Egy hajóban evezünk || S.M.

62. Otthon

Egy héttel a kórházból való távozásom után már teljesen normális életet éltem. Olyan voltam, mint egy sima tizenhét éves, aki a nyári szünetet tölti Floridában. Eredeti célomat megvalósítva eljártam dolgozni a "Nagy D"-be, ami nem más volt, mint a nagyiék által üzemeltetett sarki cukrászda. Bár naponta csak egy-két órát tölthettem ott - az instabil egészségi állapotom miatt -, azért élveztem, hogy melózhatok.

Mikor nem ott voltam, akkor a tengerparton ücsörögtem, vagy a szobámban lestem, hogy van-e valami hír Shawnról. Idegesített, hogy újra az a lány lettem, akiről nem vesz tudomást. Régen is képes volt az őrületbe kergetni azzal, hogy semmilyen formában nem reagált az üzeneteimre, de most, hogy már tényleg volt némi közünk egymáshoz, még fájdalmasabb volt a reménykedéssel teli várakozás. Viszont ahogy teltek a napok alábbhagyott a lelkesedésem, és elfogadtam, hogy az én időm lejárt vele.

Új hobbim lett, hogy cserkészetre tanítsam Stu-t, mert nem hagyhattam, hogy netalántán hozzám hasonló helyzetbe kerülve ne tudjon helytállni a vadonban. Anyu is támogatta az ötletet, Stuart pedig imádta a feladatokat, amiket a netről néztem neki. Szorgosan gyűjtögette a jelvényeket, amiket saját magam készítettem.

Egyik nap is éppen egy "kókusztörő" jelvényt gyártottam, amit a kisöcsém kiérdemelt, amikor anyu lépett be a szobámba, majd bezárta maga mögött az ajtót. Már akkor tudtam, hogy komoly dologról van szó, mikor mosolyogva leült az ágyamra, s megpaskolta a mellette lévő helyet.

- Közeledik a szülinapod - jelentette ki, mikor elhelyezkedtem mellette. Bólintottam.

- Igen, nemsokára itt van - erősítettem meg, tudva hogy ebből valami egészen furcsa dolog fog kikerekedni. Anyu szórakozottan végigsimított a hajamon.

- Arra gondoltam, hogy milyen király lenne, ha otthon ünnepelnénk, a házunkban.

Lefagytam.

Az itt töltött idő alatt semmit sem tudtam biztosra, csak egyvalami fogalmazódott meg bennem kristálytisztán. Az, hogy nem akarok visszamenni. Ebben száz százalékig biztos voltam. Ráadásul anyuval valami nagyon nem volt oké. Azelőtt sosem mondta azt, hogy király.

- Én tudod mire gondoltam? - kezdtem óvatosan. Eszemben sem volt rögtön bombát robbantani. - Hogy megtarthatnánk a Nagy D-ben. Annak örülnék a legjobban. - mosolyogtam félszegen. Anyu szemei mintha elködösültek volna.

- Neked nem hiányzik az otthonunk? - kérdezte érdeklődve. Nem úgy tűnt, mint aki haragszik, ezért megkönnyebbültem, bár az igazságot mégsem mondhattam.

- De igen - hazudtam - Viszont nem akarom még itthagyni a nagyiékat. Ugye megérted?

Igazából eszemben sem volt, hogy valaha hazatérjek. Nekem ez volt az otthonom, mindig is ezt tekintettem annak, és cseppet sem vágytam Angliára csak azért, mert anyu menekülni akart apu emlékétől.

Ugyanis Florida rá emlékeztette. Tudtam, hogy minden utca, minden épület, az egész város rá emlékezteti. Hiszen itt találkoztak, itt kezdtek el randizgatni, s jó ideig ezt tekintették az otthonuknak. Csak apu halála után változott meg minden, amikor anyu rájött, hogy nem képes többé úgy nézni erre a helyre, mint régen.

Kinyitotta a száját, de abban a pillanatban felcsendült Stu őt hívó kiáltása. Sóhajtva felállt.

- Még beszélünk erről, rendben? - fürkészett. Biccentettem egy aprót, ő pedig elviharzott.

Nem akartam hazamenni. Legszívesebben toporzékoltam, sírtam volna, hogy itt maradjunk, de tudtam, hogy a szülinapomig időt nyertem. Hátradőltem és kinyújtózkodtam az ágyon, a plafont kezdtem bámulni. Ki kell találnom valamit, hogy ittmaradhassunk.

A telefonom csipogni kezdett, ami annyira meglepett, hogy egy ideig csak értetlenül hallgattam a hangot, míg meg nem szűnt. A kórház óta egyszer sem kaptam értesítést, sőt nem is használtam a szerkentyűt, mert a képernyő folyamatos pulzálása bántotta a szememet. Nem mertem még megemlíteni anyunak, hogy új telefon kellene.

Izgatottan a kezembe vettem a kis kockatelóm, és hevesen dobogó szívvel néztem meg a Twitter értesítést. Levegőért kaptam, amikor megláttam Shawn nevét. Rögtön megnyitottam az appot és remegő kézzel vártam, hogy betöltsön.

Shawn kitweetelt valamit.

Alig hittem el, hogy ilyen sok idő inaktivitás után végre olvashatok tőle, kaphatok róla bármilyen információt. Ám a sorok jobban megdöbbentettek, mint azt vártam.