Egy hajóban evezünk || S.M.

110. Vezető

Andrew lépett egyet, aztán visszafordult. Szóra nyitotta a száját, majd be is csukta. Lehajtotta a fejét.

- Valami baj van? - nem tudtam legyűrni az ásítást. Megdörzsöltem a szemeimet, de ahelyett, hogy éberebb lettem volna, csak égni kezdtek a szemgolyóim.

- Én... sajnálom. Nem tudtam, hogy te beteg vagy. - nyögte ki kis szünet múlva. Félredöntöttem a fejem, úgy néztem a menedzsert, aki eddig mindig olyan büszke és magabiztos volt, most azonban csak szégyellte magát.

- Minek a bocsánatkérés? Nem te tehetsz róla. - vontam vállat.

- Mégis bűnösnek érzem magam. Te olyan vagy... - felnézett rám, egy ideig kereste a megfelelő szavakat - mintha hozzá lennél kapcsolva Shawnhoz. Eltűntél és belőle kiment minden életkedv. Megjelentél és végigcsinálta a koncertet. Kezdem úgy érezni, hogy ha nem vagy mellette, akkor... úgy értem... olyan, mintha te védenéd meg attól, hogy hülyeségeket csináljon. Gondolj bele mi lett volna, ha feladja ezt a koncertet! Tragédia... - ingatta a fejét - És most igen is gyötör a lelkiismeretem.

- Nem igazán értem, hogy miért - ráncoltam a homlokomat, közben alaposan elraktározva az elmémben minden egyes szót, amit kiejtett a száján. Sóhajtott.

- Én voltam az, aki rábeszélte Shawnt, hogy kezdjen el járni Laurennel. Figyelj, mi ketten nagyon jó kapcsolatban vagyunk. Ha én nem vagyok és nem állok ki a lány mellett, akkor nem ment volna bele ebbe az egészbe.

- Értem - sütöttem le a szemeimet. Bolhacsípésként mart belém az enyhe düh, a neheztelés Andrew-ra, hogy azok után... azok után ahogy velem bánt, még rá is beszélte Shawnt egy ilyen baromságra. Szinte biztos voltam benne, hogy ellenem esküdött.
A hír rosszabbul érintett, mint kellett volna, holott nem tudtam, hogy csak ez után jön a java.

- Most már benne van. Végig kell csinálnia vele, el kell érnie, hogy felfigyeljenek rá az emberek, különben az Island Records kirúgja.

Ledermedtem, de úgy, mintha a szívem is megállt volna. Az utolsó szó halálos ítéletként csüngött a levegőben, arra várva, hogy megtörjek parancsoló uralma alatt. Kis híján könnyek gyűltek a szemembe, de nem sírhattam. Erősnek kellett lennem. Hogy tudnám megvédeni Shawnt, ha ennyitől sírva fakadok, mint egy csecsemő?

Csak reálisan kellett gondolkodnom ahhoz, hogy tudjam: mindig van egy másik út. Talán nehezebben járható, talán megközelíthetetlennek tűnő, vagy rejtett ösvény, de van. S amíg van másik lehetőség, addig nem kell pánikolnom.

- Na és akkor mi lenne? - suttogtam harciasan.

- Tessék?

- Mi lenne akkor? - emeltem fel a fejemet - Kirúgják, na és? Leszerződik egy másik kiadóhoz. Hiszen több millió rajongója van! Nem kapkodnának érte mások? - tártam szét a kezeim.

- Normális esetben igen, de...

- Mindig ott van az a de... - sóhajtottam.

- Nem érted. Az Island Records vezetője el tudja intézni, hogy senki ne akarja majd leszerződtetni Shawnt. Fogalmad sincs, hogy az ilyen dúsgazdag emberek mit rejtegetnek a tarsolyukban. Ha nem hajlandó együttműködni, akkor mehet a levesbe. - csóválta a fejét.

- Gyűlölöm őket! - szorult ökölbe a kezem - Gyűlölök minden ilyen embert. Bosszúból képes lenne valaki tönkre tenni a karrierjét? Hiszen annyi kiadó van a világon, Andrew! Biztos lenne egy, ami...

- Persze, hogy lenne - szakított félbe - Shawn akár ebben a szent pillanatban kiszállhatna az egészből. Bejelenthetné, hogy nem csinálja. Cserben hagyhatná a régi barátját és kiadóját. Kereshetne másikat. Rá lehet áldozni az energiát, Rose... de nem érdemes. A legjobb döntés az, ha teszi, amit kell és végigviszi. Szeretném, ha te támogatnád ebben.

- Ugyan miért értenék ezzel egyet? - kérdeztem haragosan, leszegett fejjel.

- Mert tudom, hogy a legjobbat akarod neki. Ahogy mi mindannyian. Én is. Régebb óta ismerem őt, mint te. Képes lenne szembe szállni a kiadóval és otthagyni csapot-papot, ha te azt kérnéd tőle. Mert szeret téged. Függ tőled. Ugye nem akarod, hogy rossz döntést hozzon miattad? - acélosította meg a hangját.

A francba, Rose! Ugye nem akarod? Nem kérheted Shawntól, hogy miattad adja fel a szépen felépített karrierjét! Utálnád magad miatta. És mi lenne a rajongókkal? Inkább elviselem, hogy nap mint nap valaki mással látom, minthogy arra kérjem, hogy engem részesítsen előnyben és dobjon el mindent. Valóban megtenné? Értem? Vagy csak Andrew próbál ezzel befolyásolni, hogy ne tegyek keresztbe neki? Ez az igazság, amit elmondott? Ha igen, ha nem, akkor sem kockáztathatok. Pedig eddig eszembe sem jutott, hogy lebeszéljem Shawnt erről, de most... nem tehetem.

- Már beszéltünk erről a dologról - kezdtem lassan - Nem úgy tűnt, mint aki ki szeretne szállni. Végig fogja csinálni. - jelentettem ki.

- Helyes - Andrew arcán újra ott virított a gúnyos mosoly. Hátrafelé kezdett lépkedni, majd intett nekem.

Utánakiabáltam. A szavaim visszhangoztak a néma folyosón.

- A családja tud erről az egészről?

Még elevenen élt bennem az, ahogyan Aaliyah mesélt nekem a dologról. Azt mondta, valami nem oké, de nem tudta, hogy micsoda. Nem úgy viselkedett, mint akivel megosztották a részleteket.

- Az apját szinte mindenbe beavatja. Kivéve ebbe. Gondolom megérted, hogy miért. Ha nem, akkor így jártál. - röhögte el magát erőltetetten.

Valóban nem értettem. Mi oka lenne Shawnnak, hogy ne mondja el mi történik a háttérben?

- Jobbulást, amúgy. Majd küldök neked virágokat, Rose. Rózsákat a rózsának!

Azzal Andrew nevetve megfordult és eltűnt a liftek felé vezető kanyarban.