Egy hajóban evezünk || S.M.

53. Kezdet

14:59

A dolgok sokkal gyorsabban fordulnak rosszra, mint jóra. Shawnnal a saját bőrünkön kellett megtapasztalnunk, hogy mindegy mit csinálunk, nem tudjuk majd túlélni sokáig. Hogy miért?

Néhány órával azután kezdődött, hogy Shawn gyűrűt húzott az ujjamra.

***

Egy kókuszdió húsát vágtam éppen ki a héjából, amikor szédülni kezdtem. Ez nem olyan volt, mint máskor. Minden elmosódott, a színek kavarogtak előttem, a fejem dübörgött, úgy éreztem lassan szétszakad. Néhány másodperc múlva azonban, mielőtt a fejemhez kaptam volna elmúlt, ezért nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget.

Shawnra mosolyogtam, aki viszonozta a gesztust. Kitalálta, hogy íjat fog készíteni, és azt faragta nem messze tőlem. Igazi szigeti idill volt, mintha nem lettünk volna különösebb életveszélyben.

Elhittük, hogy nem vagyunk abban.

Kis idő múlva feltápászkodtam, hogy megkínáljam Shawnt egy kis kókusszal. Gondoltam, hogy megéhezett a nagy faragásban. Ám amikor elé léptem és felnézett rám kiszaladt az arcából a vér.

- Mi történt? - ijedtem meg. Levegő után kapott, felpattant.

- Mit csináltál? - kérdezte kétségbeesett, remegő hangon. Egyre jobban féltem, elszorult a torkom.

- Semmit. Mi... miről beszélsz? - nyögtem ki.

- Mit csináltál az arcoddal? - kiabált. Hátrahőköltem, nem értettem, hogy mi történik.

- Semmit! - válaszoltam hevesen - Mi bajod?!

- Rose, az orrod...

Odanyúltam, ahová mutatott. Az ujjaim valami nedveset érintettek. Akkor már tudtam, de nem akartam elhinni, fohászkodtam, hogy ne az legyen, amire gondolok. Lenéztem a kezemre. A bőrömet vér borította. Vér folyt az orromból.

- Ez nem olyan nagy dolog - nyeltem egyet - Biztosan az idegességtől elpattant egy ér az orromban, és... - legyintettem.

Shawn arcát látva könnyek gyűltek a szemembe.

- Rose...! - Shawn kikerekedett szemekkel lépett felém egy lépést, míg én nem tudtam tartani magamat és kitört belőlem a sírás. - Rose!

- Semmi bajom! - ráztam meg a fejem - Csak nagyon megijedtem.

- Ne, kérlek, hagyd abba, Rose! Ne mozdulj! - nyújtotta ki felém a kezét. Egyre jobban pánikba esett, ami rám is hatással volt.

Letöröltem kicsorduló könnyeimet, de abban a pillanatban, mikor a kézfejemre pillantottam megdermedtem. Vér borította.

- Shawn! - halálra rémülten bámultam egyre jobban remegő kezemet - Shawn! Vér folyik... vér folyik a szememből?

A válsz egyértelmű volt. Shawn leszegte a fejét a hajába túrt, tett néhány lépést oldalra, majd hirtelen mozdulattal elém lépett. Közrefogta az arcomat, és mélyen a szemembe nézett.

Olyan közel volt, hogy éreztem az illatát, és a leheletét a bőrömön; homlokába hulló hajtincsei a sajátomat csiklandozták. Az érintése sokkolóként hatott rám, a lélegzetem elállt, míg ő alaposan végignézett az arcomon.

- Miért könnyezek vért, Shawn? - kérdeztem reményvesztetten.

- Nem tudom mi történt veled, de kitalálok valamit, ne aggódj! - suttogta. A következő pillanatban már el is engedett, majd a csuklómnál fogva maga után húzott.

Míg nem nézett rám, letöröltem a számra csordogáló vért, és igyekeztem megőrizni a józan eszemet. Shawn kihúzta a csónakunkat a fák közül, majd beleültett, s letelepedett mellém.

- Tudod, hogy mitől lehet? - vett nagy levegőt. A könnyeimet nyelve megráztam a fejemet, ami ettől zúgni kezdett.

- Én csak... nem tudom. Fogalmam sincs. Talán a vízben volt valami? - kétségbeesetten kerestem valami magyarázatot.

- Nem - rázta meg a fejét Shawn - Hiszen én is ittam belőle.

- Talán neked erősebb az immunrendszered, én meg elkaptam... valami fertőzést. - a tenyerembe temettem az arcomat.

Vagy te is elkaptad, csak még nem látszanak rajtad a tünetek, tettem hozzá gondolatban.

A gyomrom még a gondolatra is fefordult, hogy Shawn beteg legyen. Nem lehetett beteg. Felkaptam a fejem. - Menj távolabb, Shawn! Menj, nem akarlak megfertőzni!

- Viccelsz velem? Azt sem tudjuk mivel állunk szemben, lehet, hogy csak...

- Shawn, a vér nem játék! - kiáltottam rá - Csak menj egy kicsit távolabb!

Elkáromkodta magát, de hátrébb csúszott. Muszáj volt távol tartanom. Nem kockáztathattam, hogy ő is elkapja, bármi legyen is ez.

Ő túl fontos volt a számomra.

________

Nos, a hétvége hamarabb eljött ide, mert muszáj megünnepelnünk a There's Nothing Holdin' Me Back csodálatos kijövetelét.
EZ A DAL ANNYIRA HIHETETLENÜL, SZAVAKKAL LEÍRHATATLANUL, FÁJDALMASAN GYÖNYÖRŰ ÉS ARANYOS, HOGY CSILLÁMPÓNIK HULLANAK AZ ÉGBŐL, MIKÖZBEN HALLGATOM!