Egy hajóban evezünk || S.M.

33. Úszás

Negyedik nap, 02:39

Azt hittem álmodok. Ám az, hogy Shawn mellett fekszem, és ő úgy karol át, mintha soha többé nem akarna elengedni nem csupán képzelgés volt. Kinyitottam a szememet, és habár nem láttam semmit, éreztem a fiú meleg testét magam előtt, hallottam a szuszogását, a fejem búbján éreztem lélegzetvételeit.

Holdkórosan próbáltam feldolgozni a helyzetet, mígnem beugrottak a tegnap éjszaka eseményei. Újra elvörösödtem, főleg amikor rájöttem, hogy alvás közben szembefordultam Shawnnal. Kezeimet a mellkasán pihentettem, ennek következtében éreztem a szívdobogását, és az illatát is, ami a bőréből áradt. Nem mertem megmozdulni, nehogy véget vessek a különleges pillanatnak. Mélyet lélegeztem a halszagot elnyomó, édes illatából, aztán visszaaludtam.

12:00

A szám kicserepesedett, a nyálam egyre sűrűbbé vált, ami azt jelezte, hogy ideje lenne folyadékhoz jutnom. A fejem hasogatott, a pulcsim alatt izzadt a bőröm, az orrom pedig égett gumiszaggal telt meg.

A hátamra fordultam, megdörzsöltem csipás szemeimet, aztán ásítottam egyet. Végül kinyújtóztam, ám összerezzentem, amikor a lábam hozzáért valami puha dologhoz, ami nem más volt, mint Shawn ruhái, egy kupacba téve. Rögtön éberebbé váltam. Körülnéztem, de a fiú nem volt a csónakban. Végigfutott rajtam a jeges kétségbeesés, és rögtön felpattantam.

- Shawn! - kiáltottam ijedten.

- Tessék? - hallottam a hátam mögül. Megperdültem a tengelyem körül, s amikor megláttam Shawnt a vízben, a mellkasomban hevesen dobogó szívemhez kaptam a kezemet.

- Jesszusom, de megijedtem! - vetettem rá egy gyilkos pillantást - Mi a fenét csinálsz?

- Csak úsztam egyet, mint láthatod.

Letérdeltem, Shawn pedig odaúszott hozzám, és a csónak szélére fektette a kezeit, majd megtámasztotta rajtuk az állát. Úgy nézett fel rám, huncut félmosollyal. Csepegő hajtincsei szanaszét álltak, a bőrén drágakőként csillogott az óceán vize, és még a szempilláján is ott trónolt néhány vízcsepp, amitől egy földre szállt angyalra kezdett hasonlítani.

- Ugye tisztában vagy vele, hogy ez veszélyes? - próbáltam nem tudomást venni a kinézetéről, és szigorú arckifejezést magamra ölteni - Elsodródhatsz, vagy megehet egy cápa, és ha alszok, még csak nem is fogom tudni, hogy mi történt.

- Ne aggódj, van nálam kötél. - mutatta fel az addig vízben úszkáló kötélvéget, aminek a folytatása a hajó oldalán futott körbe.

- Hogy is mondjam? - vakartam meg a tarkómat - Ez nem sokat ér, hogyha egy vérmes víziszörny úgy dönt, hogy elragad.

Halkan kuncogott, aztán oldalra hajtotta a fejét, és úgy nézett rám nagy, csokibarna szemekkel.

- Azt hiszem, mostmár kijönnék a hideg vízből. - mondta.

- Helyes. - bólintottam, ám a mozdulat apró biccentéssé fakult. Kezdtem úgy érezni magamat, mint egy fa a sivatagban. Az erőm fokozatosan alábbhagyott. Shawn még mindig ugyanolyan aranyosan, várakozva bámult engem. Kérdőn felvontam a szemöldökömet - És?

- És... - hezitált - csak alsógatya van rajtam. Tudom, hogy szívesen látnál félmeztelenül, de még nem vagy a barátnőm. Úgyhogy... - ujjaival körkörös mozdulatot írt le a levegőben.

Elröhögtem magamat. Aztán egy pillanatra lefagytam. Tényleg azt mondta, hogy... Még?

Nem, bizonyára félrehallhattam.

- Értem én. - tettem fel védekezőn a kezeim, aztán visszatértem a csónak másik végébe, és elfordulva nekiálltam megfésülni a hajamat, amíg ő piperkőcködik.

13:42

- Tényleg van egy szőke tincs a hajadban! - ámult el Shawn, miközben a kora délutáni sziesztánkat tartottuk. Kinyitottam a fél szememet, hogy rásandítsak.

- Aha - helyeseltem - Képzelheted mi volt, miután a moziban megnéztük a Jégvarázst. Stuart egy hónapig Annának hívott. - csóváltam a fejemet. Shawn egy pillanatig rezzenéstelen arccal bámult rám, aztán egyszerre tört ki belőlünk a röhögés.

Hiányzott nekem Stu.

- Neked jobban áll, mint neki. - "nyugtatott meg" a fiú.

Akkor már tényleg nem segített rajtunk más, csak a viccelődés, amivel elterelhettük a gondolatainkat.