Egy hajóban evezünk || S.M.

140.

Ha azt hittem, hogy képes leszek megbirkózni anyukám beteges bizalmatlanságával, akkor hatalmasat tévedtem. Amikor anyu megkérdezte, hogy házas-e, akkor Shawnra hagytam a feladatot, hogy sok éves interjús tapasztalatait felhasználva megfelelően magyarázza el neki, hogy alig tizenkilenc évesen nem szándékozik elkötelezni magát, főleg hogy barátnője sincs.

Várjunk.

Ez így nem volt teljesen igaz, ha Laurenre gondoltunk, aki oly régóta nem tűnt fel az elmémben, ám erre ellepett, mintha por, vagy sár lenne. Vagy poros sár.

- Nem vagyok házas, ezt a gyűrűt a nagyszüleimtől kaptam. Azért hordom, mert fontos számomra - magyarázta Shawn. Kissé fellélegezhettem, amikor anyu száját elhagyta egy felvilágosult "ó". A következő mondatától azonban újra megállt a falat a számban.

- Akkor mi volt az az eljegyzéses dolog?

Erre már én is felnéztem.

- Mi? - kérdeztem Shawnt megelőzve, aki zavartan pillantgatott rám.

- Tudod, Rose. Rajta volt azon a papíron, amit adtál nekem. Azt mondta neked, hogy eljegyzett, nem? - fordult felém anyu szigorúan csillogó szemekkel. Lázasan kattogott az agyam, hogy vajon mire gondolhat, mígnem beugrott, hogy az egyik idézetben szerepelt valami utalás az eljegyzésünkről. Én hülye beleírtam, és meg sem fordult a fejemben, hogy jelentőséget fog tulajdonítani neki.

- Nem volt semmilyen eljegyzés - tagadtam nyugodt hangon. Míg én magamra erőltettem a higgadtságot Shawnon kezdtek megmutatkozni a kényelmetlenség tünetei. Dobolni kezdett a lábával az asztal alatt, és inkább bekapott néhány falat sült húst, hogy ne kelljen beszélnie.

- Igen? Akkor mi volt? Mert eddig sosem hordtál gyűrűt - vonta fel a szemöldökét anyu.

Mindannyian az ujjamon virító ezüstkarikára néztünk, mintha varázserejével elbűvölt volna minket. Ez is egy olyan dolog volt, amiről nem hittem volna, hogy anyu észreveszi. Így már értelmet nyert a kezem folyamatos stírölése.

- Jesszusom anyu, csak kaptam egy gyűrűt, oké? Ez nem nagy dolog - néztem vissza a tányéromra. Ezzel valamelyest kimentettem magunkat. Anyu nem firtatta tovább a dolgot. Áttért egy másik témára, ami rosszabb volt, mint az előző.

- Szóval... ti ketten akkor jártok? - szegezte nekünk a kérdést. Ez volt az a pillanat, amikor ténylegesen elkezdtem köhögni.

- Ne-hem! - mondtam fulladozva, még mielőtt Shawnnak kellett volna válaszolnia.

- Még nem - helyesbített a fiú, mire nem csak anyu, hanem én is döbbenten meredtünk rá. - Azaz, elvittem Rose-t egy randira... amit meg is szeretnék ismételni, ha ő is úgy akarja. Nem szándékozom elsietni a dolgokat, de a jövőben mindenképpen szeretném magam mellett tudni. Tudja, a lánya igazán csodálatos - mosolygott szerényen.

Lassan a szám elé csúsztattam a kezemet, hogy anyu ne lássa tehetetlen vigyoromat, amit Shawn szokásosan kiváltott belőlem. Legszívesebben megfogtam volna a kezét az asztal alatt, de anyu tuti észrevette volna, mert úgy bámult a fiúra, mint aki kivégzi, ha meg mer mozdulni.

- Valóban? Ez egészen aranyos - tért vissza a vacsorájához anyu úgy, mintha az előbb nem fontolgatta volna magában, hogy megfojtja Shawnt. Míg nem nézett ránk én némán formáltam a szavakat a fiúnak: Komolyan mondtad?

Határozottan bólintott, ami újabb hadjáratra indította a hangyákat a gyomromban és láthatatlan örömkönnyeket csalt a szemembe. Tudtam, hogy ezt sosem fogom elfelejteni. Shawn konkrétan egyértelművé tette, hogy tetszem neki, és szeretne járni velem! Szeretne járni velem! Te jó ég, valaki kapjon el, amikor elájulok!

- Shawn - szólította meg anyu a fiút, aki elszántan várta a következő kérdést. - Láttam egy interjút, amiben azt mondtad, hogy szerinted Margot Robbie a tökéletes nő. A lányomat fűzöd, de közben ilyeneket mondasz? Hiszen nézz rá! - intett felém a fejével - Rose kicsit sem hasonlít Margot Robbie-ra!

- Kösz, anyu - sziszegtem teljesen megalázva.

Nem kellett volna hagynom, hogy kutakodjon Shawn után. Le kellett volna állítanom, amikor megláttam mit csinál. Nagyon nagy igyekezetében képes volt lehordani engem Shawn előtt, s talán nem is esett le neki ténylegesen. Az érzés attól még emésztőbb volt, mint az erdőtűz, mint a forró parázs, amely leégeti a bőrt a húsról.

- Én... ezt azelőtt mondtam, mielőtt megismertem volna Rose-t, és... nem gondoltam komolyan. Csak... kedveskedni akartam a színésznőnek - dadogott Shawn kissé összezavarodva attól, hogy nem tudta kire kellene jobban odafigyelnie. Rám, vagy anyura.

- Hát, gondolj bele, hogy ez milyen sok lánynak eshetett rosszul. A szavaidnak súlya van - papolt anyu belelkesedve attól, hogy sikerült kizökkentenie Shawnt, s közben észre sem vette, hogy már egy ideje nem veszek levegőt.