Egy hajóban evezünk || S.M.

171.

Szemben ült velem az ágyon, és mosolyogva figyelte, ahogyan beleharapok egy muffinba. Egy rózsaszín doboz trónolt mellettünk, ami teli volt különböző süteményekkel. Már több órája csak majszoltunk és beszélgettünk a legsemlegesebb dolgokról a világon, de még mindig szerelmetes pillantásokkal illettem a fiút, aki ahelyett, hogy Laurennel bulizott volna, velem volt, mert azt hitte, hogy rosszul vagyok.

- Nem lennél szívesebben Laurennel? - kérdeztem hirtelen. Habár nem voltam bizonytalan a válaszban, azért szerettem volna hallani a szájából. Erre még szélesebbre húzta a mosolyát, én pedig elvesztettem az eszemet az arcára kúszó leheletfinom pírtól.

- Téged és a muffinokat senki sem helyettesítheti - nyúlt a dobozba. Kivett egy habos tetejű muffint, és szakértő szemmel kezdte vizsgálgatni, míg én előtte olvadoztam. Azt mondják, hogy a szerelem egy út, és én biztos voltam benne, hogy mi kézenfogva sétálunk azon a bizonyos sztrádán. Amikor ránézek, az egész életem felfordul. Szurkoltam neki és támogattam, még jóval azelőtt, hogy megismertem volna. Jóval azelőtt, hogy az enyémnek hívhattam volna. Most már szeretném az enyémnek hinni őt. A szívem reszket azért, hogy a barátomnak hívhassam. Bár néha még mindig nem hiszem el, hogy ez az egész igaz, tudom, hogy örökké szeretni fogom, még akkor is ha elválunk.

- Kérdezhetek valamit? - döntöttem félre a fejem szerényen mosolyogva.

- Bármit - bólintott.

- Amikor telefonon beszéltünk, és te megszakítottad velem a kapcsolatot... - kezdtem óvatosan. Shawn elkomorodott, és egy biccentéssel jelezte, hogy emlékszik. - Azt csak Lauren miatt tetted, ugye? Mármint... ha ő nem mondja neked, hogy maradj, akkor elrepültél volna Londonba azért, hogy elszökj velem? És akkor meg sem történt volna az a hívás. Aaliyah mesélte, hogy Lauren jelenlétében dobtál ki, szóval azok a kemény szavak csak miatta hangzottak el, ugye?

A fél muffinomat vizsgáltam, miközben beszéltem. Mikor elhallgattam, Shawn sóhajtott egyet, és két ujjával felemelte az államat. Olvadt csokoládéként csillogó szemei nem hagyták, hogy elszomorodjak, mert olyan szeretet sugárzott belőlük, ami szavak nélkül kifejezett mindent.

- Fogalmad sincs, hogy milyen nehezemre esett. Amikor nem hagytad magad, és vitatkozni kezdtél, ó, te jó ég - halkan, keserűen nevetett -, annyira fájt, hogy azt hittem, azon nyomban elmondom neked az igazságot, de nem tehettem. Igen, igazad van. Ha Lauren nem lett volna ott, akkor bizonyára megtörök, és sosem mondok neked olyanokat. De kérlek ne hibáztasd őt, mert csak azt tette, amit a felsőbb emberek parancsoltak neki.

- Értem - mosolyodtam el. Shawn visszahúzodott, én pedig újra kinyitottam a számat, hogy azt mondjam neki, hogy szeretem, de...

Olyan gyorsan mozdult, hogy a reflexeimnek semmi esélyük sem volt vele szemben, s az orrom hegyén már ott is virított egy kis adagnyi habkrém a muffinról. Meglepetten tátottam el a számat, és halványrózsaszín habra fókuszáltam. Alig akartam elhinni, hogy rányomta a muffint az orromra; a kis cseles egész végig ezt tervezgette!

- Tessék, most még édesebb vagy - lehelte előrehajolva. Meg sem mozdultam, amikor puszit nyomott az orromra, az ajkán pedig ott maradt a krém. Egyszerűen lefagytam, mert ez az egész arra emlékeztetett, amikor aranyos párokról készült válogatásvideót néztem. Mert ki nem nézett még olyat? A youtube csak beadta, és nem tudtam tenni ellene, unalmamban rámentem, bár elég megrendezettnek és erőltetettnek éreztem. Mégis aranyosak voltak.

Most teljesen úgy érzem, mintha belecsöppentünk volna mi is. És egy morzsányit sem bánom.

Elnevettem magam, amikor Shawn megnyalta a száját, majd egy szalvétával gyorsan eltüntettem a maradék habot az orromról. A fiú könnyen elhitte, hogy a cukiságával megúszhatja a visszavágásomat, ezért nem is számított arra, hogy én is megragadok egy krémmel díszített süteményt. Szemhunyásnyi idő alatt belenyomtam az arcába, aztán - a tökéletesség kedvéért - jó alaposan szét is kentem. Két gyors mozdulatba került, vogy visszategyem a széttrancsírozott finomságot a helyére, és megtöröljem a kezem. Shawn is kettőt pislogott, a szempillájáról sárgás krémdarab esett le közénk a takaróra. Három másodpercig némán meredtünk egymásra.

- Na most elkaplak! - mordult fel hirtelen, mire én hatalmasat visítottam és leugrottam az ágyról. Shawn ujjbegyei a derekamat súrolták, és egy nagy ugrással ő is a padlón termett. Csakhogy én addigra már nevetve a fürdőszoba felé sprinteltem, hátha sikerül beérnem oda és megúsznom a bosszú bosszúját. Shawn azonban nagyobb és ennélfogva gyorsabb is volt nálam. Éppen elértem volna az ajtóig, amikor a hasamra kulcsolta hatalmas kezeit és megperdített, a meglepetéstől pedig hisztérikus röhögésben törtem ki.

- Könyörgöm, ne! - fulladoztam a nevetéstől, míg ő maga felé fordított, és olyan szorosan vont magához, hogy a kezeim mozdíthatatlanul a mellkasának szorultak, a testünk szinte összeolvadt, a kezei pedig ruhán keresztül is perzselték a hátamat. Egy pillanatra elakadt a lélegzetem, amikor megéreztem a nyakának illatát, és felnéztem látszólag dühös ábrázatára.

Összevonta szemöldökét, de a szája sarka felfelé kunkorodott. Abban a pillanatban nem szerettem volna mást, csak addig csókolni a krémes képét, míg élek.