Egy hajóban evezünk || S.M.

48. Adrenalin

Nyolcadik nap, 09:15

Életem egyik legmélyebb álmát aludtam azon az éjjelen. Arra ébredtem fel, hogy fájdalmasan zsibbad az arcom. Elég volt néhány másodperc, hogy rájöjjek; Shawnnak dőlve, az ő vállán aludtam egész éjszaka. Egy szempillantás alatt elhúzódtam, megdörzsölve az arcomat.

Minden tiniregényben azt olvastam, hogy a hősnő gyomrában pillangók repkednek, amikor meglátja, vagy beszél a szerelmével. Hát az én gyomromban nem lepkék, hanem hangyák ezrei szaladgáltak, és azt hiszem háborúztak, öldökölték egymást. Ilyen érzés volt. Pillangók sehol.

Shawn sűrűn pislogott rám.

- Örülök, hogy felkeltél. Már kezdett nagyon fájni a hátam ettől a póztól. - nyújtózkodott ki.

Megsemmisülve figyeltem őt. Nem tudtam nem észrevenni a pólója alól kivillanó medencecsontjának vonalát, és az alhasának izmait. Elkaptam a tekintetem és felálltam.

- Miért nem ébresztettél fel? - kérdeztem elvörösödve. Újra a hangyákra gondoltam.

- Fáradt voltál, rád fért az alvás. Ez a legkevesebb azok után, amiket csináltam. - vont vállat komoran. Ő is feltápászkodott. - Ma én megyek halászni.

Meghatódtam. Az érzelmeim pedig elhallgattatták azt az apró hangot, amely azt üvöltözte, hogy "igen, tényleg neki kellene mennie halászni, ez a legkevesebb".

- Ne, majd én! - állítottam meg - Én kipihentem magam, de te úgy nézel ki, mint aki most szökött egy börtönből - utaltam a szeme alatt húzódó táskákra.

Miért vagyok ilyen gyenge Shawn jelenlétében?

- Ne hülyéskedj! - mosolyodott el. Addigra már a kezembe vettem a szúróbotot, és valóban szinte kicsattantam a bennem tomboló energiától. A dühöm is elpárolgott.

- Ma több mindent fogok, és ivóvizet is találunk majd. - jelenetettem ki, habár csak remélni tudtam, hogy így is lesz.

Mindent összevetve már eléggé hozzászoktam ehhez a fajta élethez. Tudtam, hogy fogyok, hogy az erőm napról napra kevesebb lesz és tartalékolnom kellene, de egyszerűen hatalmába kerített a boldogság, és nem hagytam, hogy Shawn átvegye a lándzsát. Ahhoz azonban ragaszkodott, hogy lekísérjen a vízhez, habár csak néhány méterre voltunk a hullámoktól.

- Azért vigyázz magadra! - köszörülte meg a torkát, mikor belegázoltam a hideg vízbe. Megborzongtam.

- Mindig vigyázok - mondtam, majd folytattam az utamat és lemerültem.

A hullámok erősebbek voltak, mint tegnap. Miközben a tüdőmet próbáltam edzeni, ellenálltam a sodrásnak, ezzel is megpróbálva edzésben tartani magamat és legyengült izomzatomat.

Aztán minden oxigén elpárolgott a tüdőmből, és felbukkantam. Nagyokat pislogtam, s közben észrevettem, hogy Shawn még mindig ugyanott van és engem figyel. A tartásából azt vettem le, hogy igen feszült. Úgy gondoltam nem árthat, ha ő is úszik egy kicsit.

Kétségbeesetten kiáltozni kezdtem, mintha valami szörnyűséget láttam volna, vagy valami hasonló. A hatás kedvéért még a vizet is fröcskölni kezdtem magam körül. Shawn ledermedt.

Először azt hittem, hogy átlát az olcsó kis trükkömön és egyszerűen kiröhög, de a következő pillanatban már bent is volt a vízben. Felém úszott. Ha engem kérdeztek, szerintem nem ártott neki a félelem okozta adrenalin, mert olyan gyorsan evezett tőle, mintha az élete múlna rajta. Talán azt hitte, hogy az én életem múlik rajta.

- Mire vársz? Gyere már! - fújtatott veszélyt lesve, mikor odaért hozzám. Karon ragadott és húzni kezdett maga után vissza, a part felé. Elnevettem magam, mire döbbenten megfordult. - Rose?

- Bocsi - rántottam ki a kezemet a szorításából - Csak ezt akartam csinálni. - fröcsköltem az arcába egy adag sós vizet. Prüszkölve megtörölte a szemeit, majd hátrasimította homlokára ragadt vizes tincseit.

- Azt hittem bajban vagy! - mondta szemrehányóan. - Komolyan megijedtem.

Megvontam a vállam, felfeküdtem a vízre, mintha csak felhőtlenül nyaralnék éppen és nem lenne a kezemben egy hegyes bot, amivel ölni készültem.

- Ez egy enyhe bosszú volt. - magyaráztam - A kezdete a hadjáratnak.

- Mostmár komolyan bánom, hogy kinyitottam azt a naplót - csóválta a fejét.

- Bánhatod is! - fordultam vele szembe dacosan. Még mindig próbáltam megmutatni neki, hogy a tetteinek következményei vannak. A víz felszínére csaptam, Shawnt pedig megint beterítette a vízfátyol.

- Fejezd be! - rázta meg a fejét. Röhögve megismételtem az előbbit. Shawn ezúttal széles mozdulattal az én arcomba vágta a vizet. Ez már korántsem tetszett annyira, mint őt fröcskölni. Neki azonban felcsillant a szeme látva a vicsoromat.

Ez háború, gondoltam, mire egyszerre kezdtük egymás arcába csapni a vizet. Nekem rögtön belement a szemembe néhány csepp, ezért elfordultam, hogy minél hamarabb kidörzsöljem belőle. Shawn addig fegyverszünetet tartott.

Mikor újra rendesen láttam lenéztem a vízre. Aztán azt kívántam, bárcsak ne tettem volna.