Olivia Turner egy tehetséges sminkmester, kinek műveitől több alkalommal hangosan zengett a sajtó. Folyamatos megbízásokkal van ellátva, így munkában és feladatokban nem szenved hiányt.
Épp a nagyon ritkán előforduló szabadnapját élvezi, mikor főnök...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sehun szemszöge:
Ismét egy interjúra készülünk, amely során a már megszokott módon, fáradhatatlanul jópofiznunk kell, különösen ügyelve mindenre, amit előírtak nekünk, hogy mindenképp kerüljön megemlítésre vagy, hogy még véletlenül se kotyogjunk el róla semmilyen részletet. Máskor nem viselem olyan rosszul ezt a végeláthatatlan bájolgást, mivel már bőven volt alkalmam hozzászokni, ám a mai meglehetősen más. Fáradt vagyok, nincs kedvem semmihez -na, de főleg nem ehhez.
Már akkor gyűlöltem ezt a napot, mikor még ki sem nyitottam a szemeimet reggel. Valahogy éreztem, hogy jobb lenne, ha inkább átaludnám az egészet, de persze erre nem volt lehetőségem. És, ha lett volna is, a csoportban olvasott üzenetek után eleve sem tudtam volna visszaaludni. Legszívesebben az összes üresfejű majmot alaposan leüvöltöttem volna vagy kiosztottam volna egy-két tockost, amiért olyan idióták voltak, hogy teljesen elfeledkeztek szerencsétlen lányról és magára hagyták. Mégis milyen épeszű férfi tesz ilyet?!
Aztán ott volt az is, amit Chanyeol írt. Sírva ért haza, mégsem árult el semmit nekik, hiszen alig volt magánál. Pont ő ne árulná el, ha valami baj van? Pont ez a locsi-fecsi, cserfes lány? Mégis, Baekhyun csupán annyival magyarázta a dolgot, hogy megijedt a rajongóktól. Nos, kötve hiszem, hogy ez valóban így lenne. Sőt! Miért hangzik ez úgy nekem, mintha el akarna valamit hallgatni? Mintha nem akarná, hogy a többiek tudomást szerezzenek valamiről. Mi lehet az, amiről nem akarja, hogy tudjunk?
- Veled meg mi történt? -figyelek fel Yixing kérdésére, ami a társalgóba utolsóként betoppanó Jongin felé irányul. Száját, s orrát maszk fedi, fején pedig egy baseball sapka díszeleg, mely úgyszintén az arca takarását szolgálja éppen, a napszemüvegével egyetemben. Azonban minden próbálkozása ellenére, a takargatnivalója még így is kilátszik itt-ott, hiába tett meg minden tőle telhetőt. Szemeim ide-oda cikázik fedetlen bőrfelületein, ahogy igyekszem felmérni az állapota súlyosságát, eredménytelenül.
- Elestem. -fogja rövidre, egy meglehetősen átlátszó hazugsággal előrukkolva, s ezt követően, minden további nélkül foglal helyet a szokásához híven túl sok energiával rendelkező, fülig érő szájú Jongdae mellett.
- De béna vagy! -csapkodja meg Chen, az idétlen vihogása közepette. Hogy nem veszik észre, hogy nem csupán ennyiről van szó? Ennyire könnyű lenne megvezetni őket? Mindig is tudtam, hogy eszméletlenül hiszékenyek, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen mértékben.
*****
- Mit szólsz Kai monoklijához? -dobom fel a témát, mikor még szinte le sem ültem az előtte lévő székre. Mivel már így is késésben vagyunk, nincs túl sok időnk beszélgetni egymással, szóval nem is kertelek, egyből szóba hozom a srác sérülését.
