93. Zenélni

3.3K 320 25
                                    

Elgyötört arccal néztem Shawn húgára, de tudtam, ha már elmentem, akkor mindent hallanom kell. Biccentettem, hogy felkészültem arra, amit mondani készül. Bármi legyen is az.

- Miután Shawn megbántott téged, Lauren már kevesebb időt töltött nálunk és legtöbbször, amikor átjött, nagyon komor lett a hangulat. - harapta be az alsó ajkát szomorúan - Shawn megváltozott. Nem látványosan, de mégis kedvetlenebb lett. A helyzet pedig napról napra rosszabbodott. Gondolom, már te is kitaláltad, hogy hiányzol neki.

- Mégis együtt van egy lánnyal, aki rábeszélte, hogy hagyjon engem a francba? - röhögtem el magam erőltetetten. Aaliyah csettintett.

- Pontosan ez a bökkenő. Fiatal vagyok, de nem hülye. Látom, hogy Shawnnal valami nem stimmel, ez pedig Lauren miatt van. Nem hajlandó beszélni velem róla. Ezért...

- Várj, várj! - tettem fel a kezem, mire a lány becsukta a száját - Mi az, hogy rosszabbodott az állapota? Beteg lett? - kérdeztem aggódva.

- Nem. Ami azt illeti... - nézett félre Aaliyah. Nem folytatta a mondatot, helyette lesütötte a tekintetét.

- Aaliyah?

- Shawn már nem szeret zenélni - bökte ki.

A megdöbbenés másodpercek alatt szétáradt a testemben. Nem tudtam megszólalni, csak pampogtam, mint egy hal. Mi az, hogy nem szeret zenélni? Hiszen dalokat ír! Énekel! Ez a munkája! A szenvedélye. Nem utálhatja meg azt, amit a legjobban szeret! Ezeket Aaliyah-nak is el akartam mondani, de egy mondatnál többet képtelen voltam kipréselni magamból.

- Ezt meg hogy érted? - nyeltem nagyot. Csak akkor vettem észre, hogy görcsösen szorítom a fotel karfáját, amikor a lány aggódó pillantást vetett rám.

- Nincs kedve semmihez. A turné előtt adott volna egy koncertet odahaza, de lefújták. Nem tudta a dalszövegeket. Vagy nem akarta őket énekelni. Mintha sztrájkolt volna. Ezért Andrew lemondta az egészet, azzal az indokkal, hogy lebetegedett. De Shawn nem beteg... - túrt a hajába világvége arckifejezéssel.

- Shawn nem hagyhatja abba a zenélést! - pattantam fel idegesen - Ezt nem hiszem el! Mi lesz a rajongóival? Ő nem olyan, aki cserben hagyja őket!

- Úgy tűnik elfelejtette. Nézd meg magad, ha nekem nem hiszel. Akármit is mond, vagy nem mond Shawn, - tápászkodott fel ő is - én tudom, hogy miattad van ez az egész. Ezért hívtalak el, és ezért mondtam el neked mindent, amit tudok. Most rajtad a sor, hogy kiegészítsd a hiányzó darabokkal. Beszélned kell Shawnnal. Ma van a szülinapja. Te leszel az én ajándékom számára. - mosolyodott el.

- Nem, nem, nem és nem! - csóváltam a fejem tehetetlenül - Képtelen lennék a szemébe nézni! Csak miattad jöttem el! Egyáltalán hogy tudtál elérni engem? - hátráltam egy lépést. Aaliyah zavartan körbenézett.

- Már mondtam, hogy Shawn telefonjáról hívtalak fel. Ő nem törölte ki a számodat.

- Ez nekem akkor sem megy, Aaliyah. Kedves vagy, hogy jót akarsz a bátyádnak, de nem én vagyok az, akire szüksége van.

- Akkor kire van szüksége? - kérdezte indulatosan.

- Nem tudom - mondtam remegő hangon. Aaliyah kinyitotta a száját, de aztán elkerekedett szemekkel intett, hogy füleljek. Mindketten a színpad irányába fordultunk, ahol felcsendült Shawn énekhangja.

- Nyomás! - ragadta meg a csuklómat a kislány, majd magával húzott. Habár minden idegszálam azt jelezte, hogy szívódjak fel onnan, nem ellenkeztem. Követtem őt a színfalak mögé.

Percekig kanyarogtunk a sötét, állott szagú folyosókon. Teljesen Aaliyah-ra bíztam magam, aki magabiztosan kerülgette a szembe kerülő akadályokat, és egy pillanatig sem lassított. Közben Shawn éneke erősödött; egyre közelebbről hallottuk a Mercy sorait. Mikor felcsendült a refrén, meglapultunk közvetlenül a színpad mellett, két óriási hangszóró takarásában. Aaliyah szorosan fogta a kezem, és izgatottan figyelte a túloldalon Shawnt bevilágító fényeket. Nem bírtam ki, muszáj volt kikukkantanom.

Nagyon közel hozzánk volt a kísérőzenekar, a hatalmas színpad élén pedig Shawn állt hanyagul, kezében egy mikrofonnal. Csak hátulról láttam őt, a látványa mégis megdobogtatta a szívemet. Vékony, kék pólója láttatni engedte izmainak hullámzását, ahogyan levegőt vett. Befeszített karjának izomkötegei kirajzolódtak az éles fényben, ami rávetült a közönség soraiban álló csapatra is.

Végignéztem az arcokat. John, Andrew, Karen és Manuel Mendes néhány erősítőkkel, és mindenféle kábellel felszerelt, fontosnak tűnő ember társaságában álldogált. Andrew rezzenéstelen arccal nézte Shawnt, de nem értettem, hogy miért olyan komor, mikor a fiú mindent beleadott az éneklésbe.

Abban a pillanatban, amikor Aaliyah megragadta a vállamat, hogy visszahúzzon, Shawnnak az első refrén utáni részt kellett volna énekelnie, de elhalkult, majd elhallgatott. A zene kisvártatva leállt, s mindenki - még én és Aaliyah is - Shawnt bámultuk.

- Megmondtam - suttogta a lány a fülembe. Akkor még nem értettem mi történt, de aztán Shawn megköszörülte a torkát és megszólalt. A hangja unott volt, kedvetlen. Beletúrt a hajába, majd felszegte a fejét.

- Elfelejtettem a szöveget. Megint.

Egy hajóban evezünk || S.M.Donde viven las historias. Descúbrelo ahora