Olivia Turner egy tehetséges sminkmester, kinek műveitől több alkalommal hangosan zengett a sajtó. Folyamatos megbízásokkal van ellátva, így munkában és feladatokban nem szenved hiányt.
Épp a nagyon ritkán előforduló szabadnapját élvezi, mikor főnök...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Anya -szokásához híven- isteni reggelivel örvendeztetett meg miket, melyet -azt hiszem mindenféle túlzást mellőzve jelenthetem ki, hogy- mindössze néhány szempillantás alatt tüntettünk el a Föld színéről, maradéktalanul.
Ugyan szerettem volna neki segíteni a harapnivaló elkészítésében, sajnos nem hagyta, de cserébe felajánlotta, hogy a reggelit követően elmosogathatok. Hát nem csodás?! Nem, szerintem sem.
Végül azonban ebből sem lett semmi, mert mikor nekiláttam volna a mosatlan eltakarításának, Chan kikapta a szivacsot a kezemből és arrébb tessékelt, mondván, beszélgessek nyugodtan a szüleimmel. Természetesen nem lehetett vitába szállni vele, hisz hasonlóan makacs, mint én -ami okozhat némi kellemetlenséget a későbbiekben.
A piszkos munkát boldogan megúszva telepszem le a még mindig az étkezőben, egymagában ücsörgő Édesanyám mellé, aki mindenttudó pillantását rám szegezve nem sok jót sejtet. Ajjaj! Talán még nem késő visszafordulni és a koszos tányérokat választani...
- Ő nem csak egy barát, igaz?
- Hogy mondod? -habár teljesen jól hallottam őt, nagyon erősen szeretnék hinni benne, hogy nem azt sikerült kérdeznie, amit.
- Nem vagyok vak. Látom, hogy néz rád.-szelíden elmosolyodik, ahogy fejével a konyhában munkálkodó fiú irányába biccent, aki épp ebben a szent minutumban kukkant felénk, s vigyorodik el aranyosan, amint meglátja, hogy eleget téve kérésének beszélgetek az egyik szülőmmel.- Számodra sem közömbös, ugye? -tekintetét mélyen enyémbe fúrva kutat a válasz után, mielőtt még bármit is szólhatnék.
- Én... Nem tudom. -nyökögöm bizonytalanul. Fogalmam sincs, mit mondhatnék neki. Nem akarok belebonyolódni egy olyan témába, amiről semmit sem tud, mivel akkor egészen az elejéről kéne kezdenem a mesélést, többek között egy olyan dologról, ami viszonylag friss, és fájó pont számomra. Avagy arról, hogy mekkora egy balek vagyok, amiért kilenc srác közül pont azt az egyet sikerült kiszemelnem, aki párkapcsolatban él. Állítólag. Gyakorlatilag azonban a fene se tudja... Hiszen nem épp ennek megfelelően viselkedik. De ez részletkérdés.- Nem igazán gondolkodtam ilyesmin eddig. -fogom rövidre a válaszom, egy talán nem is annyira apró füllentéssel.
- Tudod jól, hogy nem szólok bele az életedbe; Nagylány vagy már és el tudod dönteni, hogy mit akarsz. -Ahogy sejtettem. A "Nem szólok bele az életedbe, de..." kezdetű mondatok a tapasztalataim szerint szinte sosem vezetnek semmi jóra.- De Chanyeol jó embernek tűnik, és meg kell hagyni, elég jóképű is. Elgondolkodhatnál rajta, hogy esetleg adj neki egy esélyt! -nem is tudom, mi sokkolt jobban: Az, hogy Anya jóképűnek titulálta Yodát vagy az, hogy pár napnyi ismeretség után a srác karjai közt akar látni? Értem én, hogy szimpatikusnak találja, na de könyörgöm, nem is ismeri igazán!
- Anya, én nem...
- Nem azt mondom, hogy holnap házasodjatok össze, te is tudod! -Persze, hogy nem ezt mondja... Merthogy tudja, hogy házasságellenes vagyok.- Annyit viszont megtehetsz, hogy több időt töltesz vele együtt.
