Egy hajóban evezünk || S.M.

69. Sérülés

Karen felsóhajtott. Benyitott a szobába, betuszkolt maga előtt, aztán leültetett egy fotelbe.

A különös, lila falakkal körülvett helyiségben nyüzsögtek az emberek. Úgy tűnt mindegyikük valami nagyon fontosat csinált. A legtöbben íróasztalok mögött ültek, kávéztak, papírokat nézegettek, de volt egy sarok, amiben mikrofonokkal babráltak. Mellettem puha székek, babzsák fotelek és heverők voltak elhelyezve, a padlón pedig a falakhoz hasonló lila szőnyeg terpeszkedett.

Karen magához hívta Andrew-t, aki puffogva vette tudomásul, hogy még nem dobtak ki a stúdióból. Halk beszélgetést folytattak Karennel, mígnem a férfi rám sandított, majd bólintott. Intett valakinek, aki egy papírt nyomott a kezébe.

- Örvendek a szerencsének - nyújtotta felém a kezét. Kénytelen-kelletlen megráztam. - Ha még nem jöttél volna rá, én vagyok Shawn menedzsere. Ne húzzuk az időt, kezdjük is. Teljes neved?

Egy pillanatig még levegőt venni is elfelejtettem. Sorban jönnek hozzám az emberek, akik közel állnak Shawnhoz, de ő maga nincs a láthatáron.

- Már megmondtam - kezdtem csendesen, ámbár figyelmeztetőn - Shawnnal akarok találkozni. Addig nem szednek ki belőlem semmit, amíg nem beszéltem vele.

- Drágám, - sóhajtott Karen - Shawn most... most nem láthat téged.

- Az előbb látott! - csattantam fel.

Andrew idegesen megrázta a fejét. Nem értettem. Shawn nem ismert fel? Bizonyára a kinézetem miatt, hiszen jó ideig csak elég nyomott állapotban láttuk egymást. Ez nem jelent semmit.

- Igen, de... - kereste a szavakat zavartan Karen. Összeszorult torokkal vártam, hogy mit mond. - Shawn nem emlékszik rád.

***

Mintha megsüketültem volna. Az agyam kizárt minden más zajt, és csak azokra a hangokra koncentrált, amik az imént elhagyták a nő száját.

Shawn nem emlékszik rád.

Fogalmam sem volt, hogy miféle horrorisztikus rémálomba csöppentem bele. Csak azt tudtam, hogy beszélnem kell vele. Shawn tudja ki vagyok, és attól, hogy hirtelen nem ismert fel még nem felejtett el. Ugye?

- Ezt nem értem - nyögtem ki a szavakat. Karen lágyan megsimította a hátamat.

- Történt... történt vele valami. Mikor elmentek értetek mindkettőtöket ájultan találtak meg. Kész csoda volt, hogy a telefon koordinátáiból kisilabizálták hol lehettek. - csóválta a fejét hitetlenkedve - Shawnt fejsérüléssel egy szakosodott kórházba szállították. Mikor felébredt minden rendben volt, egyvalamit kivéve. Nem emlékezett.

Levegőért kaptam, az ájulás határán táncoltam. Mintha fejbe csaptak volna. Borzalmas volt.

- Mi... nem értem. Mi történt vele a szigeten? Minden... rendben volt vele, én... Mi az, hogy nem emlékszik? Mint az Útvesztőben? Jesszusom! Hogy fog dalokat írni? Nem tudja kik a családja? - kezdtem pánikba esni. Karen lecsitított, Andrew is gondterheltnek tűnt.

- Jaj, Rose, ne! Ne aggódj, semmi baja! Mindenre emlékszik, kiskorától kezdve napjainkig, kivéve... - elharapta a mondat végét.

- Kivéve rám? - suttogtam. Megszakadt a szívem, mikor Karen bólintott. Legörbült a szám, újabb könnyek tolultak a szemembe.

- Ne, ne sírj! - simogatta meg az arcomat - Az orvosok szerint ez csak átmeneti! Idővel minden vissza fog jönni neki, de most még gyógyul. A dokik azt mondják, hogy nagy valószínűséggel a repülő lezuhanásakor elájult, és az agya sérülése miatt onnantól kezdve szinte minden kimaradt neki. Tudja a keresztnevedet, de azt már nem, hogy hogyan nézel ki. Vannak emlékfoszlányai, és pont ezért hívtunk ide téged. Szeretné, ha elmondanád neki, mi történt.

- Hát akkor hadd beszéljek vele! Tudom, hogy fel fog ismerni, ha egy pillanatnál több időt tölthetek vele! - néztem Andrew-ra szemrehányón. Elfordította a fejét. Karen sóhajtott.

- Attól tartunk, hogy ezek után kicsit sok lenne neki ez az egész. Ezért szeretnénk később megbeszélni egy találkozót veled.

- Shawn... megváltozott? - kérdeztem nagyot nyelve.

- Ugyanolyan, mint régen. Csak most válaszokat keres. - nézett a szemembe Karen. Bólintottam.

- Hát legyen. Remélem nem így akarnak engem lerázni, mert nem fog sikerülni. - vetettem oda. Karen elmosolyodott, Andrew megforgatta a szemeit.

- Remek. Szóval, teljes név?