Egy hajóban evezünk || S.M.

91. Aaliyah

- Hadd találjam ki. Most éppen Aaliyah Mendes hívott fel telefonon azért, hogy bocsánatot kérjen a bátyja nevében, és elmagyarázza, hogy félreértés történt, majd biztosítson róla, hogy Shawn csak diligombát evett, amikor elküldött engem a francba. Igaz? - hadartam a szemöldökömet felvonva. Aaliyah nem ijedt meg, sőt meg sem lepődött.

- Ami azt illeti, félig igen. Shawn mondta, hogy okos vagy, meg... igazából egy csomó dolgot mesélt rólad. - kalandozott el.

Felhorkantam. Úgy tűnt már meg sem lepődök azon, hogy amikor minden leülepszik, megint jön valami, ami Shawnnal kapcsolatos, és nagy hatással lesz az elkövetkezendő napjaimra. Végül is enélkül nem lennék "az átlagos lány, aki látszólag teljesen véletlenül futott bele egy sztárba, aki megváltoztatja az egész életét, és minden akadály ellenére szebbé teszi azt". Vagyis, reméltem, hogy ez vagyok, nem pedig a "reménytelen rajongó, aki miután lemondott a szívszerelméről, annak a húga felhívja, hogy elmondja neki: a kedvese még mindig iszonyúan utálja".

- Aaliyah, igazából más körülmények között örülnék, hogy beszélhetek veled, de azok után, hogy a bátyád olyan szépen megmondta nekem, hogy el kell hagynia, mert túl sokat törődik velem, nem igazán vágyom a társalgásra. - mondtam fáradtan. Aaliyah csettintett a nyelvével.

- Pont erről van szó! Nézd, akkor belevágok a közepébe. Azok nem Shawn szavai voltak. Ő sosem pánikolna be attól, hogy valakit szeretni kezd.

- Eddig én is azt hittem - dünnyögtem magam elé.

- Nincs sok időm, Rose. Holnap mindent elmagyarázok. A kártyáddal be tudsz jönni a fellépők hátsó ajtaján. A koncert nyolckor kezdődik, ezért az utolsó próba fél négykor lesz. Ott foglak várni az ajtóban, tíz perccel négy előtt. Akkor lesz időm elmondani mindent, mielőtt vége a próbának és aztán... - elharapta a mondat végét, hangosan kifújta a levegőt. Értetlenül néztem magam elé.

- Még ha tudnám is, miről beszélsz, akkor sem mennék el. Shawn nyilvánvalóvá tette, hogy nem akar többé látni, ahogyan én is mondtam neki azelőtt. Attól, hogy pillanatnyilag egy városban tartózkodunk, még simán elkerülhetjük egymást, nekem pedig pont ez a tervem. - vontam vállat. Intettem a konyhába belépő anyunak, aki mosolyogva kivett a hűtőből egy doboz süteményt.

- Tudtam, hogy látatlanban nem kellett volna elítélnem téged. - motyogott Aaliyah leginkább magának, aztán újra hozzám intézte a szavait - Nem tudom, hogy mi volt köztetek. Én csak Shawnt látom nap mint nap, és hidd el nekem, hogy megváltozott, mégpedig egy nyilvánvaló ok miatt, ami nem te vagy. Hanem a hiányod.

- Ha ennyire hiányzom neki, akkor nem küldött volna el - érveltem. Anyu gondterhelt pillantással illetett, amikor meghallotta mit mondok. Mégis némán pakolta ki a tányérokat és a villákat.

- Kérlek, nagyon szépen kérlek, hogy gyere el holnap. Mindenre van magyarázatom, és biztos vagyok benne, hogy meg fogod érteni, de így, telefonon keresztül nem tudok elmesélni mindent. Elvettem Shawnét, hogy fel tudjalak hívni, és nemsokára észreveszi, ezért kell sietnem. Gyere el, Rose! Be tudsz majd jönni a hátsó ajtón. Beengednek, ha megmutatod a kártyádat.

- Még mindig nem tudom milyen kártyáról beszélsz! - szúrtam közbe. A szemem sarkából láttam, hogy anyu összerezzen, de nem foglalkoztam vele.

- Nem kaptad meg? Elküldtük neked postán. Már régen meg kellett volna kapnod! - kezdett Aaliyah késtégbe esni.

- Küldtetek nekem egy kártyát postán? - ismételtem el, hogy anyu tisztán hallhassa. Rögtön feltűnt, hogy a mozdulatai merevebbek lettek, habár leplezni akarta, hogy sántikál valamiben.

- Igen, én... Nem baj, ha nem kaptad meg, akkor kint fogok várni rád. Eljössz? Kérlek mondd, hogy eljössz! Te sem akarod, hogy ez az egész így érjen véget! Vagy ha ez nem motivál... tudom, hogy régen szeretted Shawnt. Ugye nem akarod, hogy otthagyja a karrierjét? Mert én mondom neked, már csak idő kérdé... fenébe! - szitkozódott. A vonal végéről tompa zajt, valaki más szavait hallottam, de csak távolról. - Shawn keres engem, leteszem. Négy előtt tíz perccel, komoly a helyzet, számítok rád! Kérlek!

Majd megszakadt a vonal. Shawn említése és az egész, amit Aaliyah mondott nekem, elnehezítette a szívemet. Egy ideig a szótlan anyut néztem, aki három tányérra pakolt egy-egy csokis süteményt, és nagyon visszafogta magát, hogy ne kezdjen kérdezősködni.

- Anyu! - törtem meg a csendet elsőként - Mit tudsz a kártyáról, aminek meg kellett volna érkeznie? - szegeztem neki a kérdést, habár sejtettem a választ. Meg sem próbálta tagadni.

- Mielőtt elítélnél, tudd, hogy meg akartalak védeni attól, hogy újra elveszd az eszedet. - szabadkozott - Ha újra találkozol vele, akkor megint ugyanaz fog történni.

- Semmi gáz, megértelek - legyintettem. Ezzel még magamat is megleptem. - Viszont el fogok menni. Azért, hogy megmondjam neki a magamét és végleg lerendezzem ezt az egészet. Ne aggódj, anyu. Tanultam az esetből.

Anyu leeresztette addig feszülten felhúzott vállait, s úgy tűnt beletörődött a döntésbe. Vagy feladta a Shawn elleni harcot, mert rájött, hogy kitörölhetetlen a srác. Valamelyik. Elővett egy nyitott borítékot a szekrényből, és átnyújtotta nekem.

- Sajnálom, hogy nem szóltam róla. Elengedlek. Egy feltétellel. Ha jól kiosztod azt a Shawn Mendest, amiért ezt tette veled. Ne kíméld! - mosolyodott el halványan.

- Azt kapja majd, amit megérdemel - bólintottam.

Ám a dolgok jelenlegi állása miatt egyáltalán nem tudtam, hogy Shawn kiosztást érdemel-e.