Egy hajóban evezünk || S.M.

15. Kínos

A sok vér látványa természetesen aggodalmat váltott ki belőlem, főleg hogy nem akárki, hanem az én kis muffinom szorult segítségre.

Egy gyors terepszemle után megállapítottam, hogy ruhadarabon kívül nem tudom mással elállítani a vérzést.

Először a pólomra vándorolt a pillantásom, de az volt az egyetlen ruhám, ami teljesen ép maradt, és nem szerettem volna szétvagdosni. Így hát második, és egyben utolsó lehetőségként a sztreccsnadrágomra esett a választás.

Kezembe kaptam a szikét, de hamar rájöttem, hogy béna vagyok, és nem tudok levágni egy darab anyagot anélkül, hogy újra megvágnám magamat. Még egy sebet nem akartam, tekintve, hogy az előzőn még alig alvadt meg a vér. Én hülye, mielőtt alaposabban átgondoltam volna mit teszek, kigomboltam a nadrágomat.

16:13

- Jobb már? - kérdeztem az előttem ülő Shawntól, akinek az ujjára előzőleg rácsavartam a nadrágomból levágott anyagot. Ott kellett tartanom a seben, mert nem volt hajlandó saját maga fogni.

- Már nem fáj annyira. - pislogott, s végre rám nézett. A tekintete kitisztult, a fájdalmat az arcán zavar váltotta fel.

- Mi az? - kérdeztem, mivel elkezdett vörösödni.

- A... nadrág. Nincs rajtad nadrág? - köhintett.

Lepillantottam a csupasz lábaimra, és akkor tudatosult bennem, hogy egy szál bugyiban térdelek előtte.

- Ne nézz már! - pattantam fel, hogy magam elé kapjam a nadrágom. Azt hiszem, akkor már kettőnk közül én hasonlítottam jobban egy paradicsomra.

- Oké, oké. - mondta még kissé megilletődve, aztán hátat fordított nekem, hogy felöltözhessek.

Az arcom égett a kínos szituácitótól, és alig tudtam megállni, hogy ne káromkodjak, miközben visszavettem a gatyámat.

- Rose, ha gondolod... akkor nyugodtan maradhatsz úgy. Ígérem, hogy nem fogok furcsán nézni rád, ha ezt szeretnéd... csak most hirtelen ért... de nem bánom vagy valami... úgy értem nem azt mondom... vagyis ne értsd félre, mert nem vagyok olyan, de ha nem jó neked... mert megértem meg meleg van, bocs hogy így reagáltam, de én... tudod... vagy nem, hanem... - dadogott folyamatosan, én pedig egy pillanatra megálltam, hogy kikerekedett szemekkel nézzek rá. Vagyis a hátára. - ...mert nem akarom, hogy miattam érezd így... nem korlátozlak, meg nem tudom neked hogy jó... Szóval nincs ellenemre csak mondj valamit, kérlek.

Úgy tűnt Shawn egyre jobban zavarba jött, mert már a nyaka is vörös volt, és még egy fél pillanatra sem fordult meg, habár hallotta, hogy már nem öltözködöm.

Én meg képtelen voltam megszólalni, mert bármilyen válasz is jutott eszembe, nem volt normális. Ott voltunk hárman - Shawn, én és a hal - az óceánon egy mentőcsónakban, a levegő pedig mintha megfagyott volna körülöttünk.

Csendben emésztgettem, hogy Shawn Mendes gyakorlatilag megengedte nekem, hogy fehérneműben flangáljak körülötte, ez a tény pedig annyira, de annyira nem tűnt valóságosnak, hogy kisebb sokkot kaphattam.

- Khm... felöltöztem. - nyögtem ki végül.

Megfordult, és amint meglátta az értetlen, zavart, ugyanakkor döbbent arckifejezésemet a tenyerébe temette vörös arcát. Valószínűleg leesett neki, hogy nem azért szabadultam meg a nadrágomtól, mert mostantól így akarok vele hajókázni.

- Felejtsd el, amit az előbb mondtam! - motyogta totálisan beégve.

- Hát jó. - röhögtem el magam kínosan - Komolyan elhitted, hogy...?

- Rose! - szakított félbe hevesen - Kérlek, ne viccelődj!

- Jó, oké, bocsánat. - röhögtem továbbra is, ami viszonylag feloldott - Azért ez aranyos volt. - jegyeztem meg mosolyogva.

- Tényleg? - sandított rám rosszat sejtve.

- Persze. Nem minden nap mondja az embernek egy Shawn Mendes, hogy nem kell felvennie a nadrágját. - vontam meg a vállam.

Egy pillanatig rezzenéstelenül bámult rám, aztán újra eltakarta az arcát, mikor leesett neki, hogy csak szivatom.

- Rose, te rosszabb vagy, mint bármelyik másik rajongóm! - jelentette ki a fejét csóválva, amire megintcsak kitört belőlem a nevetés.