Olivia Turner egy tehetséges sminkmester, kinek műveitől több alkalommal hangosan zengett a sajtó. Folyamatos megbízásokkal van ellátva, így munkában és feladatokban nem szenved hiányt.
Épp a nagyon ritkán előforduló szabadnapját élvezi, mikor főnök...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Junmyeon szemszöge:
Minden olyan gyorsan történt. Az egyik pillanatban még békésen olvastam az előző nap beszerzett könyvemet, a következőben pedig... Olive. Kell ennél többet mondanom? Kötve hiszem. Mennyi idő is telt el? Kilenc, esetleg tíz hónap, mióta utoljára láttuk? Egy ideig fel sem fogtam, hogy ez most tényleg megtörténik. Meg sem bírtam mukkanni, csak némán figyeltem a többieket, ahogy szép sorban megrohamozzák.
- Hol voltál ennyi ideig? -vetődik a nyakába Jongdae pityeregve. Oké, kit akarok átverni? Pityergés? Ugyan. Sokkal inkább óvodásokat megszégyenítő bömbölés.- Miért nem jöttél korábban? Tudod te milyen nehéz volt nekem nélküled?
- Tudom, hogy csak a videojáték miatt mondod ezt, de Istenem, olyan jól esik! - buggyannak elő a lány könnyei is, ahogy boldogan nevetve viszonozza a már-már csontropogtató ölelést.
- Kit érdekel az a hülye játék?! -kérdi hisztérikusan, majd hirtelen megragadja a lány vállát.- Nélküled semmi sem volt ugyanolyan. De ugye most már itt maradsz? Kérlek, mondd, hogy visszajössz!
- Jongdae, engedj szóhoz jutni minket is! -dorgálja meg Kyungsoo mérgesen, majd szinte arrébb tessékelve őt, zárja a karjaiba Livet.- Jó újra látni téged!
- De hát nem is mondtok semmit! -csattan fel sértődötten, s valamiképp jogosan is. Annyi mindent tudnánk neki mondani, de valahogy mégsem jönnek a szánkra a szavak. Hányszor elképzeltem már, milyen jó lesz, ha egyszer újra találkozunk, ám nem gondoltam volna, hogy ilyen váratlanul történik majd mindez.
- Azért, mert nem hagyod, nagyokos! -pöcköli homlokon Minseok, mitől csak még inkább kijön a sodrából. Xiu azt sem tudva, mit tegyen, tanácstalanul toporog mellette egészen addig, míg Olive szelíden el nem mosolyodik.
- Meg sem ölelsz, cicaszemű? Na és ti? -néz végig rajtunk kíváncsian.- Vagy haragszotok rám?
- Olive... -lágyul meg Sehun eddig véresen komoly ábrázata.- Nem, dehogy!
- Hogy gondolhatsz ilyen butaságot? -Kis időbe telt ugyan, de végre mi is túllendülünk a kezdeti sokkon, s kivesszük a részünket a lány meleg öleléséből. El sem tudom mondani, mióta várunk már erre a pillanatra. Olyan, mintha valami nyálas filmben lennénk, mégis leírhatatlanul jó érzés.
- El sem hiszem, hogy itt vagy. -Mintha rajtuk kívül más nem is tartózkodna a szobában, Jongin hősszerelmeseket megszégyenítő finomsággal simít végig a lány arcán. Viszont nincsenek egyedül. A gond pedig nyilvánvalóan nem nálunk kezdődik.
Chanyeol...
Mind kővé dermedve figyelünk, holott szerintem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy legszívesebben a lehető legtávolabb rángatnánk Kait a lánytól. Ők viszont láthatóan nem zavartatják magukat. A viszontlátás öröme túl nagy ahhoz, hogy Yodával törődjenek, és ez részben érthető is, hisz egészen másfajta múltjuk van, mint Livnek bármelyikünkkel. Kétségtelen, milyen közel álltak egymáshoz, ezért is történhetett meg köztük az, ami végül idáig vezetett.
