Egy hajóban evezünk || S.M.

153.

Alig ültem a két férfi közt fél perce, mire mindketten felém fordultak. Először Zubin szólalt meg, bemutatkozott, habár jól tudtam, hogy kicsoda, és biztosított arról, hogy mellettem lesz, ha segítségre lesz szükségem. Nem igazán tudtam mire vélni ezt, így csak betudtam a kedvességének. Örültem volna, ha inkább békén hagynak, mivel a fejem olyan erővel kezdett hasogatni, hogy majd' leszédültem a műanyagszékről. Jelét azonban nem mutattam annak, hogy rosszul lennék, pedig már azon gondolkoztam, hogy el kellene mennem venni valami kaját, mielőtt hányni fogok.

- Jó nagy mázlid van, azt meg kell hagyni - szólalt meg Geoff is, Zubin után. Értetlenül néztem rá, mivel képtelen voltam felidézni, hogy ez előtt mondott-e valamit, ami arra utalna, miért is van szerencsém. Így hát vállaltam a kockázatot hogy hülyének néznek, és visszakérdeztem.

- Mármint miért?

Geoff szája megrándult, de a szemei ugyanolyan kedvességet sugároztak, mint amikor először szólt hozzám.

- Nem mindenki kerül be csak úgy a csapatba. Jókor voltál jó helyen, nemde? Bár szegény Dave talán nem ezt mondaná - kuncogott, mire Zubin is megeresztett egy gyors nevetést. Nem tudtam, hogy az arcom képes volt-e még értetlenebb grimaszba fordulni.

- Azt hiszem, lemaradtam - pillantottam felváltva a mellettem ülőkre. - Mi van Dave-vel? És egyáltalán... mi?

Körbenéztem, hogy a tekintetemmel megkeressem a szőke gitárost, aki azonban nem volt a láthatáron. Talán ha nem szenvedtem volna, akkor előbb is észrevettem volna, hogy eggyel kevesebben vannak, az összefüggést azonban még mindig nem értettem. Zubin volt az, aki először rájött, hogy nekem fogalmam sincs semmiről.

- Te... nem tudtad, hogy Dave helyére kerültél be? - kérdezte óvatosan. Mikor megráztam a fejem döbbent pillantást váltott Geoff-el, majd a tarkóját vakargatva nézett vissza rám. - Lehet, hogy nem szabadott volna elmondanunk.

Szaporábban kezdett verni a szívem, ahogyan elgondolkodtam.

- Shawn kirúgta Dave-et, hogy én jöhessek veletek?

A tény, hogy egy ember az állását veszíti el miattam, olyan érzéseket szabadított fel bennem, amelyek régóta elnyomva éltek a bensőmben. Keserűség, bűntudat és méreg. Üdv újra.
Shawnra pillantottam, aki a telefonját nyomogatva beszélt Andrew-hoz. Készültem felállni, és képes lettem volna ott helyben lerendezni az egészet, ha Geoff nem szól közbe elég hamar.

- Dehogy! - nyugtatott. - Dave tegnap ételmérgezést kapott valami romlott kajától, amit egy kétes eredetű utcai árustól szedett. Mi mondtuk neki, hogy ne egye meg, de önfejű, mint a bot, szóval most egy ágyban fetreng és ötpercenként kiszaladgál a vécére. Az egyik kisegítő ittmarad vele Londonban, amíg nem képes utazni. Shawn azt mondta, hogy te szívesen beállsz a helyére.

A meglepetéstől az ajkaimba haraptam. Tehát így szerzett Shawn egykettőre egy repjegyet nekem.

- De én... én nem tudok... - csóváltam a fejem a megfelelő szót keresve arra, hogy nem fogok több ezer ember előtt gitározni nulla tudással. Vagy Shawnnak errre is volt egy terve, amit szépen elhallgatott előlem?

- Nem tudsz gitározni? - kapta fel a fejét Zubin.

- Nem erről van szó. Vagyis... tudok gitározni, de én csak... csak hobbiból - köszörültem a torkomat. A férfiak hirtelen hallgatásba burkolóztak, én pedig újra Shawnt kerestem a tekintetemmel, aki mintha megérezte volna, hogy baj van, engem nézett.
Mikor összeakadt a pillantásunk, és némán válaszoltam a kérdésére, miszerint valami nincs rendben, azonnal felállt és felénk kezdett sétálni. Andrew felkapta a fejét és egy ragadozókat megszégyenítő ugrással állította meg, mindössze három lépés után. Túl messze voltak ahhoz, hogy halljam miről beszélnek, de Shawn hevességét és Andrew méregtől vörösödő arcát látva bizonyára én lehettem a téma. Végül azonban a menedzser győzött, és visszaültette a dacos Shawnt a székre, aki rögtön a telefonjába temetkezett. Néhány másodperc múlva meg is kaptam az üzenetét.

"Andrew nem enged oda. Mi történt?"

Komolyan, szinte már dühösen fürkészett. Összeszortott ajkai idegességről árulkodtak. Nyeltem egyet, majd remegő ujjakkal pötyögtem be a választ.

"Komolyan azt akarod, hogy Dave helyett gitározzak, vagy megszöktetsz a koncert előtt?"

Amikor elolvasta a kérdésemet telt ajkai szétnyíltak a csodálkozástól. Először Andrew-ra nézett, aki szerencsére nem vett észre semmit, aztán rám emelte csokoládéra emlékeztető szemeit. Halvány félmosolyomat látva kissé megkönnyebbült.

"Még nem dolgoztam ki a terv ezen részét. Az volt a legfontosabb, hogy velem jöhess."

"Hát, nagyon élvezetes 'veled lenni'. Mondd csak, végig el leszünk választva, mint az állatok, vagy erre is van egy terved?"

A reakcióját várva néztem fel Shawnra, aki aztán ösztönösen elnevette magát.

"Andrew azt hiszi magáról, hogy testőr. Ne aggódj, megoldom."

Valóban, ahogyan szemügyre vettem őket, Johnt és Andrew-t, akik Shawn két oldalán foglaltak helyet, olyanok voltak, mint az éber örzőkutyák. Főleg a menedzser, aki szerencsére még csak egy pillantásra sem méltatott engem.

Elmosolyodtam azon, hogy mennyire fontosnak tartják Shawn biztonságát, legalábbis azt, hogy tőlem biztonságos távolságban legyen.
Csak a szemem sarkából vettem észre, hogy Geoff is engem nézve mosolyog.