Olivia Turner egy tehetséges sminkmester, kinek műveitől több alkalommal hangosan zengett a sajtó. Folyamatos megbízásokkal van ellátva, így munkában és feladatokban nem szenved hiányt.
Épp a nagyon ritkán előforduló szabadnapját élvezi, mikor főnök...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
A pihenésnek és az egész napos semmittevésnek köszönhetően hamar elérkezett a péntek, s ezzel együtt Kai és D.O. születésnapi partija, melyre hivatalos vagyok, hála utóbbi meghívásának. Arra számítottam, hogy az én dolgom lesz a fiúk elkészítése az összejövetelre, de nagy meglepetésemre kollégáimat terhelte ez a feladat, én pedig nyugodtan készülhettem anélkül, hogy idegbajt kapnék. Bár, őszintén bevallom, izgulok.
Egy combközépig érő fekete, ejtett vállú, testhezálló ruhát választottam estére, melyet ezüst, púderrózsaszín kövekkel kirakott ékszerekkel és egy keskeny övvel igyekeztem feldobni, az alját vékony csíkban díszítő, gyönyörű csipke mellett. Mivel fázós típus vagyok, elképzelhetetlen számomra, hogy ilyen öltözetben utcára lépjek, ezért egy átlátszó, mégis vastagabb anyagból készült, szintén fekete, csipkés harisnyát húztam alá. Az említettek mellé párosult egy púderszínű borítéktáska, illetve egy egyszerű, platformos bokacsizma, természetesen vastag sarokkal, hogy még véletlenül se törjem nyakamat egy csodálatosabb momentumomban.
Elegáns kabátom sajnos egyáltalán nem akad, úgyhogy jobb híján egy vékony bőrkabát mellett döntöttem, mely -megkockáztatom, hogy- a legcsinosabbnak mondható a szekrényemben sorakozó, esetlegesen választható darabok közül. Hajkoronám lágy loknikban omlott vállamra, ezzel is enyhén melegítve gazdáját. Sminkem visszafogottabb, mégis látványos és „ütősnek" mondható. Szemhéjon a barnás, nude árnyalatokat részesítettem előnyben, fekete tusvonallal, s hosszúra kifestett pillákkal, ezzel cicaszem hatást elérve. Ám mégsem ez a sminkem legmeghatározóbb része, hanem az ajkak, mik hideg tónusú, bordó rúzstól pompáznak. Maximálisan elégedett vagyok az elkészült remekművel, ami nálam nagyon-nagyon ritka. Mindig találok apróbb hibákat a munkámban, és tulajdonképpen ez -is- hajt előre. A fejlődni vágyás.
*****
Belépve az épületbe, teljességgel sokkolt a látvány, ami fogadott. Káprázatosan gyönyörű volt minden apró részlet, mi elém tárult. A villódzó fények, a terem különböző pontjain elhelyezett bárok, a díszek, még a plafonon sorakozó, héliumos metálkék és ezüst léggömbök is milliméterre pontosan, szabályosan helyezkedtek el. Talán én vagyok túl egyszerű, de nem gondoltam volna, hogy ilyen egyáltalán létezik. Valami, ami ennyire tökéletes összképet alkot. A zene pedig mindennek a megkoronázása. Különböző stílusú, változatos dalok követik egymást, melyek kivétel nélkül, mind-mind fülbemászó dallamúak. Ámulatba ejtő, hogy valaki ezt mind pár nap leforgása alatt alkotta fejben és valósította meg egy időben.
- Örülök, hogy eljöttél! -lép oda hozzám a békésen mosolygó Chen. Nagyot nyelve lefagyok a döbbenettől, s eljátszom a gondolattal, hogy vajon ma milyen szép, szívmelengető merényletet készülhet elkövetni ellenem. Egy kínos vigyort erőltetek arcomra, mire szemtelen könnyedséggel lendíti át karját vállamon, mitől ijedtemben -szerencsére nem túl feltűnően- összerándulok.- Ne aggódj, nem fogok csinálni semmit! Egyszeri alkalom volt a múltkori. Mondjuk, ahogy észrevettem, veled izgalmas lenne ilyen csatába kezdeni. -idézi vissza emlékeit a mesés, világító arcfestésemről alsó ajkába harapva, majd megrázza fejét, s miután elenged, egyenesen elém állva, jobbját nyújtva így szól: Felejtsük el, ami történt! -tekintetem levezetem tenyerére, majd szinte azonnal vissza rá.- Nem szeretném, ha rossz embernek hinnél, mert nem vagyok az, csak néha nem tudom belőni, hogy mi az, amit már nem kéne megengednem magamnak. Utólag döbbentem rá, hogy ezzel az állásodat kockáztattam, ezért sem mártottalak be, mikor a képemre mázolt arcról kérdeztek. -szavai őszintén csengnek, minek köszönhetően az utolsó betűig elhiszek mindent. Talán túlságosan jóhiszemű vagyok, de nem érdekel. Ha haragudni akartam volna rá, akkor sem lenne semmi értelme, hiszen heti rendszerességgel látni fogom őt, és csak magamat húznám fel a felesleges duzzogásommal.
