Olivia Turner egy tehetséges sminkmester, kinek műveitől több alkalommal hangosan zengett a sajtó. Folyamatos megbízásokkal van ellátva, így munkában és feladatokban nem szenved hiányt.
Épp a nagyon ritkán előforduló szabadnapját élvezi, mikor főnök...
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
Olivia szemszöge:
Reggel még, mikor felébredtem, s csalódottan nyugtáztam magamban a tényt, hogy egyikük sem próbált meg kapcsolatba lépni velem semmilyen módon, komoly elhatározásra jutottam. És, hogy miért? Mert azt éreztem, hogy a menedzsernek mindvégig igaza volt. Szerettem volna hinni benne, hogy a szavai mögött nem sok igazság lapul, de ennek sajnos pont az ellenkezőjére kellett rádöbbennem, miután minden létező oldalamat végigböngésztem, az e-mailjeimmel együtt -eredménytelenül. Tudom, hogy le lettek tiltva mindenhonnan a menedzser által, de könyörgöm, mégis meddig tartana kideríteni például a főnököm telefonszámát vagy akár beállítani egyenesen hozzám, a lakásomra? Néhányan közülük már úgy is tudják az utat, illetve a pontos címet is, ezzel szemben senki sem próbálkozott meg ilyesmivel -ami az én szememben csak és kizárólag egyet jelenthet; Nem érdeklem őket. Soha nem is érdekeltem.
És, hogy mi volt az a komoly elhatározás, melyre mindennek fényében jutottam? Nos, egyelőre csak annyit mondanék, hogy fontos szerepet szántam benne az én drága főnökömnek -Peter Youngnak.
Igen ám, mikor ténylegesen eljutott a tudatomig, hogy valószínűleg még csak eszükbe sem jutottam, mióta otthagytam őket, hirtelen felindulásból képes lettem volna abban a szent minutumban felmondani, s magam mögött hagyni mindent, amit akár csak egy kicsit is szeretek -az álmaimat, a munkát, melyet imádok végezni, a lakásomat, s végül pedig a helyet, ahová a szívem mélyén mindig is vágytam; Koreát.
Abban a pillanatban minden értelmét vesztette számomra. Ismét magamra maradtam. Egy jelentéktelen porszemnek éreztem magam ebben a hatalmas világban. Olyasvalakinek, akinek még a létezése sem fontos.
Nos, ez a végtelenül magányos érzés nem változott azóta sem, a hozzáállásom viszont igen. Szerencsésnek mondhatom magam, amiért Peter túlságosan elfoglalt volt ahhoz, hogy azonnal fogadjon az irodájában, mert valószínűnek tartom, hogy már akkor az arcába vágtam volna a felmondásomat, mikor még át sem léptem a küszöböt. Így viszont, hogy majdnem két teljes óra hosszát várnom kellett arra, hogy végre megajándékozzon a társaságával, bőven volt időm lenyugodni, valamint higgadtabb fejjel átgondolni, mihez is szeretnék kezdeni most -s ennek köszönhetően merőben más megoldásra jutottam.
- Nem tudom, hogy csináltad, de gratulálok, rengeteg pénzt hoztál ezzel a vállalatnak! -önelégült vigyorral a képén olvasgatja a Chanyeol által nekem adott papírokat. Meg sem kéne lepődnöm, hogy a pénz az egyetlen, amivel foglalkozni tud... Született üzletember. Talán még a vérében is zöldhasú folyik.- A szerződés felbontásától kezdve hivatalosan is te vagy a legjobb emberem, Turner. -micsoda elismerés ez, pont tőle... Nem számítottam semmi ehhez hasonlóra, de cseppet sem bánom, hogy így alakította a beszélgetésünket. Sőt, ami azt illeti, még örülök is. Eljött az én időm.
- Ha ez tényleg így van, akkor a legkevesebb, hogy megteszel nekem egy szívességet. -sosem, ismétlem; soha a büdös életben nem engedtem meg ilyen stílust magamnak vele szemben, de most semmi szükségét nem érzem a finomkodásnak.
