Egy hajóban evezünk || S.M.

21. Salsa

14:08

A napfény megcsillant a delfinek bőrén, ahogyan kiugráltak a vízből, ezzel megtörve az óceán tökéletes nyugalmát. Legalább egy tucatnyian lehettek. A legtöbben felnőttek voltak, de egy-két kicsit is láttunk, akik az anyjuk mellett úszkáltak.

- Annyira aranyosak! - kezdtem integetni a delfineknek.

Shawn furán nézett rám, de aztán beletörődött, hogy én már csak ilyen vagyok, ezért utánozta a mozdulatomat. Meglepve néztem, ahogyan ő is integet a vízi emlősöknek, mire rám nevetett. Szóval immár ketten integettünk nevetve az állatoknak, mint valami boldog vígjáték kissé fogyatékos, ám szerethető szereplői. Nincs mese, kezdtünk megőrülni.

- Mi az ott? - hunyorgott a fiú. Akkor már én is láttam, hogy a delfinek előtt a víz zavarossá vált, és az állatok egyre gyorsabban úsztak ide-oda.

Amikor már csak néhány méterre voltak a csónakunktól hirtelen, szinte egy szempillantás alatt halak kezdtek kiugrálni a vízből, egyenesen felénk.

- Mi folyik itt? - döbbentem le teljesen, ahogyan a heringszerű halakat próbáltam elkerülni, merthogy azok elkezdtek beugrálni a csónakunkba.

- Nem mindegy? Fogd meg őket! - ordított rám Shawn, mire leesett, hogy ez isteni ajándék.

A fröcsögő víz, és haleső közepette mindketten vadul hadonászni kezdtünk, hogy minél több kopoltyúst tudjunk beütni magunk mellé, illetve igyekeztünk elkerülni, hogy az arcunkba csapódjanak.

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer így fogunk "halászni". Bár azt sem gondoltam soha, hogy majd egy csónakban fogok kikötni Shawn Mendessel, tehát nem kellett volna meglepődnöm.

A néhány másodperces káosz után lihegve pillantottam Shawnra, aki hasonló állapotban nézett vissza rám.

A delfinek újra kiugráltak a vízből, és én alig hittem el, hogy konkrétan - lehet tudtukon kívül - ennivalóhoz juttattak bennünket.

- Te jó ég, mennyi hal! - néztem körbe a csónakban, ami tele volt csapkodó, pampogó állatokkal.

Hirtelen nem érdekelt, hogy mit fog gondolni rólam; a boldogságtól szinte sírva Shawnhoz ugrottam, és átöleltem a nyakát.

Egy pillanatig a mellkasába fúrtam a fejem, s akkor először belélegeztem az illatát, ami az enyhén sós levegővel keveredett. Az ujjaim gyengéden érintették a haját, a saját tincseim pedig valószínűleg az állát csiklandozták. Körülvett a teste melege, és hosszú idő óta először elfogott az a tipikus fan feeling.

Mindez egyetlen pillanat alatt.

Mielőtt Shawn reagálhatott volna hátrébb léptem, és azt tettem, ami legelőször eszembe jutott, hogy elhárítsam a kínos perceket. Táncolni kezdtem.

Na mármost a mozdulataimat mind Shawntól loptam, tehát éppen a tipikus kézlendítős, csípőmozgatós salsa táncot kezdtem járni a halak közt, ő pedig az egymás utáni furcsa események miatt némán, tátott szájjal nézett rám. Szinte hallottam, ahogy mozognak a fogaskerekek a fejében.

- Gyerünk, Shawn! Salsa! Járd a salsa táncod! - röhögtem fel, és egy pillanatra sem hagytam abba az idétlen egy helyben táncikálást. Shawn kisvártatva kapcsolt; vigyorogva utánozni kezdett.

Így lettem részese Shawn Mendes öröm-salsa táncának, ami élőben, halak közt, egy csónakban, vízzel és delfinekkel körülvéve talán életem egyik legnagyobb élménye lett.

14:37

- ...és tizenhat. - értem a halszámolás végére, aztán a pihiző Shawnhoz fordultam - Tizenhat halunk van.

A srác vetett egy pillantást a mögém felhalmozott, nagyjából harminc centis halacskákra, aztán bólintott. Mióta kitáncoltuk magunkat nem tűnt a legboldogabbnak.

- Mi jár a fejedben? - vontam fel a szemöldököm. Reméltem, hogy megosztja velem a problémáját, vagy annak okát, ám válasz helyett csak legyintett egyet. Nem az a típus voltam, aki még ezek után erőszakoskodik, de ezúttal valamiért nem hagytam annyiban a dolgot. - Akkor kérdezem máshogy. Mi bajod van, Shawn? - szóltam kissé nyomatékosabban.

Szórakozottan végignézett rajtam, aztán egy pillanatra mosolyra húzta a száját, majd újra elkomorult.

- Semmi bajom, csak egy dal szövegén gondolkodtam.

- Új dal? - csillant fel a szemem.

- Olyasmi, - vont vállat - de úgyse lesz belőle semmi. Nem tudom leírni.

- Ó, dehogynem! - vettem magamhoz a hátizsákomat. Kihúztam belőle a naplómat, és a tollamat, majd felé nyújtottam. - A hátuljába bármit beleírhatsz, vagy ki is téphetsz belőle lapot. Csak légyszíves ne olvasd el, ami benne van, oké?

Shawn szótlanul elvette a könyvecskét, én pedig visszafordultam a halakhoz, és másodszorra is szemügyre vettem őket, hogy kiválasszam melyiket készítsem el uzsonnára.

- Rose! - szólított meg hirtelen, mire; kicsit talán túl gyorsan; megfordultam - Te tényleg a kezembe adtad a naplódat, és nem félsz, hogy elolvasom?

- Úgy tűnik. - mosolyodtam el, kerülve a szemkontaktust - Mármint, bízom benne, hogy nem olvasod el. Megbízok benned.

Shawn maga elé nézve emésztgette a mondataimat. Aztán egyikünk sem szólt többet.