Olivia Turner egy tehetséges sminkmester, kinek műveitől több alkalommal hangosan zengett a sajtó. Folyamatos megbízásokkal van ellátva, így munkában és feladatokban nem szenved hiányt.
Épp a nagyon ritkán előforduló szabadnapját élvezi, mikor főnök...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Chanyeol szemszöge:
Egy hónapja már annak, hogy Baekhyun kirúgatta a menedzserünket... és, ami még fontosabb: egy hónapja annak, hogy megtudtuk, ez a szemét állt Olive elérhetetlenségének a hátterében -na, nem mintha engem ez különösebben érintett volna, hiszen egyetlen alkalommal sem kerestem, mióta elment.
Hősiesen bevallom, egy kicsit újra összetört a szívem, mikor két hónap után ismét meghallottam a nevét. Két teljes hónapon keresztül a srácok egy árva szót sem ejtettek ki a szájukon róla a jelenlétemben, és ezt nagyra értékeltem. Tudtam, hogy mennyire nehéz lehet nekik nélküle, de most az egyszer szerettem volna igazán önző lenni és azt szem előtt tartani, hogy nekem hogyan jobb. De persze tévedtem.
Hiába próbáltam makacsan azt állítani, hogy még csak egy kicsit sem hiányzik és azt, hogy egy cseppet sem érdekel, hogy mi van vele, mert a szívem legmélyén igenis ezeket éreztem. Ettől függetlenül viszont még mindig kitartottam amellett, hogy a nagy és rendíthetetlen Park Chan Yeol még véletlenül sem bánt meg semmit az égvilágon, főleg nem a döntéseit ezzel kapcsolatban.
Na, igen ám... Aztán jött Baekhyun a kis történetével a menedzserről, illetve a lányról, és minden, amiben addig kitartóan hittem, romba dőlni látszott.
Egy részem persze továbbra is küzdött a bennem fellobbanó káosz ellen, nyugtató szándékkal azt állítva, hogy ha Jongin nem csókolja meg Livet aznap éjjel, vagy ha esetleg a lány elutasítja, akkor nem jutunk el idáig, ugyanakkor ott volt a másik részem, ami merőben mást mondott. És ez utóbbi volt az erősebb.
Magamat okoltam mindenért. Miattam veszítette el az állását, és szintén miattam veszítette el a barátait is -azokat a barátokat, akikért pontosan tudtam, mennyire nagyon hálás.
És persze ott voltak azok a dolgok is, amiket Baekhyun mesélt... Azok a dolgok, amiket a szoba sarkában ücsörögve, rezzenéstelen arccal hallgattam végig, holott legbelül minden egyes szó után egyre pocsékabbul éreztem magam. Képtelen voltam elhinni, hogy Olivia Turner, a lány, aki mindig erősnek mutatta magát, ilyen sorsra jutott volna. Nem akartam elhinni.
A legrosszabb pedig, hogy mindezt én tettem vele -én, aki mindennél jobban szereti őt. Egyszerűen undorodom magamtól.
Bele sem mertem gondolni, hogy vajon mennyire gyűlölhet, vagy, hogy a szülei mit gondolnak rólam ezek után. Bőven elég volt azzal megbirkóznom, hogy én utáltam saját magamat... arról nem is beszélve, hogy nagy nehezen végre beláttam, mennyire nem volt igazam akkoriban, majdnem öt teljes hónapja. Sajnos eddig tartott rádöbbennem arra, hogy mennyire túlreagáltam mindent.
És ezután jött csak a neheze: Elfogadni a tényt, hogy ezzel bizony már alaposan elkéstem.
