Egy hajóban evezünk || S.M.

65. Rendőr

Francba, a fenébe, a jó büdös... Ilyen, és ehhez hasonló mondatok kavarogtak a fejemben, ahogyan újra a tömegre néztem, majd vissza a Rose nevű lányra.

- Itt mindenkit Rose-nak hívnak, és azért jöttek, hogy találkozzanak Shawnnal, igaz? - túrtam a hajamba idegesen. Anyunak igaza volt. Mindig igaza van. Ez az egész bűzlött, mint a több hetes szennyes.

- Igen, azt hiszem. Bár senki sem tudja, hogy pontosan kinek szólt az üzenete, de mindenki azt reméli, hogy neki. Én is. Tudod, találkoztam már vele egyszer, és azt hiszem van rá esély, hogy engem keres. - mesélte Rose teljes átéléssel. A szívem szakadt meg érte, ugyanakkor fejbe rúgtam volna a naivitása miatt.

- Na és mi van, ha nem tudsz eljutni odáig? - böktem a tömeg, és az épület felé.

- Hé, tuti hogy nem jutok el oda. Ott elől, ne akard megtudni mi folyik. - borzongott meg - Néhány tiszta őrült csaj folyamatosan zörgeti a kerítést. Azt hallottam valaki hozott drótvágót, és néhányan próbálják elvonni a rendőrök figyelmét, hogy közben besurranhassanak.

- Őrült rajongók? Drótkerítés? Rendőrök? - rökönyödtem meg. A küldetésem egyre nehezebb és nehezebb lett.

- Az ám! - húzta el a száját a lány - De igazán nem számít. Egy hónapja végre megvettem a VIP jegyemet az egyik skóciai koncertre. Ott úgyis látni fogom. - mosolygott maga elé. Nekem meg a torkomon akadt a mákos guba.

- Egy hónapja?

Gyors fejszámolás után rájöttem, hogy Shawnnal akkor még mind a ketten kórházban feküdtünk.

- Aha, alig vártam, hogy...

- Várj csak - állítottam meg a beszámolóját - Már akkor tudtátok, hogy fel fog épülni?

Rose összevonta a szemöldökét.

- Miről beszélsz? Hiszen nem volt beteg.

Nem értettem. Lehetséges volna, hogy ez a szerencsétlen lány semmit sem tud a balesetünkről? Úgy döntöttem ezt inkább Shawntól fogom megérdeklődni, így hát akcióba kellett lépnem.

- Semmi, azt hiszem összekevertem valakivel - legyintettem - Azt mondod, ott elöl kerítés van?

- Aha, a rendőrök senkit sem engednek át, de még van néhány perc tízig. Nem hiszem, hogy innen bárki elmenne anélkül, hogy látná Shawnt. Nagyon elszántak.

Azt tudtam, hogy én elszántabb vagyok mindegyiküknél. A kérdés már csak az volt, hogy ez elég-e a győzelemhez.

- Nagyon szépen köszönöm a segítséget, Rose - mosolyogtam rá - Remélem találkozni fogsz Shawnnal. Minden jót! - intettem, azzal elindultam a tömegbe, mielőtt bármit válaszolhatott volna.

Törhetetlenül furakodtam előre nem törődve a csúnyábbnál csúnyább beszólásokkal, a durva lökésekkel és rántásokkal, azzal, hogy a fülembe ordítoznak, és azzal sem, hogy alig kapok levegőt. Több mint öt perc volt, mire elértem a végponthoz, a kerítéshez, aminek rögtön nekipaszírozott a tömeg. Mellettem sikítozó, bömbölő lányok ugrándoztak, volt amelyik nekiugrott a kerítésnek, a legtöbben azonban egyszerűen próbálták kitépni a drótot a helyéről. Az udvarra belátva rá kellett jönnöm, hogy további autókon kívül semmi érdekes sincs a láthatáron. Megragadtam a kerítést, mikor a tömeg jobbra kezdett húzni, a következő pillanatban azonban erős rántást éreztem, és egy pillanat alatt elszakadtam a dróttól.

- Tartsd meg a távolságot! Ne kelljen többször szólnom! - ordított rám egy magas, kék ruhás, gumibotos pacák. Nem sértődtem meg, mert tudtam, hogy sokkal inkább a zaj, mintsem az irántam érzett dühe miatt kiabál ennyire. Kinyitottam a számat, de a rendőr megfordult, nekem pedig egy pillanat alatt kellett döntenem. Nem hagytam, hogy otthagyjon.

- Hé! - ragadtam meg a vállát. Immár idegesebben visszafordult - Vigyen be! Találkoznom kell Shawnnal!

- Na ne röhögtess! - tettetett nevetést.

- Nem érti! - magyaráztam tovább - Idehívott engem. Én vagyok Rose, akit keres. Kérem vigyen be hozzá, mielőtt a többiek szétszaggatnak!

- Na ide figyelj! - hajolt le hozzám. Sötétbarna szemei tekintélyt parancsolóan csillogtak. - Elmondok egy titkot, csak neked. Itt senki sem fog találkozni Shawnnal! Még te sem, habár lehetsz akár Genovia hercegnője. A találkozót lefújták a tömeg miatt. Mindenkit igyekszünk elküldeni, szóval ne hátráltass és hagyd, hogy végezzem a dolgomat! - vicsorgott rám. Megszeppenve mutattam fel a karomat.

- De én vagyok az, tőle kaptam ezt a gyűrűt is. Egyszerűbb lenne, ha csak bevinne hozzá, és aztán küldene el mindenkit.

A rendőrtiszt vetett rám egy utolsó sajnálkozó pillantást, aztán hátat fordított nekem, és további lányokat hámozott le a kerítésről. Az elkeseredés a tetőfokára hágott a szívemben, egészen addig, amíg meg nem láttam a stúdió udvarára begördülő fekete terepjárót.

A tömeg egyöntetű sikolyából tudtam, hogy mi történt. Shawn Mendes megérkezett.