Egy hajóban evezünk || S.M.

86. Videó

- Izé... Szia? - nyögtem ki savanyú mosollyal a képemen.

Toto rengeteget változott. Természetes szőke haját gesztenyebarnára festette, miniszoknya helyett passzos farmert és vékony szőrmekabátot viselt. Érettebbnek és - őszinte mosolyával - sokkal kedvesebbnek tűnt, mint amikor utoljára láttam. Még az orra is szép volt.

- Örülök, hogy összefutottunk - sétált közelebb hozzám.

- Tényleg? - vontam fel a szemöldököm. Kisöpört az homlokából egy kósza hajtincset, aztán az arcomat közelebbről meglátva egy pillanatra lefagyott.

- Miért sírtál? Baj van? - kérdezte aggódva.

Itt volt ez a lány, akivel soha nem bírtuk egymást, s most évek elteltével ő lenne az, aki megnyugtat engem? Megráztam a fejem.

- Már semmi, igazán semmi bajom. Ha nem haragszol, most... - indultam el.

- Várj, kérlek! Meghívhatlak egy kávéra? A közelben van a kedvenc cukrászdám. - nézett rám kiskutyaszemekkel.

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet... - köszörültem meg a torkomat.

- Nézd, Rose, tudom, hogy nem volt túl fényes a kapcsolatunk. Régen... régen én borzalmasan viselkedtem, nem csak veled. Szeretnék bocsánatot kérni. Csak később tudtam meg, hogy az apád... úgy sajnálom!

Ahogyan Toto-t néztem, aki lesütött szemmel, egyik lábáról a másikra helyezve testsúlyát, zavartan elnézést kért tőlem azok után, hogy én voltam az, aki behúzott neki... hihetetlen érzés volt. Mosolyt erőltettem a számra.

- Köszönöm - suttogtam.

- Mit? - kapta fel a fejét.

- Hogy ezek után még te kérsz bocsánatot. Azt hiszem mindketten borzalmasan viselkedtünk, de nélküled nem lehettem volna magántanuló. Márpedig imádok az lenni. - tártam szét a kezem boldogan. Toto elképedve felnevetett.

- Hát akkor... áll a kávé?

***

Egy órával később már a harmadik adag kihűlt kávénkat kavargattuk. Kiderült, hogy Toto nagyon szeret beszélni, én pedig tökéletes hallgatóságnak bizonyultam. Őszintén örültem, hogy eltereli a gondolataimat és a várt, kínos beszélgetés helyett elképesztően jól szórakoztam vele. A kint csöpögő eső remek aláfestésként szolgált, s a borús ég ellenére én egyre jobban felvidultam. Jó volt hallani a valaha volt osztálytársaimról, hogy mi van velük, mik a jövőbeli terveik, vagy hogy milyem drámák történtek az iskolában. Magántanulóként ezekből mind kimaradtam, így elképedve hallgattam minden sztorit, amibe Toto belekezdett.

- Na de most tényleg, - kapott be egy kanálnyi tejszínhabot, majd kuncogni kezdett - amikor megláttam, hogy Floridában nyaralsz, tök féltékeny lettem!

- Nem nevezném nyaralásnak - röhögtem el magam a történtekre visszagondolva - Honnan tudtad, hogy ott vagyok, amúgy?

- Hát megmutatták azt a videót rólad! - kortyolt a kávéjába. Felvontam a szemöldökömet. Elhúzta a száját. - Szóval te nem tudsz róla.

- A-a... - csóváltam a fejem, míg ő előkapta a telefonját, aztán elém tolva elindított egy videót.

Bárki kamerázta is, nem igazán figyelhetett a felvételre. A kép néha elsötétült, néha a cipőit mutatta, néha pedig behomályosult, mígnem sikítozás hangzott fel. Aztán megjelent a képernyőn Shawn, ahogyan kiszáll egy kocsiból, és akkor esett le, hogy a videó a stúdiónál készült, aznap, amikor megtudtam, hogy nem emlékszik rám. Míg a fiú integetett, a rajongók pedig üvöltöztek, én hevesen dobogó szívvel vártam, hogy megjelenjek. Néhány másodperc múlva fel is tűntem a színen, nem messze a kamerástól, aki még rám is zoomolt. Tisztán látszott, ahogy fent vagyok a kerítésen, majd földet érek a túloldalon. Aztán újabb sikítozás, egy rendőr ordítása, a felvételnek pedig vége szakadt.

- Nagyon menő! - vette vissza a telefont Toto.

- Jesszusom! - temettem az arcomat a tenyerembe.

Ha ezt anyu - ne adj Isten - megtalálja, akkor valóban megöli Shawnt, engem meg nevelőszülőkhöz ad. Vagy egyszerűen kidob az utcára, azok után, hogy éppen most hányadán állunk egymással. Nem voltak túl jó kilátásaim.

- Ne aggódj, csak privátban van fent egy csaj Instagram oldalán. Az egyik barátnőm ismerősének a barátjának az unokatestvére csinálta, ezért van meg nekem, de nem mutatom meg senkinek. - nyugtatott meg a lány. Bólintottam.

- Tényleg mindent köszönök. Nagyon örülök, hogy beszélgethettünk, de most már mennem kell - álltam fel. Néhány percnyi búcsúzkodás után kiléptem a kávézóból.

Hazafelé vettem az irányt.