Olivia Turner egy tehetséges sminkmester, kinek műveitől több alkalommal hangosan zengett a sajtó. Folyamatos megbízásokkal van ellátva, így munkában és feladatokban nem szenved hiányt.
Épp a nagyon ritkán előforduló szabadnapját élvezi, mikor főnök...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Fáradtan terülök el a padlón, miközben lehunyom szemeimet, s türelmesen várom, hogy a lüktető érzés alábbhagyjon. Ez a nap... teljesen kimerített, pedig nem nekem kellett a színpadon ugrálnom kismillió, gondosan vizslató szempár előtt. Mindössze egy egyszerű, háttérben munkálkodó ember vagyok, mégis ennyire megviselt a mai koncert. Bele sem merek gondolni, hogy ha számomra ilyen volt, akkor vajon a srácoknak milyen lehet most. A helyükben valószínűleg haldokolva másznék be az ágyamba és fel sem kelnék egy egész hétig vagy akár kettőig. Nem úgy, mint Sehun...
Ő még a koncertet követően is képes volt elrángatni magával, hogy tovább gyakorolhasson. És ha ez még nem lenne elég, rávett engem is a táncolásra -vagy legalább is valami olyasfélére. Mindig is kétballábas voltam és a kecsességnek is igencsak híján vagyok, így hát sosem erőltettem az ilyesfajta mozgást. Ellenben persze vele, aki azt gondolta, hogy milyen jó móka lenne lejteni egy szenvedélyes tangót vagy mi a jó istent. Aha. Baromi szexi volt, ahogy rátapostam a lábára, az pedig még ennél is sokkal szexibb volt, mikor a fájdalom hatására izomból megfejelt.
Nos, igen. Ez az a pillanat, mikor azt mondom; lehet tapsolni!
Még ébren vagyok ugyan, de érzem, hogy pillanatokon belül képes lennék álomba szenderülni, s már épp megfogalmazódik bennem a szándék, hogy tegyek ellene valamit, mikor felfigyelek valami nem túl melegre a kobakomon.
- Jól vagy? Nem fáj nagyon? -ahogy kinyitom a szemeimet, -a közvetlenül mellettem ülő- Sehun aggódó tekintetével találom szembe magam, s ha jól érzékelem, egy hideg vizespalackot nyom a fejem azon pontjára, mellyel nemrég elég közelről megismerkedett.
- Ne aggódj! Eddig sem fájt. -kissé elmosolyodva füllentek egy igencsak aprót, bár be kell vallanom, nagyon is jól esik a hűsítő érzés.- Elég kemény fejem van. -jelentem ki, miután félig-meddig feltornázom magam fekvő helyzetemből. Míg a bal alkaromra támaszkodva tartom magam, addig a másik kezemmel -eredeti elképzelésem szerint viccesen- megkocogtatom a koponyám. Ám ahelyett, hogy megnyugtattam volna, csak még inkább kétségbeesett ezáltal, hiszen sikerült pont a sajgó részre koppintanom, ennek köszönhetően pedig az arcom is eltorzult a kellemetlen élménynek köszönhetően.
- De úgy látszik az enyém keményebb... -vigyorodik el kínosan, majd néhány centit felém csúszva, fejem alá helyezi mindkét lábát, hogy azon pihenhessek addig, míg jobban nem leszek végre.
- Meg a fejed is.
- Te... Tessék? -döbben le teljesen az előző mondatomon, belőlem pedig akaratlanul is kitör a hangos nevetés, ahogy arcára pillantok. Fogalmam sincs, hogy mégis hogyan sikerült hangosan kimondanom ezt, hiszen elég félreérthető az egész. Vagyis nyilván perverz értelemben gondoltam, de maga a szituáció, hogy kettesben vagyunk és én épp az ölében fetrengek, hát... Értitek. Szeretem az ilyesfajta gondolataimat megtartani magamnak, ám ez most nem sikerült.
