Olivia Turner egy tehetséges sminkmester, kinek műveitől több alkalommal hangosan zengett a sajtó. Folyamatos megbízásokkal van ellátva, így munkában és feladatokban nem szenved hiányt.
Épp a nagyon ritkán előforduló szabadnapját élvezi, mikor főnök...
Nem tudom, hogy láttátok-e, kaptatok-e róla értesítést, de új történet írásába kezdtem nemrég, melynek első része a tegnapi napon került feltöltésre.
Nagyon boldoggá tennétek a nénit, ha belekukkantanátok a szóban forgó irományba is, hogy támogassátok a ti drága írótokat.
Néhány dolgot azért megemlítenék róla, hátha ezzel jobban ösztönözlek majd titeket az olvasására.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A címe: Even if it hurts
Szereplők:Kim Jong Mi (OC), Lee Jin Ki, Kim Jong Hyun
FIGYELEM! A srácok nem, mint hírességek szerepelnek a történetben!
Típus: Hetero
Műfaj:Romantikus, dráma
Korhatár:Nincs besorolás alatt -avagy ebben a sztoriban sem a kekszi vagy épp erőszakos jelenetek uralkodnak majd
Bevezető: Csak mi voltunk, ketten a világ ellen -csak mi ketten, senki más. Míg egy nap már nem volt többé "Mi", már nem volt olyan, hogy "Ő és én". Csak én voltam. Egyedül. Nélküle.
Ahogy azt az első rész végén le is írtam, az Even if it hurts című művem áll eddig a legeslegközelebb a szívemhez, talán épp a rengeteg rossz miatt, ami történt velem.
Jongmi személyiségét érzem a leginkább sajátomnak, hiszen talán az ő karakterébe tettem a legtöbbet magamból, az érzéseimből, a gondolataimból, illetve például a családi háttérből és az azon belüli kapcsolatokból is -kivéve a testvérit, mert abból neki sokkal pozitívabb jutott, mint nekem valaha.
Lehet végtelenül ostobán hangzik majd, amit most mondok, de Jongmi és én talán egy-egy kaktuszhoz vagyunk hasonlíthatóak -és nem, nem azért, mert megrázott minket a kettőhúsz és minden létező szőrszál feláll a testünkön, sokkal inkább azért-, mert annyit csalódtunk már az emberekben -főként azokban a személyekben, akikben a világon a legjobban bíztunk-, hogy egy idő után megtanultuk, hogy közel engedni valakit magunkhoz nem mindig olyan jó móka, és olykor felér egy nyomban aláírt halálos ítélettel.
Szép fokozatosan megváltoztunk az évek során, és a bennünk lakozó naiv kislány fénye egyre halványabban pislákol belül, míg egy szép napon talán végleg kialudni látszik majd.
Talán ezt jelenti felnőni.
***
A legutóbbi rész végén meséltem nektek egy csodálatos emberről, egy nagyszerű Édesapáról, egy mérhetetlenül aranyos, jószívű és szerethető férfiról. Mind-mind, kivétel nélkül támogattatok, és kifejeztétek valamilyen formában, hogy mellettem álltok, és ezért kimondhatatlanul hálás vagyok nektek! Rengetegen szorítottatok azért, hogy minél hamarabb jobban legyen, és kijöhessen a kórházból, épen és egészségesen.
Ezúton is szeretném megköszönni a biztató szavakat, a kedvességeteket, az önzetlenségeteket, a bátorításaitokat a saját nevemben, és érintettekében is!
Azonban sajnálattal kell közölnöm, hogy Sz. J. a tegnapi napon, három hét kemény küzdelem után végleg feladta a harcot a betegsége ellen.
Annyi mindent tudnék mondani, és írni... De valahogy mégsem tudom megfogalmazni rendesen a lelkemben kavargó dolgokat.
Mikor erről kérdeznek, megnémulok. Mintha elfogytak volna a kimondható szavak, holott tényleg annyi mindent mondanék, és mégsem megy.
Nem ilyen hangvételűre terveztem ezt a bejegyzést, abszolút nem, és ez szerintem meg is látszik, hisz az elején még bohóckodtam is egy kicsit, viszont nem éreztem volna helyesnek, ha nem osztom meg veletek a történteket. Támogattatok, és mellettem álltatok, éppen ezért úgy éreztem, jogotok van tudni róla -még, ha nem is akarjátok, bár ebben az esetben csak simán tovább görgettek, és nincs harag.
Szeretnék még egyszer megköszönni nektek mindent! Tudom, hogy ezt már kismillió alkalommal elmondtam, de sokszor tényleg ti tartjátok bennem a lelket, mikor minden más ellenem is fordult a nyomorúságos kis életemben.
