Egy hajóban evezünk || S.M.

38. Sziget

Hetedik nap, 07:25

A levegő jólesően hűvös, a szelíd óceán hangja nevetségesen megnyugtató volt. Enyhe szédüléssel küzdve felültem, és fájó hátamat - a kavicsokon fekvés nem tett jót neki - masszírozva rájöttem, hogy baromira fáj a bal kezem. Jobban szemügyre véve csak annyit vettem észre, hogy be van dagadva, és néhol lilás színű, illetve éles fájdalom hasít bele, ha lefelé mozdítom. Elkönyveltem egy zúzódásnak.

A lábam sokkal rosszabbul nézett ki. A legtöbb helyen csak élesen kirajzolódó karcolások éktelenkedtek, jobb vádlimon azonban szétnyílt a bőr, és nem volt semmi, amivel lefertőtleníthettem volna a máris gennyes felületet. Járni azonban tudtam, így hát elindultam.

A sziget azon részén, ahol kikötöttem sziklás volt a part, de több tíz méterrel arrébb lassan átváltozott homokossá. Elindultam arra, észak felé.

A szárazföld közepén viszonylag sűrűnek tűnő erdő terpeszkedett, amit szintén homokos talaj szegélyezett. Jobbnak láttam, ha a nyílt parton maradok, ahol rögtön észrevehetem a veszélyt, például kannibál őslakosokat, vagy valami hasonló. Az már nyilvánvalóvá vált, hogy a sziget ezen részén nincs egy lélek sem, ezért kellett megkerülnöm. Azt reméltem a másik oldalon van egy város, vagy kisebb falu.

Igazából elámultam magamom, hogy mindezek után még járok, és túl akarom élni. Mások talán már feladták volna. De én meg Shawn... 

Akkor eszembe jutott Shawn. A popsztár, akivel gyönyörű - de néha fájdalmas - napokat töltöttem el az óceánon, a luxus üdülőcsónakunkban. Már-már fizikai fájdalmat okozott a fiú hiánya. Nem hittem, hogy egyedül sokra megyek. Talán majd egyszer valakik megtalálják a csontvázamat itt. Még belegondolni is rossz volt.

De Shawn... Shawn vajon merre lehet? Sikerült a csónakban maradnia? Tovább sodródott a vízen? Vagy ő is az enyémhez hasonló sorsa jutott?

Mi van akkor, ha már halott?

Megráztam a fejem; elég volt. Pillanatnyilag Shawn nem volt mellettem, nélküle kellett boldogulnom. Ki kellett vernem a fejemből a szép mosolyát, a hangját, az illatát, azt, ahogyan rám nézett... el kellett felejtenem, azonnal.

07:48

Próbáltam szemfüles lenni, ennek köszönhetően sikerült összegyűjtenem egy műanyag flakont, és egy használt férfi borotvát. Bele sem mertem gondolni, hogy miért került az óceánba egy borotva, amit aztán a víz kisodort a partra. Azért magamhoz vettem, hátha hasznát veszem, ha másra nem, akkor arra, hogy megdobáljam vele a rám támadó kannibált, akinek a gondolata egyre ijesztőbbé vált számomra. Rettenetes vég lenne egy fazékban elégni, hogy aztán a saját fajtársad fogyasszon el.

Megborzongtam.

Már majdnem magam mögött hagytam a sziklás partot, amikor megláttam a felmentőseregemet. Egy csapat pálmafát.

Odasiettem a nyúlánk törzsű növényekhez és boldogan láttam, hogy a földön van néhány kókuszdió.

- Legalább megcsinálhatom a saját Wilsonomat. - motyogtam magam elé, miközben felvettem az egyik termést.

Megráztam a fülem mellett. Száz százelékig biztos voltam benne, hogy hallottam a  kókuszlé lötyögését. Az étel édes ízét elképzelve összefutott a nyál a számban, és elhatároztam, hogy én ma enni fogok, mégpedig kókuszt.

Kezdődhetett a csonthéj elleni harc.