Olivia Turner egy tehetséges sminkmester, kinek műveitől több alkalommal hangosan zengett a sajtó. Folyamatos megbízásokkal van ellátva, így munkában és feladatokban nem szenved hiányt.
Épp a nagyon ritkán előforduló szabadnapját élvezi, mikor főnök...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Mit is mondhatnék? Egy újabb hónap telt el, mi pedig -alig hiszem el, hogy ezt mondom, de- öt hónaposak lettünk. Kibírtunk öt hosszú hónapot, úgy, hogy még mindketten életben vagyunk. Sőt, átvészeltük úgy, hogy még csak gyilkossági kísérlet sem történt egyikünk részéről sem -habár párszor komolyan elgondolkodtam rajta, hogy legyilkolom ezt a két lábon járó gyökérséget.
A viccet félretéve... Életem legeslegszebb öt hónapját kaptam a lapátfülűtől, amit semmi pénzért nem cserélnék semmire sem. Megeshet, hogy ezeken a napokon nem jutott túl sok időnk egymásra, de a fennmaradó napok mind-mind csodálatosak voltak számomra és megismételhetetlenek. Minden létező alkalmat megragadott arra, hogy a kedvemben járhasson; bármikor, ha tudott, meglepett valami aprósággal, amiről tudta, hogy szeretem és örülnék neki. Éreztette velem, hogy fontos vagyok és, hogy figyel minden egyes szavamra, ez pedig határozottan jól esett. Szokatlan volt ilyesmit megtapasztalni, de mindenképpen pozitív értelemben.
Szerintem mindenki előre sejthette már, hogy a "mi napunk" ismételten nem volt csak és kizárólag a miénknek nevezhető. Azonban most kivételesen nem arról volt szó, hogy bárki is megzavart volna minket; Baekhyun néhány héttel korábban értesült arról a menedzsertől, hogy felkérték őt egy dráma főcímdalának a feléneklésére, melyet ők már el is fogadtak, így hát beleszólása nincs túl sok. Nem is lett volna ezzel semmi probléma, ha a későbbiekben nem derült volna fény arra az elhallgatott tényre, hogy itt bizony nem csupán egy egyszerű dalról van szó... Hanem egy duettről, Taeyeon közreműködésével, éppen a mai napon.
Baekhyun szemszöge:
Életem egyik legmegterhelőbb napját tudhatom magam mögött, melyről kezdetben még csak nem is sejtettem, hogy ennyire nehéz lesz majd. Tudtam, hogy meg fogok vele szenvedni rendesen, de a legvadabb álmaimban sem hittem volna, hogy ilyen mértékben megkínoz majd az élet.
Másra sem vágytam, mikor hazaértem, csak, hogy bedőlhessek az ágyamba vagy, hogy leigyam magam a sárga földig, egészen addig, míg végül már nem érzek az égvilágon semmit sem. Azonban az utóbbit természetesen nem tehettem meg, mert holnap ismét egy zsúfolt napja lesz a bandának, mikor végig kell vigyorognom a napot a rajongóink előtt, nehogy aggódni kezdjenek miattam.
Igencsak kettős érzések kavarogtak bennem; egyedül akartam lenni, de közben vágytam is arra, hogy valaki csak úgy mellettem legyen. Éppen ezért egy percig sem bántam, mikor a lakosztályomba belépve megpillantottam a kanapén telefonozó Turner lányt, egymagában. Tudta, hogy milyen nehéz szívvel indultam ma útnak, s biztosra veszem, hogy egészen idáig szüntelenül azon agyalt, hogy vajon mi lehet velem és Taeyeonnal.
Egy erőtlen vigyort erőltetve magamra, haladok el mögötte, majd miután egy ártatlan puszit nyomok a feje búbjára, minden további nélkül kullogok be a hálóba, hogy valami kényelmesebb göncöt ránthassak magamra. Az ajtóban lecövekelve nézi végig, ahogy a ruháimmal bajlódok, hiszen persze, hogy pont egy ilyen kegyetlen szar nap után gyűlik meg velük a bajom, s akad bele a pólómba a nyakláncom.
