Egy hajóban evezünk || S.M.

162.

A glasgow-i koncert napja,
08:26

Ha azt hittem, hogy én majd mindenkit meglepek a felkészültségemmel, és azzal, hogy megőrzöm a hidegvéremet, akkor tévedtem.
John, Shawn, Mike és én egy autóban utaztunk a helyszíni próbára. Láttam a majdnembarátomon, hogy a rideg hallgatásom nem nyugtatja meg. Legszívesebben üvöltött vagy belerúgott volna valamibe, esetleg elszökött volna, hogy a miattam kialakult szituációt elkerülje. Láthatóan a testőre sem volt a helyzet magaslatán, s így, hogy idő előtt rájöttem a dolgokra, megfigyelhettem, hogy milyenek, amikor titkolóznak.

John olyan feszült volt, hogy csodálkoztam, hogy nem szivárog gőz a füléből, Shawn pedig a TNHMB dallamát verte a combján. Fogalmam sem volt, hogy mikor akarnak beavatni, vagy miért nem szóltak nekem előbb. Viszont eszemben sem volt kérdezni. Vártam, hogy szembesítsenek vele, és igyekeztem jó pofát vágni Mike vicces beszólásaihoz, aki egész úton azon volt, hogy felvidítson és oldja a feszültséget. Szerencsére jól csinálta, s egyszer elmosolyodtam, mikor a reggelire hozott banánját a térdére fektette, és az ütőivel úgy dobolt rajta, mint aki minden nap ezt csinálja.

Amikor azonban kiszálltunk az aréna előtt, minden addigi bátorságom szertefoszlott. Bőven Andrew-ék előtt értünk be, s valamennyien magunkhoz vettünk egy-egy hangszert a csomagtartóból, hogy bevigyük és belakhassuk velük a színpadot.

A színpadot, ami hatalmas volt. Tátott szájjal bámultam, amikor a backstage-ből kiérve valakik felkapcsolták a villanyt, így az egész helyiség fénybe borult. Csaknem harmincezer embernek nagy hely kellett, ám így, üresen, a nézőtér méretei monumentálisnak tűntek.

- Ro, beszélnünk kell! - tette a vállamra Shawn a kezét, mire kizökkenve megfordultam.

- Mondd csak - haraptam be az alsó ajkamat, várva, hogy végre közölje velem azt a dolgot, és beigazolódhasson a sejtésem.

- Ha elkezdődik a próba, már nem fogunk tudni beszélni, szóval most ígérd meg nekem, hogy ügyes leszel - hajolt felém, hogy a szemembe nézzen. Bólintottam. - Zubin fogja a fő szólamokat játszani, tehát nem is fog hallatszódni, ha elrontod, bár tudom, hogy nem fogod. Tehetséges vagy, Ro, ezt ne felejtsd el. És még valami. Ti hamarabb végeztek, mint én. Mike azt mondta, hogy elvisz a fiúkkal várost nézni. Megbízhatóak, menj velük, szórakozzatok egy kicsit, és ha bármi baj van, azonnal hívj engem. Kaptam üzenetet, hogy anyukádék rendben becsekkoltak a szobájukba, őket is vigyétek nyugodtan.

Ezt tudtam, mivel már beszéltem anyuval, mikor leszállt a gépük, azonban hullafáradt volt, és hamar letette. Bár előtte megígértette velem, hogy szerzek nekik VIP jegyeket a koncertre, és hogy felébresztem őket, mikor visszaérve végzek a próbával. Tehát Shawn szavait megerősítve megint bólintottam és tovább hallgattam.

- Majd hívlak, ha végeztem, és aztán együtt tölthetjük a maradék időt a koncert előtt. Na és Ro, látom mit akarsz mondani, de nem, nem maradhatsz itt, amíg én próbálok. Esküszöm, ha kell, akkor John felvesz a vállára és kivisz téged, de itt nem maradhatsz, miután végeztetek - csóválta a fejét, mire én durcásan karba tett kézzel meredtem rá. - Nem kockáztatom, hogy rosszul legyél, vagy olyat láss, amit nem szeretnél.

- Hogy mi?! - böktem ki halálra vált arccal. - Miért, mit fogtok itt csinálni? Mit nem szeretnék látni, Shawn?

Shawn zavartan megrázta a fejét.

- Nem, semmi, nem úgy gondoltam.

- Shawn - hajtottam le a fejem. - Tudom, hogy itt van. Hallottam őt. Este.

A fiú néhány másodperces hallgatás után olyan cifrán kezdett káromkodni, hogy kénytelen voltam csendre inteni, mielőtt ránk szakad tőle az ég. A csokoládébarna szemekben láttam a saját tükörképemet, amikor Shawn megfogta a kezeimet.

- Bármit látsz, bármit hallasz, tudd, hogy ez csak színjáték. Ez a terv része, Ro. Andrew változtatott rajta, amikor feldühödött. Előrébb hozta a leleplezést. Ro, én annyira sajnálom. Azt akartam, hogy ne találkozz vele, de a koncert végén úgyis látni fogod. A francba, ezt nem így akartam - ingatta a fejét szomorúan. Lemondó mosoly terült szét az arcomon.

Szóval hivatalossá vált. Shawn nem véletlenül tartott távol Andrew-tól és az enyém melletti szobától, vagyis annak az ideiglenes lakójától.

S varázsütésre, abban a pillanatban megjelent a menedzser a színpad előtti részen, a színfalak mögül pedig a zenekar többi tagja lépett ki, mögöttük pedig a legnagyobb rémálmom lépkedett, a még nagyobb rémálmom kíséretében.

Lauren megérkezett. Ráadásul nem egyedül.