Egy hajóban evezünk || S.M.

105. Várni

Shawn Mendes nem válaszolt a kérdésemre. Ehelyett valami olyat mondott, amivel sikerült totálisan összezavarnia.

- Ro, valamit el kell mondanom neked. Azóta próbálom rávenni magamat, mióta megláttalak itt - nézett a szemembe. Legalább nem félt attól, hogy rám pillantson.

- Na és mi lenne az? - kérdeztem csillogó szemekkel. Azt mondogattam magamban, hogy ne kezdjek sikítozni, ha bevallja, hogy szeret engem.

Hát, ettől nem igazán kellett tartanom.

- Hazudtam neked.

Két szó. Két nyamvadt szó, ami pörölyként törte szét minden reményemet. A jövőképemmel együtt.

- Miben? - sóhajtottam - Mindenben?

- Nem, dehogy! - rázta meg a fejét - Emlékszel, amikor telefonon beszéltünk és azt mondtam, hogy már mindenre emlékszem?

- Aha - nyögtem ki.

- Az hazugság volt. Azért mondtam, hogy jobban érezd magad és ne gyötörjön a tudat, hogy segíthettél volna az emlékezésben, de nem tehetted. Igazából szivárogtak vissza emlékképek, de minden lyukas volt, mint egy könyv, amiből lapokat tépkedtek ki. Akkor jött vissza minden, amikor megláttalak a próbán. Minden. Magaddal hoztad a hiányzó darabokat és hirtelen minden világos lett. Fontos vagy nekem. Sosem akartalak megbántani. Ha tudtam volna, amit most tudok, akkor egy pillanatra sem hagytalak volna magadra, Ro. Össze voltam zavarodva. - a hajába túrt - Nem, még most is össze vagyok. Csak abban vagyok biztos, hogy magam mellett akarlak tudni. Szerinted képes lennél egy olyan valaki mellett megmaradni, akinek van egy nem igazi barátnője? Aki nem tudja eldönteni, hogy mit érez? Még most is mellettem maradnál, hogy tudod, hogy hazudtam neked? Tudnál szeretni egy ilyen alakot? - mutatott végig magán feldúltan.

Pislogás nélkül meredtem rá.

- Hogy a pokolba ne tudnálak szeretni? - nevettem fel. Hangosan, őszintén.

Hogy gondolhatta Shawn, hogy ez a "hazugság" majd kiborít engem? Füllentett egyet, na és? Jesszusom, ennek a fiúnak a szíve túl tiszta ahhoz, hogy még egy ilyen apró dolgot is elhallgasson. Akkor hogy ne tudnám szeretni?

- De egy szörnyű alak vagyok! - erősködött - Hazudtam és megbántottalak! Te sokkal jobbat érdemelsz nálam, Ro!

- Ó, te... - törölgettem a nem létező könnyeimet még mindig nevetve - Nálad jobbat? Lássuk csak... miért ne szeretnék valakit akinek sosem száll a fejébe a hírnév, ráadásul helyes, elképesztő énekhangja van, megmentette az életemet, hihetetlenül gyengéd, odafigyelő, aranyos, szerény, gondoskodó, mindenki szereti, meghívott a koncertjére, és az a legnagyobb problémája, hogy egy kis dologban, egy semmiségben nem mondott igazat? - vontam meg a vállamat.

Elképedve nézett rám.

- Komolyan beszélsz? - kérdezte.

- Lehet, hogy nevetek, de életemben nem voltam még komolyabb - fújtam ki magamat.

- És... tudnál várni rám? Képes lennél kivárni, amíg minden elrendeződik? Megvárnád, hogy helyre tegyek mindent? - hajtotta le a fejét.

- Shawn - léptem közelebb hozzá - Mióta megláttalak egy videóban, gitárral a kezedben, fülbevalóval a füledben, fogszabályzóval a fogaidon, azóta várok. Még néhány hét, néhány hónap, de még néhány év sem számítana semmit. Esküszöm. Hiszen én voltam, aki az előbb itt hisztizett, hogy ne dobj ki. Akkor most miért mennék el magamtól? - kérdeztem félmosollyal a számon. Mivel nem reagált, gyengéden a két kezem közé fogtam az arcát és felemeltem a fejét.

- Köszönöm - suttogta.

- Hidd el, hogy nincs mit. Sosem voltam még ennyire boldog. Mindent neked köszönhetek. - mondtam.

Végtelen fáradtság kerített a hatalmába és a kezeim lecsúsztak Shawn arcáról, aki utánam kapott. Épp időben ragadta meg a könyökömet. Majdnem felnyaltam a padlót.

- Ro, az orrod! - mondta tágra nyílt szemekkel. Egyik kezemmel rá támaszkodtam. A lábaimat hasznavehetetleneknek éreztem, a fejem zúgott. Másik kezemmel felnyúltam, hogy megérintsem az orromból a számra csordogáló folyadékot. A véremet.

Azok után, hogy már annyi ideje nem folyt vér az orromból, most, amikor minden helyre jött, amikor Shawn Mendes megkért, hogy várjak rá, amikor végre részt vehettem életem első koncertén, most, amikor nem szabadna semmi rossznak sem történnie, mint a mesékben, most jött az a csapás, amire a legkevésbé számítottam.

Csillogóan vörös vérrel beborított mutatóujjam képe elmosódott a szemeim előtt. Shawn ijedt arcára néztem, tátogtam, de nem emlékszem, hogy kijött-e hang a torkomon. Muszáj volt becsuknom a szememet, hogy kizárjam a fejemből az egyre erősödő zúgást. Mintha egy búgócsiga pörgött volna az agytekervényeimen, ellehetetlenítve, hogy kinyögjek egy teljes mondatot, vagy visszaemlékezzek valami fontos dologra.

- John! - Shawn kiáltása keresztülhasított a tudatomon, de addigra már nem csak nem tudtam, hanem nem is akartam kinyitni a szemeimet. Tompán érzékeltem hangokat. Éreztem, hogy felkap engem, egyik kezével a hátamat, a másikal a térdhajlatomat támasztva. Éreztem a levegő mozgását felhevült arcom körül. Éreztem a vér ízét a számban. Át akartam karolni Shawn nyakát, de a kezeim nem engedelmeskedtek.

Kezek... Nincs is szükségem rájuk. Csak alszom egy kicsit és minden jobb lesz.