Egy hajóban evezünk || S.M.

142.

Végig magamon éreztem tekintetét, annyira égetően, ahogyan a könnyek lecsordogáltak az arcomon. Amikor egy perc alatt már vagy tizedszerre ellenőrizte, hogy ott vagyok-e még mellette az autóban utoljára végigfuttattam a kézfejemet a bőrömön, aztán megszólaltam.

- Nem vágyok most másra, csak arra, hogy valami orbitális nagy baromságot tegyek, ami elfeledteti velem, hogy mennyire idióta vagyok - szipogtam. Szaggatott sóhajt véve hátradőltem, míg Shawn ismételten az útra figyelt.

- Nem engedem, hogy olyat tegyél, amit később meg fogsz bánni, jó? - kezdte. - Elmegyünk hozzám, betakarózhatsz, és megnézünk egy Harry Potter részt, miközben valami egészségtelennel tömjük magunkat. Hogy hangzik?

A szája félmosolyra húzódott, én pedig elbambultam egy pillanatra. Elvesztem az árnyékokban, amik időről időre végigszántottak az arcán, figyeltem a kezét, amely a kormányt mozgatta, a testtartását, az izmait, a haját... Aztán elfordítottam a fejemet.

- Még sosem néztem meg egy Harry Potter filmet sem - ismertem be. Mielőtt válaszolt volna lehunytam a szemem, és kifújtam a levegőt, ezzel megszabadulva a tettem terhétől egy időre.

- Viccelsz... ugye?

- Nem én. Sőt, ha már elkezdtem, akkor gyónni fogok - felé fordultam. - Se Harry Potter, se Éhezők viadala, nuku Gyűrűk ura, még egy nyamvadt Vámpírnaplók részt sem láttam soha. Soha.

- Ó, te jó ég! - nevette el magát. - Komolyan sikerült kifognom az egyetlen lányt Európában, aki nem látta még ezeket a mesterműveket. Hogy tudsz ezzel a tudattal élni? Fogalmad sincs, hogy mit hagytál ki eddig - ingatta a fejét.

- El tudom képzelni... - motyogtam magam elé.

- Van egy remek hírem számodra. Ma bepótoljuk, amit eddig kihagytál - állította le az autót Shawn, majd előre intett. Kinéztem a szélvédőn, London egyik legdrágább hotelére.

***

Igazság szerint annyira lefoglalt a gondolat, hogy szörnyű ember vagyok az anyuval való bánásmódom miatt, hogy nem is figyeltem merre megyek. Shawnt követtem, aki magabiztosan mozgott a hatalmas hotel folyosóin, s csak akkor kaptam fel a fejem, amikor egy-egy ember szembejött velünk. Ám bárki látott is minket, nem tulajdonított nekünk nagy jelentőséget, ugyanolyan közömbös volt, mint bárki más, aki nem tudta, hogy ki is az a Shawn Mendes.

- Ro, most már ne szomorkodj! Inkább nézz körül, amíg összeszedek néhány cuccot - Shawn egy apró puszit nyomott a homlokomra, ami rögtön felkeltette a figyelmemet, de mielőtt válaszolhattam volna már el is tűnt egy ajtó mögött.

Zavartan körbenéztem. Hatalmas helyiség bejáratában álldogálltam, mögöttem a bezárt ajtó, előttem egy kanapé, jobbra egy falra erősített plazmatévé, azon túl egy akkora ablak, ami majdnem az egész falat kitöltötte. A szoba domináns színei a sötétszürke és az ezüst voltak, ami kissé hideg hatást eredményezett, ámde igen elegánsnak tűnt. Balra egy kisebb étkezőasztal, és néhány konyhai eszköz, illetve egy mikró terpeszkedett.

Fel sem tudtam fogni, hogy egy sima hotelszoba ilyen hatalmas méretű lehet, és azzal még nem is számoltam, hogy a szoba mellett, amiben Shawn eltűnt még három ajtó sorakozott.
Egy pillanatig tanácstalanul álldogálltam, de aztán elindultam az ablak felé. Megálltam a hatalmas üveg előtt, ami átvette az éjjel hidegét, és kijónazítóan hűs levegőt árasztott felém. A pilantásom a távoli épületek fényein kalandozott, s elgondolkodtam, vajon van-e nálam szerencsésebb lány ebben a pillanatban? A mosoly hirtelen ott virított a fejemen, bár igencsak ideje lett volna megedzenem magamat, hogy ne reagáljak szerelmes kiskutyaként Shawn legapróbb gondolatára is.

Automatikusan megéreztem, amikor kijött a szobából. Megfordultam, mielőtt elindult volna felém, így csak intett, hogy kövessem. Beléptem utána a hálószobába. Csak egy szó jutott eszembe. Hihetetlen.

A szürke falú helyiség középpontja zavarbaejtően egyértelmű módon a hatalmas franciaágy volt, amin gondosan megigazított, gyűrődésmentes lepedő pihent, hatalmas, puhának tűnő párnákkal együtt. Igyekeztem minden egyes dolgot ugyanannyi ideig figyelni, de elég nehéz volt a kis, fekete éjjeliszekrényt, a hasonló színben pompázó gardróbot, a behúzott függönyöket, és a szoba távolabbi sarkában lévő bőröndöket vizsgálni a bazinagy ágy helyett. Ugyan kibírtam volna megjegyzés nélkül, de Shawn tudta, hogy min kattogok, s majdnem elnevette magát a zavaromon.

- Nem én választottam az apartmant. Andrew szokta intézni az ilyeneket, mert nekem teljesen mindegy, hogy hol alszok. És nyugodj meg, te vagy az első, akit ide beengedtem - magyarázta, miközben lassan végigsétáltam a falak mentén.

Megnyugtató volt ezeket hallani a szájából, ámbár akkor már nem is nagyon érdekelt a szoba funkciója, mert megláttam a gitártokot a bőröndök közt. Egy pillanatig hezitáltam, hogy megkérdezzem, megnézhetem-e, de végül elvetettem az ötletet. Ha egy gitár kerül a közelünkbe akkor én és Shawn is túlságosan elvarázsolódunk.

- Szép - nyögtem ki végül, amikor sikerült elfordulnom a gitártoktól, amely bármilyen gyönyörű hangszert rejthetett. Elég volt ránéznem Shawnra ahhoz, hogy őszinte mosoly kússzon az arcomra; olyan, amely elfeledtette velem az ezelőtti események tragikusságát.