Olivia Turner egy tehetséges sminkmester, kinek műveitől több alkalommal hangosan zengett a sajtó. Folyamatos megbízásokkal van ellátva, így munkában és feladatokban nem szenved hiányt.
Épp a nagyon ritkán előforduló szabadnapját élvezi, mikor főnök...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Olivia szemszöge:
Meglehetősen furcsa érzés volt az utóbbi két éjszakát Chanyeollal tölteni, de egyáltalán nem rossz értelemben. Megnyugtatott a közelsége és maga a tudat, hogy olyasvalaki van mellettem, mint ő. Az első éjszakáról nincs túl sok emlékem, hiszen igencsak hamar elnyomott az álom, viszont a tegnap este teljesen más volt. Chan gondterheltnek tűnt, mikor megérkezett, de ezt persze esze ágában sem volt elismerni. Nem akart fárasztani a problémáival, pedig engem egyáltalán nem zavart volna, ha megteszi. Sőt, jól esett volna, ha beavat a gondjaiba, de tudom jól, hogy ezt is csak azért tette, hogy nekem jó legyen.
Tőle nagyon is szokatlan módon, cseppet sem volt beszédesnek mondható, éppen ezért, hogy valamelyest jobb kedvre deríthessem, sütöttem neki palacsintát, amit nagy boldogan be is falt. Mialatt a konyhában tevékenykedtem, egy másodpercre sem vette le rólam a szemét, melyért olykor egy-egy vidám mosollyal jutalmaztam. Mindennél jobban szerettem volna, ha a jókedvem végül rá is átragadna, de sajnos nem sikerült elérnem a kívánt eredményt. Határozottan javult a hangulata, de még nem volt az igazi.
Lefekvés előtt nem sokkal, elhatároztuk, hogy megnézünk egy filmet a laptopomon, ám a vége az lett, hogy Nyuszifül az ölemben fekve, az egyik karjával a combomat átkarolva elaludt, miközben én megállás nélkül a haját piszkáltam. Nem volt szívem felébreszteni, így hát türelmesen -és meglehetősen elzsibbadt végtagokkal- megvártam, hogy magától lemásszon rólam, hogy végre letehessem a gépemet és rendesen befeküdhessek mellé én magam is.
Ahogy bekucorodtam a pihe-puha ágyikómba, a jó meleg takarók ölelésébe zárkózva, Chan mintha csak tudta volna, hogy megérkeztem, olyan közel kúszott hozzám, amennyire csak lehetett. Arcát a hajamba fúrva szuszogott tovább, mellkasa közvetlenül a hátamnak préselődött, karja pedig a hasamnál talált egy tetszőleges helyet magának. Minden gond nélkül érezhettem egyenletes szívverését, mely leírhatatlan nyugodtsággal árasztotta el testem egészét. Legszívesebben szembe fordultam volna vele, hogy mellkasára helyezve fejemet hallgathassam tovább szívének minden dobbanását, de féltem tőle, hogy felébredne, ha annyit mocorognék, így hát hatalmas mancsát megfogva kulcsoltam össze ujjainkat, majd emeltem oda ajkamhoz, hogy egy ártatlan puszit nyomhassak rá. A legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy egyszer majd pont vele kerülök ilyen vagy akár csak ehhez hasonló helyzetbe, azt pedig végképp nem, hogy így fogok majd érezni iránta. Vagy bárki iránt. Mindig is úgy képzeltem, hogy én leszek az a bizonyos idős néni a földszinti lakásból, akinek kilenc macskája és minimum három kutyája van. Erre tessék. Ez az idióta, lapátfülű majom elérte, hogy szerelmes legyek belé, ezzel szétrombolva a fejben csodálatosan kialakított, meseszép jövőképemet a leendő állatkáimmal. Bepofátlankodott közénk és vidáman vigyorogva tulajdonítja el a jószágaimat, a szívem egészével együtt. Aish!
Másnap a bandának -kivételesen- az égvilágon semmi dolga sem akadt, így ismét elvonulhattam Chennel videojátékozni, hogy megverhessem a létező összes játékban, beszélgethettem kicsit MinMinnel, aki olyan gyermeki lelkesedéssel, s őszinteséggel osztotta meg velem az apró dolgait, hogy egyenesen öröm volt ránézni közben, ezen felül pedig újra összeülhettem Yixinggel is, készíteni egy kis harapnivalót, és ezek mind-mind mérhetetlenül jól estek a kis lelkemnek. Az utóbbi időben, mintha elhanyagoltam volna őket, holott egyáltalán nem szolgáltak rá erre. Nem hiszem, hogy ez őket különösebben foglalkoztatná, de engem mélyen legbelül azért zavart, hogy így alakult. Viszont a velük töltött idő tényleg rettentően jó érzéssel töltött el, s ahogy észrevettem, nem csak engem, hanem őket is. Bár megkockáztatom, hogy Jongdae jobban örülne inkább annak, ha a mai nap történései a feledés homályába vesznének, mivel a férfiúi büszkeségén hatalmas csorba esett azáltal, hogy egyszer sem tudott legyőzni, tulajdonképpen semmiben. De hát, Chennie, ez sajnos nem így működik. Neked bizony ez jár.
