Egy hajóban evezünk || S.M.

99. Visszakapni

18:00

Az én életemben szinte már sorsszerű, hogy ha történik valami hiper-szuper dolog, akkor utána jön a feketeleves. Ám ezúttal felkészítettem magamat a legrosszabbra.

Nem vártam lelkesedést anyutól, mikor hazaérve elkezdtem mesélni neki. Az, hogy egész végig szótlanul hallgatott viszont ijesztőbb volt, mint hittem. Tisztában voltam vele, hogy nem bírja Shawnt, de könyörgöm! Kinek ne olvadna meg a szíve attól, amiket csinál?

Ebben reménykedtem, amikor felvázoltam neki az eseményeket, kihangsúlyozva azt, hogy Shawn mit, miért és hogyan csinált. Aztán elhallgattam és reménykedve vártam. Ő azonban nem hazudtolta meg önmagát.

- Már megint kezdődik... - ez volt az egyetlen dolog, amit közölni szándékozott volna velem... ha hagytam volna.

- Na ne! - hitetlenkedve elnevettem magamat - Kiteszem a lelkemet azért, hogy éreztessem veled; Shawn méltó arra, hogy adj neki egy esélyt. Ha elfelejtetted volna, akkor emlékeztetlek, hogy miatta nem haltam meg azon a francos óceánon, meg a szigeten! Ha ő nincs, akkor soha nem látsz viszont.

Próbáltam nyugodtan, kimérten beszélni, hogy anyu ne érezze fenyegetve magát. Eszem ágában sem volt megrengetni a hitében, miszerint ő az anya, aki tudja mi kell a lányának. Csak próbáltam rávenni arra, hogy más szemszögből nézze a dolgokat.

- Szó sincs arról, hogy nem vagyok hálás a fiatalembernek, amiért vigyázott rád - fonta össze maga előtt a kezeit. Fáradt arca mintha vesztett volna a színéből a történetem végére. - De azt nem tudom elhinni, hogy nem tudsz tanulni a saját hibáidból, kicsim. Pontosan ugyanez volt néhány hete. Teljesen el voltál tőle ájulva, erre kidobott.

- Mondtam, hogy azt is csak az én érdekemben tette. Meg akarta magát utáltatni, hogy ne érezzem rosszul magam, amiért nem lehet velem. Hasonló helyzetben te is megtetted volna. - tártam szét a kezeimet amolyan 'hiszen ez magától értetődő' stílusban - Amúgy meg megmondta, hogy mostantól számíthatok rá.

- Te meg naiv módon elhiszed. Azt hittem, tizennyolc éves létedre képes vagy különbséget tenni igazság és hazugság között. - horkantott fel morcosan.

- Tudok is. Ezért győzködlek arról, hogy Shawn normális. Láttál már sztárt, aki kirakja egy rajongóval közös fotóját snapchatre, hogy az később lescreenshotolhassa? - kérdeztem, bevetve az egyik adu-ászomat. Anyu nem reagált túl jól.

- Ezt nem igazán értettem - fintorgott.

- Egy rajongó találkozott Shawnnal, de nem volt nála a telefonja. Shawn csinált vele közös képet a sajátjával, aztán kitette a netre, hogy a csaj később megnézhesse. - magyaráztam lassan, jól tagolva.

- Ez nem győzött meg.

- Nézd, anyu... - kezdtem a halántékomat masszírozva - Igazán nem akarok felhozni ilyen dolgokat, de amikor felébredtem a kórházban, elvesztettem Shawnt. Miután viszontláttam újra elvesztettem, mert azt sem tudta, ki vagyok. Aztán harmadszorra akkor csúszott ki a kezeim közül, mikor lekoptatott. Minden egyes alkalommal azt éltem át, amit neked is át kellett egyszer. Mindig úgy éreztem, hogy végérvényesen elhagyott engem, anyu. Nem akarom még egyszer ezt érezni. Ezért teszek meg mindent, hogy visszakapjam és ez az egyetlen oka annak, hogy még veled is képes vagyok szembe szállni. Te meddig mennél el, hogy visszakaphasd? Hagynád, hogy az anyád visszatartson? Mit tennél, ha visszakaphatnád aput? - kérdeztem remegő hangon. Anyu térdei megremegtek, de állta a pillantásomat.

- Teljesen mindegy mit tennék meg és mit nem. Az apád nem jön vissza. Neked pedig le kell mondanod Shawnról. Ha megint őt választod, nem vagyok hajlandó többé kitartani melletted. - mondta, majd kisétált a konyhából.

Egyenesen a szívemen tiport át. Olyan döntés elé állított, amit egyszer már meghoztam, de akkor teljesen más körülmények közt. Most nem lennék képes elhatározásra jutni. Gondolkoznom kellett.

Úgy tűnt, nekem már csak ez jutott. Ha anyuval minden rendben, akkor Shawn összetöri a szívemet. Ha kibékülök vele, akkor anyu rág be rám. Ördögi kör volt ez, nagyon ördögi. Anyut még azzal sem tudtam megpuhítani, hogy felhoztam azt, aki iránt úgy érzett, mint én valaha Shawn iránt. Habár már biztos voltam benne, hogy rajongásnál nem érzek többet a fiú irányába, képtelen lettem volna elengedni.

A koncertre való készülődésem közepette is folyamatosan azon agyaltam, hogy mit tudnék tenni. Eszemben sem volt megkérni Shawnt, hogy beszéljen vele személyesen. Hülye lettem volna belökni az oroszlán barlangjába. Rengeteg dolgon átfutottam, még azon is, hogy meghallgattatom anyuval Shawn dalait, hátha rájön, hogy mi rejlik benne valójában. Hiszen ha ismerné őt, ha tudná, hogy miket tett...!

Kihúztam a ruhásfiókomból egy friss pár zoknit, amik addig eltakartak valamit. A naplóm csücske kandikált ki az anyagok közül, mintegy jelként. Az ötlet villámcsapásszerűen villant fel bennem. Akkor már tudtam, hogy mi a legtöbb, amit tehetek.