Olivia Turner egy tehetséges sminkmester, kinek műveitől több alkalommal hangosan zengett a sajtó. Folyamatos megbízásokkal van ellátva, így munkában és feladatokban nem szenved hiányt.
Épp a nagyon ritkán előforduló szabadnapját élvezi, mikor főnök...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Yeollie, hát itt vagy! -karolja át vállamat a már említett Casanova. Fél szemmel rásandítok, s az arcán elterülő hatalmas, boldog vigyorral találom szembe magam. A helyedben én is így néznék ki. Na, igen. Csakhogy nem így van.
- Milyen jó kedvű valaki... -jegyzem meg, igyekezve a legapróbb gúnyt is kiűzni hangomból.
- Valaki pedig mennyire nem... -vigyorog továbbra is, sejtelmes ábrázattal, mintha tudna valamit. Bár... valamit biztos tudhat, ha az éjszakáját egy ilyen lánnyal tölthette. -Minden oké?
- Aha.
- Nem gondoltam volna, hogy igazam lesz. -csóválja fejét nevetve, én pedig kíváncsian várom, hogy vajon mit akarhat ezzel mondani. -Már tegnap sejtettem! -tudatlan mamlaszként várakozok továbbra is, hogy kinyögje, hiszen félszavakból nem értek. - Tetszik neked. -böki ki végül, diadalittasan fel-felhúzogatva szemöldökét.
- Mi? Nem! -kapálózok kezeimmel, mintha élő légycsapónak képzelném magam. Pedig nem, csak valamilyen megmagyarázhatatlan logikát követve gondoltam azt, hogy a hadonászásommal elhessegethetem az általa kimondott szavakat.
- Komolyan engem akarsz átverni? -természetesen igaza van. Ő a legjobb barátom. Ezen kívül pedig a nap huszonnégy órájában együtt vagyunk, tehát ha nem is kedvelne, akkor is ismerne már annyira, hogy érezze, ha furcsábban viselkedem a megszokottnál. -Figyeltelek.
- Mi vagy te, valami perverz? -hirtelen megszólalásomon istenesen felröhög, minek köszönhetően újfent kellemetlenül érzem magam. Megint idiótaként viselkedem.-És mi van akkor, ha tetszik? -kapom fel a vizet. Nem viselem jól, ha az emberek kinevetnek. Nagyon nem. -Nem velem töltötte az éjszakát! -fakadok ki arcátlanul.
- Ó, hát innen fúj a szél... -válik azonnal csendesebbé, s leül a velem szemben lévő székre. -Fogalmam sem volt róla, hogy ennyire komoly a dolog. -jelenti ki -nem tudom, hogy ezt inkább magának vagy nekem, de úgy fogom fel, hogy kicsit mindkettőnknek szól.
- Ezt akár én is mondhatnám. -stílusom még számomra is fülsértően flegmára sikerül.
- Chanyeol... Te teljesen belezúgtál! -állapítja meg, korábban sosem látott döbbenettel az ábrázatán. Hölgyeim és uraim, Dr. Byun Baek Hyun.
- Még csak nem is ismerem! -kérem ki magamnak hisztisen, mintha a világ legnagyobb sértését intézte volna felém. Na, jó... Azt hiszem, tényleg nem tudok uralkodni magamon, ha róla kell beszélnem. Hiszen már attól is zavarba jövök, ha rágondolok.24 éves vagy, könyörgöm! Viselkedj!
