Egy hajóban evezünk || S.M.

52. Gyűrű

Shawn Peter Raul Mendes, a kanadai híresség, az egyik legfiatalabb befutott énekes-dalszerző, oly sok ember példaképe, oly sok szívhez szóló dal előadója, oly sok csodálatos koncert adója valóban ott volt előttem, valóban engem nézett, miközben a szám elé kaptam a kezemet, és valóban úgy tűnt, mint aki éppen arra készül, hogy...

- Mindketten tudjuk, hogy rengeteg mindenen mentünk keresztül egy hét alatt - kezdte Shawn - Azt is tudjuk, hogy rengeteg dolgon segítettük át egymást, és azt is, hogy ezeket soha nem fogjuk elfelejteni. Azt is mindketten tudjuk, hogy te mit szeretnél nagyon nagyon. - mondta hamiskás mosollyal. Annyira igaz volt, hogy kénytelen-kelletlen elnevettem magam. - Úgyhogy nem is húzom tovább az időt. Rose, te vagy itt a legszebb, legokosabb, legkedvesebb lány több kilométeres körzetben... mert te vagy az egyetlen. - tette hozzá - Ezért szeretnék megkérdezni tőled egy fontos dolgot, ami hatással lesz a jövőnkre.

A jövőnkre.

Shawn és az én jövőmre.

A közös jövőnkre.

Lélegzetvisszafojtva figyeltem őt. Kis hatásszünet után felém nyújtott egy gyűrűt.

- Hozzám jössz feleségül? - kérdezte elfojtott mosollyal.

Abban a pillanatban kirántották alólam a talajt, felfordult az egész világ, és minden csak körülöttünk forgott. Shawn Mendes megkérte a kezemet.

- Van más választásom? - kérdeztem az örömkönnyeimmel küzdve.

- Tessék? - zökkent ki Shawn a "na most megkérem a kezedet" állapotból, és felvette a "wtf" arckifejezését.

- Igen! Persze, hogy hozzád megyek, te nem normális! Ez nem kérdés! - forgattam meg a szemeimet vigyorogva. A következő pillanatban már a nyakába is ugrottam, ami váratlanul érte. Míg én szorosan átkaroltam, beszívva sós vizes illatát, addig ő küzdött, hogy egyensúlyban maradjunk. Végül azonban mindketten elterültünk a földön, és fuldokló nevetésben törtünk ki. Olyan jó volt hallani, ahogyan nevet! A szívem csordultig telt vele.

- Köszönöm, Shawn - emeltem fel a fejem a mellkasáról. Még mindig nevető arccal kérdezett vissza.

- Szívesen, de mit?

- Ezt. Végre kihúzhatom a "megélni, hogy Shawn Mendes eljegyezzen" pontot a bakancslistámról. Köszönöm, hogy egy ilyen elcseszett helyzetben is képes vagy felvidítani engem. Többet érsz minden kincsnél, az biztos. - néztem a szemébe elég közelről.

Habár mindketten tudtuk, hogy ez az egész csak egy vicc, azért jól esett. Nem hazudok, majd' elájultam a boldogságtól.

- Jó hallani, hogy már nem neheztelsz rám a naplós dolog, meg a többi miatt - tápászkodott fel, majd felhúzott engem is.

- Egy ilyen nap után képtelen lennék rá - csóváltam a fejem, miközben leporoltam magamat. Megértően bólintott, majd a bal karomat végigsimítva a tenyerébe vette a kezemet. Puha volt a bőre, sokkal puhább, és melegebb, mint aminek legutoljára éreztem. Felhúzta az ujjamra az ezüstgyűrűt, ami kissé nagy volt, de nem annyira, hogy le tudjon esni róla. Gyönyörű pillanat volt.

- Honnan szereztél gyűrűt? - kérdeztem.

- Mindkét kezemen volt egy - mondta magától értetődőn. Csak egy hiba volt.

- De a tiéd a jobb kezeden van - jegyeztem meg - Átrakhatom?

Némán bólintott, és hagyta, hogy lehúzzam az ujjáról az ezüstkarikát, amit aztán a bal gyűrűsujjára raktam vissza. Az egész olyan szép volt, hogy majdnem sírni kezdtem.

- Ez az a gyűrű, amit a nagypapám adott nekem - mozgatta meg az ujjait mosolyogva. Bólintottam, és leutánoztam a mozdulatát. A saját gyűrűm pihekönnyűn simult a bőrömhöz, s fényesen verte vissza a napfényt. Shawnnak bizonyára nagyon hiányozhat a családja. Ahogy nekem is.

- Nemsokára újra láthatod majd - veregettem meg esetlenül a vállát. Kicsit kínosan éreztem magam, de Shawn jól szórakozott a bénaságomon.

- Remélem - mondta csillogó szemmel - Na, Mrs. Mendes? Hogy tetszik a dal?

- Mondd még egyszer! - kaptam a szám elé a kezem.

- Hogy tetszik a dal? - ismételte el az utolsó mondatát.

- Shawn! - csattantam fel.

- Jó, jó - nevetett fel, majd megköszörülte a torkát - Mrs. Mendes.