Olivia Turner egy tehetséges sminkmester, kinek műveitől több alkalommal hangosan zengett a sajtó. Folyamatos megbízásokkal van ellátva, így munkában és feladatokban nem szenved hiányt.
Épp a nagyon ritkán előforduló szabadnapját élvezi, mikor főnök...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Várj! Most épp azt mondtad, hogy Suho bocsánatot kért tőled? -hallatja hangját ismét Baekhyun, melyen már fenn sem akadok. Azt hiszem már sikerült hozzászoknom a tényhez, hogy ez a fiú nagyon is szereti kommentálni az eseményeket. Meg hát lássuk be, igencsak érdekes lett volna, ha pont ezt a részt hagyja megjegyzés nélkül, nemde?
- Igen, tudom mennyire furán hangzik mindazok után, ami történt. Viszont igaz. -kacagok bele mondandómba, hiszen még én magam sem akartam elhinni eleinte, hogy ez valóban megtörténik. Igen-igen, még meg is csipkedtem magam, hogy meggyőződjek róla, nem álmodom.
- Hű, tud még meglepetéseket okozni. -jegyzi meg, maga elé révedve, hosszasan elgondolkodva, mialatt még pislogni is elfelejt.
- Valószínűleg nem csak ő... -mosolyodom el halványan, kissé ellágyultan, s közben -remélhetőleg nem túl feltűnően- igencsak zavarban vagyok. Még azt is meg merném kockáztatni, hogy az arcom pirosas színben pompázik éppen, de inkább törekszem nem erre gondolni, mert attól csak még rosszabb lesz.
- Chanyeol? -kérdi sejtelmesen, felvont szemöldökkel méregetve engem, feltehetően azt várva, hátha ez majd segít neki bármit is megtudni, ám ez természetesen nincs így.
- Részben. -motyogom félénken, akárcsak egy alig pár éves kislány, aki épp egy hatalmasnak vélt bűnét igyekszik bevallani. Baekhyunnak több sem kell, azonnal rám zúdít mindent, ami egy szempillantás alatt megfordult a fejében.
- És kit foglal magába a többi rész? -rekedtes hangja tisztán jelzi számomra, hogy bizony nem kell sok ahhoz, hogy bármelyik pillanatban felrobbanjon. Idegesen alsó ajkamba harapok és bár szeretnék elmesélni neki mindent, mégsem szólok semmit, csupán az ujjaimat tördelem. -Csak nem... Téged? -tapint rá a lényegre, mire nyomban abbahagyom az ujjaim gyilkolását. -Olivia Turner, te alávaló nőszemély! Már tegnap este megérkeztetek és még csak most mondod?! Történt köztetek valami, igaz? Mit csinált? Vagy... Te tetted? Nem, biztos nem te voltál. Aish, az az idióta... Hányszor kell még neki fejmosást tartanom, hogy egy kis értelmet verjek az ügyefogyott fejébe?
- Baekhyun, levegőt azért vegyél! -szakítom félbe, mivel már komolyan aggódni kezdtem érte. Képes lenne addig folytatni ezt az egészet, míg el nem ájul az oxigénhiánytól, majd pedig mikor magához tért, ugyanitt folytatná.- Nem történt köztünk semmi. -szögezem le nemes egyszerűséggel, hiszen eszem ágában sincs tovább húzni az amúgy is rettentő gyenge idegeit.
- Mi van?
- Ahogy hallottad. -pillantok bamba ábrázatára futólag, majd pedig magam elé bámulva folytatom.- Semmi sem történt. Mégis minden más.
- Ezt hogy érted? -értetlenkedik továbbra is, melyet egyáltalán nem csodálok. Én magam sem lennék képes megérteni mindazt, amit az utóbbi percekben összehadováltam.
- Talán jobb, ha inkább az elején kezdem. -veszek egy mély lélegzetet, majd pedig miután rájövök, hogy ez egy baromi hosszú sztori lesz, iszom egy pár kortyot, hogy felkészíthessem az így is csontszáraz torkomat a továbbiakra. Baek szűnni nem akaró kíváncsisága tulajdonképpen az elkövetkezendő, több napot magába foglaló történet után fog csak valamelyest csillapodni, így nem is habozok sokáig, s ismét belekezdek a mesélésbe.
