Olivia Turner egy tehetséges sminkmester, kinek műveitől több alkalommal hangosan zengett a sajtó. Folyamatos megbízásokkal van ellátva, így munkában és feladatokban nem szenved hiányt.
Épp a nagyon ritkán előforduló szabadnapját élvezi, mikor főnök...
Ujjai óvatosan derekamra vándorolnak, mitől teljes testemben megborzongok. Tekintete szemeim és ajkaim között cikáznak -mintha csak arra várna, hogy rábólintsak. Érzem, hogy meg akarja tenni... És tudom, hogy én is akarom.
Jólesően behunyom szemeimet, átadva magam ezzel a pillanatnak. Ahogy egyre közelebb és közelebb érzem őt magamhoz, mentolos lehelete kellemesen cirógatja bőrömet, puha ajkai pedig már-már súrolják enyémeket.
Te jó ég... Ez most tényleg megtörténik?
Valahol félúton elvesztettem ugyan az időérzékem, ám azt mégis kristálytisztán érzem, hogy ha így folytatjuk, ajkaink mindössze néhány tizedmásodperc elteltével egybeforrnak, s kapcsolatunk -ha nem is sokban, de- megváltozik. Talán örökre.
De helyes ez így? Tényleg meg kéne történnie ennek a talán soha vissza nem térő lehetőségnek? És mi lenne, ha nem hagynánk, hogy megtörténjen? A fejembe tóduló vérmennyiségtől az egész arcom zsibbad, én pedig képtelen vagyok tisztán gondolkodni. Mit kéne tennem? Engedjek a kísértésnek és élvezzem, amit a pillanat tartogat számunkra vagy gondolkodjak nagyobban és ne nehezítsem meg a dolgokat magamnak a későbbiekre nézve?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mindketten tudjuk, hogy ez a csók olyasvalami, amire jelen pillanatban talán mindennél jobban vágyunk. Tisztán érezhető mindkettőnkön, hogy akarjuk, nem is akárhogy. De azt hiszem, sőt, sajnos nagyon jól tudom, hogy ebből nem lehet több. Hiába szeretnénk megtenni, ettől még nem kell, illetve nem is szabad. Ez a csók... egyikünk számára sem lesz több puszta vágyálomnál.
Ahogy megfogalmazódik bennem e gondolat, tudom, hogy nincs sok időm cselekedni. Erőt veszek magamon, hogy ellent tudjak mondani a kísértésnek, s amint összeszedem magam, úgy fordítom el a fejemet, hogy még véletlenül se következhessen be az, aminek nem szabadna. Az utolsó pillanatban sikerült eleget tennem az elhatározásomnak, hiszen még el sem fordultam teljesen, mikor megérzem Kai telt ajkait a bőrömön, égető érzést hagyva maguk után, akárcsak a szemeimet szúró, forró könnycseppek. Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen? Miért kellett neked pont erre a fiúra szemet vetned? Kilenc lehetőséged lett volna, de neked éppen ő kell! Az egyetlen, akinek barátnője van...
Önostorozásomból a teremben felkapcsolódó villany által okozott vakító fényáradat szakít ki, mely olyan hirtelen ér minket, hogy szinte méterekre kerülünk egymástól az ijedtségtől, és persze attól, hogy nem éppen szeretnénk, ha bárki is meglátna így minket.
Oké, külső szemmel ez csak egy egyszerű, akár még barátinak is nevezhető, ártatlan arcra puszi lenne, de mi tudjuk, hogy közel sem indult ilyen ártatlanul, és ez éppen elég. És persze az sem elhanyagolható tényező, hogy egy igencsak híres, sokak által kedvelt idol az egyik elkövetője ennek. Aki ráadásként még csak nem is szingli.
