Egy hajóban evezünk || S.M.

32. Álom

- Rose... - hallottam kis idő múlva.

- Igen?

- Gyere - hívott Shawn, mire kissé értetlenül, de közelebb kúsztam hozzá.

- Mármint hova menjek?

- Ide. Alhatsz velem. - mondta beletörődőn.

- Tényleg? - virult fel a fejem.

- Azt ajánlom siess, mielőtt meggondolom magamat. - motyogott. Egy pillanatra az arcom elé kaptam a kezem, elfojtottam egy lányos sikolyt, aztán óvatosan kitapogattam, hogy pontosan hol fekszik Shawn - Azt mondtam alhatsz itt, nem pedig azt, hogy tapizhatsz! - mordult fel, mire kitört belőlem a röhögés.

- Sajnálom - mondtam cseppet sem bűnbánón, aztán elhelyezkedtem. Mindketten oldalt feküdtünk, egymással szemben. Legalábbis reméltem, hogy a gyér fényben nem Shawn tarkóját nézem az arcának. - Sosem gondoltam volna, hogy egyszer Shawn Mendessel alhatok.

- Eddig is velem aludtál. - világosított fel.

- De eddig nem voltunk ilyen közel.

- Való igaz. Élvezd ki, mert ez az első és utolsó alkalom.

Nem válaszoltam. Természetesen meg sem próbáltam elaludni, hanem visszafojtott lélegzettel bámultam Shawn nyugodt arcát. Már amennyit láttam belőle. Olyan közel volt, hogy tisztán hallottam ahogy levegőt vesz, ami megnyugtatott.

- Rose? - szólalt meg hirtelen. Halványan láttam is, ahogyan mozgatja a száját.

Rá kellett döbbennem, hogy imádom, ha kimondja a nevemet. A Rose sokkal szebben, dallamosan hangzott az ő szájából.

- Hm? - kérdeztem vissza. Vártam, hogy valami romantikusat, vagy aranyosat mondjon. Hát, várhattam rá...

- Idegesít az órád. - jelentette ki félálomban. Meglepetten a világító készülékre néztem.

- Ó, bocsi, nem is vettem észre. - szabadkoztam. Mivel ideje volt ténylegesen aludnom, és nem Shawnt bámulnom, mint egy pszichopata, ezért hátat fordítottam neki. - Aludj jól, Shawn!

- Te is... - hallottam, hogy ásított.

Azon kezdtem gondolkodni, hogy talán még nem is láttam ásítani. Megfogadtam, hogy másnap kényszeríteni fogom, hogy ásítson.

Vajon hogy néz ki pontosan egy ásító Shawn? Biztosan még az is jól áll neki.

Hogy tudnám nem szeretni, ha minden jól áll neki?

23:15

Sajnáltam, hogy nem lehet magamat egyszerűen kikapcsolni, mert képtelen voltam álomba merülni, főleg, hogy lehetőségem nyílt közel aludni Shawnhoz. Jó, talán bután hangzik ez az egész alvós dolog, de eddig valóban tartotta tőlem a távolságot.

Akkor is ezen agyaltam, amikor hallottam, hogy mocorogni kezd. Elmosolyodtam, ahogyan elképzeltem Shawnt kisebbként, Leoval, a plüss oroszlánjával aludni. Fel kellett volna venni a világ legaranyosabb dolgai közé.

Míg én azon gondolkodtam, hogy készítek egy képeskönyvet, ami Shawnról fog szólni, ő lassan a derekamra fektette a kezét.

Először megijedtem az érintéstől, aztán rájöttem, hogy valószínűleg nem egy cápa volt, hanem ő. Ebbe pedig rögtön belevörösödtem.

Közben ő gyengéden átkarolta a hasamat, majd a másik kezét is becsúsztatta a derekam, és a csónak alja közé, így teljesen átkulcsolva engem.

Alig kaptam levegőt, a fejem pedig már konkrétan gőzölgött attól, hogy Shawn álmában átkarolt. Egy rémes pillanatig arra gondoltam, hogy szólnom kéne neki, de legbelül a kis fangirl énem ujjongva elnyomta azt. Hiszen engem kicsit sem zavar, ő meg alszik, szóval...

Aztán megéreztem forró leheletét a tarkómon. A gyomrom görcsbe rándult, miközben ő a lehető legközelebb araszolt hozzám, szorosan átkarolva engem. A mellkasa a hátamnak nyomódott, az arcát pedig mélyen belefúrta a hajamba. Aztán megnyugodott, és nem mozdult többé.

Én pedig csak megilletődve néztem magam elé, és lassan menthetetlenül szerelmes lettem.