Olivia Turner egy tehetséges sminkmester, kinek műveitől több alkalommal hangosan zengett a sajtó. Folyamatos megbízásokkal van ellátva, így munkában és feladatokban nem szenved hiányt.
Épp a nagyon ritkán előforduló szabadnapját élvezi, mikor főnök...
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
Chanyeol szemszöge:
Őszintén kételkedtem benne, hogy ez lesz, de azt kell mondjam, így, hetek elteltével, kezdem jobban érezni magam. Kezdetben furcsa volt persze, hogy nem kell kerülgetnem őt, de mostanra hozzászoktam, hogy ugyanolyan lelki nyugalommal járok-kelek mindenfelé, mint mielőtt munkába állt volna nálunk.
Élvezem, hogy már nem szükséges odafigyelnem minden áldott mozzanatomra, illetve az is mérhetetlenül felszabadító érzés, hogy nem lohol valaki egyfolytában a nyomomban, arra várva, hogy feleméssze minden szabad percemet.
Nem is értem, hogyan nem emlékeztem arra, hogy ilyen kicseszett jó érzés szinglinek lenni. Azt pedig végképp nem tudom megérteni, mégis miért láttam én olyan jó dolognak, feladni mindezt? Ráadásul egy olyan lányért, aki még csak meg sem érdemelte igazán. Sőt, sehogyan nem.
Talán mindössze két napig voltam hajlandó meggyászolni a sminkessel együtt töltött időt, mígnem rádöbbentem, hogy tulajdonképpen nincs is miért bánkódnom.
Visszakaptam a szabadságomat! Hát kell ennél több? Kötve hiszem!
- Nahát, téged idekint is látni? -a konyhába kiérve, drága barátom a mostanra már megszokott, morgós stílusában fogad.- Lassan kezdtem azt hinni, hogy vámpírrá változtál vagy ilyesmi.
- Baekhyun, kérlek! Ne légy gyerekes! -egy pillantásra sem méltatva őt, nyitom ki a hűtőt, s tulajdonítok el egy nagy palack vizet, majd egy poharat kivéve a szekrényből, már töltöm is ki a frissítő italt magamnak.- Mégis mi értelme lenne itt kint lennem, mikor két gyönyörű hölgy társaságát élvezhetem odabent? Csak egy kis folyadékpótlásra van szükségem, és már megyek is vissza, hogy...
- Mégis meddig akarsz még úgy viselkedni, mintha semmi sem történt volna? Úgy, mintha neked teljesen jó lenne ez így? -Hát persze... Már megint ugyanaz a nóta.
Szinte már meg sem lep, hogy még mindig ezen a témán lovagol. Baek mindig is az a múltban ragadt alak volt.
- Abba bele sem gondoltál, hogy nem játszom meg magam? Hogy én ezt így érzem jónak? -fordulok szembe vele felvont szemöldökkel, önelégülten vigyorogva.
Mégis mi okom lenne a panaszra? Nem látok semmi kivetnivalót a mostani életemben.
- Persze, hogy nem. Nem áltatom magam hazugságokkal, mint te! -mégis mit mondhatnék erre? Hiába hiszi azt, hogy ezzel most a lelkembe gázolt, a mosoly az arcomon töretlen.
A poharammal a kezemben indulok meg felé, vissza a szobámba, ám mikor mögé érek, szabad kezemmel erősen a vállába markolok, néhányszor bele-belemasszírozva.
