Egy hajóban evezünk || S.M.

67. Shawn

Kitártam a súlyos ajtót, odabentről pedig rögtön megéreztem a klíma finom, hűvös fuvallatát. Habozás nélkül beléptem, és hagytam, hogy a visszalendülő ajtó csukódása elnyelje a rajongók ordítozását.

Anélkül, hogy jobban körülnéztem volna a helyiségben, megiramodtam, hogy utolérjem a folyosó végére bekanyarodó Shawnt. El sem hittem, hogy újra találkozhatok vele, hogy megint láthatom, megérinthetem - jobb esetben - és érezhetem az illatát.

Hamar utolértem az őt kísérő embereket, átvágtam köztük, s mielőtt megállíthattak volna ráugrottam Shawn hátára.

Előredőlt, de megtartotta az egyensúlyát, ösztönösen megfogta a lábaimat, s míg én belefúrtam az arcomat csupasz nyakába elhagyta a száját egy meglepett káromkodás. A bőre friss eső- és mentolillatot árasztott, amely keveredett szürke pólójának kellemes, kamillás öblítőaromájával. Szinte fizikai fájdalmat éreztem miatta.

Alig volt néhány másodpercem, hogy beszívjam Shawn Mendes illatait, egy pillanat alatt lerántottak róla.

Görcsösen szorítottam a pólóját, ezért képtelen volt megfordulni, de gyorsan lefejtették az ujjaimat az anyagról. Nem is figyeltem arra, hogy mit mondanak, hiszen minden idegszálammal Shawnra koncentráltam, aki tőlem megszabadulva végre megperdült.

Összetalálkozott a pillantásunk.

A könnyeim fátylán keresztül néztem végig rajta. Shawn makkegészségesen nézett ki. Nyoma sem volt meggyötört arckifejezésének, vöröslő szemeinek, elhagyatott tekintetének. Arca tiszta volt, tekintete éberen csillogott, s végigsimított frissen borotvált állán. A haja ugyanolyan volt, mint a baleset előtt; korántsem hasonlított a lelapult, koszos tincsekre, amiket utoljára láttam. Ez volt ő. Egy sztár, aki újra tökéletesen nézett ki.

Egészen három másodpercig gyönyörködhettem benne, mielőtt John, a testőre elé lépett, ezzel eltakarva előlem. Sosem értettem, hogy Shawnnak miért kell egy testőr, hiszen izmos, életerős fiatal volt... de azok után, hogy láttam mennyi őrült rajongó van odakinn már nem kételkedtem abban, hogy a testőrnek fontos feladata van.

Szinte ugyanabban a másodpercben egy férfi az arcomba üvöltött.

- Mit csináltál a karoddal?! - tolta be elém a képét. Hátrahőköltem, de nem jutottam messzire, mert valaki más erősen tartotta a csuklómat.

- Ö... Shawn! - nyújtogattam a nyakamat, próbálva a fiúra nézni, de immár teljesen elállták előlem a panorámát.

- Ez tiszta idióta! Átmászott a szögesdróton! - szörnyülködött mögöttem valaki.

Értetlenül forgolódtam, már amennyire tudtam. Szögesdrót? Észre sem vettem, hogy lett volna ott szögesdrót! Viszont mire nagy nehezen a kezemre esett a pillantásom rájöttem, hogy jobban meg kellett volna fontolnom ezt a tervet. Az alkaromon egészen vékony, ámbár hosszú vágás éktelenkedett, amiből vér csepegett egyenesen le, a világos padlóra. Ahhoz képest, hogy milyen csúnya seb volt, a fájdalom szinte elenyészett. Nem foglalkoztam vele többet.

- Shawn! Hova tűnt Shawn?! - visítottam egyre jobban kétségbe esve.

- Murphy, keresd meg Karent és hozzatok egy elsősegélydobozt, John, te meg vidd innen a fiút! - kezdett utasításokat osztogatni a férfi, aki nem sokkal ezelőtt még velem ordibált.

- Mi legyen a lánnyal? - kérdezte valaki.

Képtelen voltam rájönni, hogy a sokasodó arcok közül éppen ki beszél, mivel félig a sírás, félig az ájulás határán álltam és valaki még mindig szorította a csuklómat.

- Szerinted?! Ültessétek le valahova, lássátok el, aztán tegyétek ki! - üvöltött a férfi. Nagyon úgy tűnt, hogy ő a főnök. Amit mondott, attól megfagyott az ereimben a vér.

- Ne... kérem ne! - dadogtam halálra rémülten - Shawn. Én Shawn barátja vagyok!

- Gyerünk már! Mozogjatok, nincs semm látnivaló! Basszus, nincs dolgotok?! - tapsolt kettőt a férfi, mire legtöbben elindultak. Szinte önkívületi állapotban markoltam meg az inge ujját.

- Hol van Shawn? Kérem! Shawn tudja ki vagyok. - néztem rá könyörgőn.

Mintha megenyhült volna, megragadta a vállaimat és az egyre ürülő folyosón visszavezetett az előtérbe, majd leültett egy székre. Akármerre forgattam a fejemet, Shawnnak nyoma sem volt.

- Mit meg nem tesznek ezek a rajongók... - motyogta az orra alatt.

Körülbelül fél percig ügyelt rá, hogy ne keljek fel, aztán vadul integetni kezdett. Abba az irányba néztem, amerre hadonászott, s egy pillanatra felcsillant bennem a fakó remény.

Shawn édesanyja, Karen Mendes tartott felénk.