajtást. - nézett a szemembe.

- Szóval ti nem is jártok igazából? - kérdeztem félve.

- Nem, csak barátunk vagyunk - nyugtatott meg. Hatalmas kő esett le a szívemről, ámbár voltak még dolgok, amiket nem teljesen értettem.

- Miért nem mondtad ezt el nekem? Rengeteg mindentől kíméltél volna meg. - hajtottam a vállára a fejemet. Elkomorodott.

- Azt hittem így kímélhetlek meg a legkönnyebben. Lauren is azt mondta, hogy ha utálsz, akkor könnyebben elengedsz. Az én világom nem csak csoki és cukormáz, mint aminek kívülről látszik. Ha az emberek megtudják, hogy összeismerkedtünk, akkor kutatni fognak utánad, amit nem szeretnék. Azt akarom, hogy normális életed legyen, és ne olyan, hogy bújkálnod kelljen. - mondta halkan - Ugyanakkor azt is szeretném, ha mellettem lennél. El sem tudod képzelni, hogy mennyit aggódtam miattad a múlt hetekben.

A szavai elbódítottak, rózsaszín szirupként vontak be és nem engedtek. Az, hogy Shawn igazából tényleg törődik velem, felszabadított minden bánat alól. Mosolyogva megforgattam az ujjamon pihenő gyűrűt, az egyetlen dolgot, amitől képtelen voltam megszabadulni.

- Én... szeretnék melletted lenni. Szeretnék segíteni neked, Shawn. De mi lesz így a koncerteiddel? Miért nem énekeltél rendesen? - kapaszkodtam a felkarjába. Elfordította a fejét, nem foglalkozva bűntudatot keltő tekintetemmel.

- Most, hogy itt vagy, már menni fog. Annyira hiányoztál, Ro! - döntötte hátra a fejét.

- Tetszik a becenevem - utánoztam a mozdulatát szórakozottan. Elmosolyodott. - Még senki nem próbált így hívni.

- Örülök, hogy én lehetek az első. Tegnap találtam ki, miközben... - nem fejezte be a mondatot, s mintha zavarba jött volna.

Te jó ég! Shawn zavarba jött, ráadásul becenevet adott nekem! Alig bírtam ki visítozás nélkül. Jobbnak láttam, ha kisegítem ebből a helyzetből, így mosolyogva eltereltem a témát.

- Na és mikor lesz vége ennek az egésznek? Úgy értem, ha majd bemutatod őt barátnődként és sínre lép... mikor fogtok "szakítani"? - rajzoltam idézőjelet a levegőbe.

- Nem tudom, de pillanatnyilag nem is érdekel - tápászkodott fel. Felém nyújtotta a kezét, én pedig hagytam, hogy egyetlen mozdulattal felhúzzon a földről.

- Ó! - kaptam észbe - El is felejtettem. Boldog születésnapot! Nem hoztam ajándékot, mert nem hittem, hogy találkozok veled, de megígérem...

- Nem kell. - nézett a szemembe mosolyogva - A legjobb ajándék, hogy itt vagy.

- Hogy lettél te ilyen kedves hirtelen? - csóváltam a fejemet visszagondolva a régi, nem túl szép szavaira.

- Rájöttem, hogy nem érek vele semmit, ha bunkózok. Lekoptathatatlan vagy. - húzta fel az orrát - Szerencsére.

- Ezt jó hallani - bokszoltam vállba - Úgy tűnik, ideje lelépnem.

- Nem várod meg a próba végét? - fagyott le az arcáról a mosoly - Eskü, nem tart sokáig. Most már menni fognak a dalok, hamar elengednek. Utána beülhetnénk valahova, vagy...

- Shawn, te magad mondtad, hogy ha velem látnak... - húztam el a számat.

- Oké, oké, de... csak egy kicsit maradj még! - pillantott rám reménykedve.

- És bújkáljak itt? Mert nem hiszem, hogy Andrew örülne annak...

- Minek nem örülnék? - hallottuk a hátam mögül.

Lebuktunk.