Olivia Turner egy tehetséges sminkmester, kinek műveitől több alkalommal hangosan zengett a sajtó. Folyamatos megbízásokkal van ellátva, így munkában és feladatokban nem szenved hiányt.
Épp a nagyon ritkán előforduló szabadnapját élvezi, mikor főnök...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Olivia szemszöge:
Este tizenegy körül battyogtunk vissza a szobáinkba Jonginnal, minden rosszat magunk mögött hagyva. Megkönnyebbültem, hogy túllendültünk a történteken és végre lezártnak tekinthetjük a zavaros kapcsolatunkat egymással. Most már nincs miért aggódnunk, hiszen megbeszéltünk, hogy bárhogyan is alakuljanak a dolgaink a későbbiekben, barátok maradunk -csak és kizárólag barátok. Őszintén remélem, hogy sikerül majd rendbe hoznia a kapcsolatát Krystallal, mert hiszek benne, hogy nem szabadna elengedniük egymást.
Nem számítottam rá, hogy a hálószobámba belépve egy meglehetősen mélyen alvó Chanyeollal találom majd szembe magam, az ágyamon, azonban mégis így történt. Addig várt volna rám, míg el nem nyomta az álom? Jólesően elmosolyodtam a látványon, majd miután lefürödtem és átöltöztem, én magam is nyugovóra tértem. Hosszú nap volt a mai.
A reggelit valahogy most sem sikerült normális emberekhez méltóan elkészítenünk, hiszen miután Chanyeol már legalább ötödszörre pöckölte rám az addigra kész állapotban lévő, ragacsos rizsszemeket, idegbajos lettem, és megjutalmaztam egy kis tejszínhabbal a feje egészét, ami rendkívül vicces külsőt eredményezett számára, továbbá egy újabb csatát, közöttünk. Végül a telefonom csörgése zavarta meg a feltételezhetően soha véget nem érő, idétlen és felettébb értelmetlen harcunkat, s miután egy törölközőt nyomtam Chan kezébe, hogy mosakodjon meg, mert ragadni fog, valamivel nyugodtabb körülmények között válaszolhattam a hívásra, a konyhapultra felcsüccsenve.
- Kivel beszélsz? -kérdi halkan, mikor kilép a fürdőből, s megpillantja kezemben a mobiltelefont. Meglehet, már el is felejtette, hogy éppen kerestek, mikor ő elvonult vagy csak nem számított arra, hogy ilyen sokáig elhúzódik a beszélgetés.
- Anyával. -tátogom némán, ő pedig úgy megörülve, mintha azt mondtam volna neki, hogy megnyertük a lottót, hatalmas vigyorral az arcán így szól:
- Add át neki üdvözletem!
- Chanyeol az? Jajj, az a fiú... Kicsim, mondd meg neki, hogy puszilom és, hogy bármikor szívesen látjuk őt újra! -hangzik a vonal túlsó végéről Anya szeretetteljes, aranyos monológja, ám nekem eszem ágában sincs ilyen üzenetet továbbítani a lapátfülűnek.
- Igazából... Anya eltiltott tőled. -veszem elő minden színészi tehetségem a leghitelesebb alakítás érdekében. Igyekszem mindennemű érzelmet száműzni az arcomról, hogy elérjem, a lehető legkomolyabban vegye minden áldott szavamat.
- Tessék? De hát miért? -hervad le a fogkrém reklámba illő vigyor a képéről, s szemei értetlenül, a tőle telhető legártatlanabbul, csalódottságtól túlcsordulva csillognak. Szinte már megsajnálom -nos, igen; szinte. Olivia Turnert nem olyan fából faragták, hogy holmi gyönyörű szempár és egy édes arc végleg elgyengítse.
