Olivia Turner egy tehetséges sminkmester, kinek műveitől több alkalommal hangosan zengett a sajtó. Folyamatos megbízásokkal van ellátva, így munkában és feladatokban nem szenved hiányt.
Épp a nagyon ritkán előforduló szabadnapját élvezi, mikor főnök...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Hihetetlen... -mordul fel Suho mögülünk leskelődve, s hangjából csak úgy árad az ellenszenv. Végre egy normális ember. -Nem hittem volna, hogy bármelyikőtök bedől ennek a lánynak. -teszi hozzá, rosszallóan fejét ingatva.
- Te tudod ki ő? -támadja le Xiu, másodpercnyi szünetet sem hagyva nekünk arra, hogy bármit is hozzáfűzzünk a mondottakhoz. Suho fújtatva kezdi masszírozni halántékát, hogy biztosan meg tudja őrizni a(z) -amúgy sem sokáig kitartó- hidegvérét.
- Nem egyértelmű? -kérdi olyan pofát vágva, mintha bármelyik percben felrobbanhatna, ezt pedig tovább tetézi, hogy mindhárman csóválni kezdjük fejünket, nemleges válasszal szolgálva számára. -Baekhyun említett az utóbbi időben bármilyen lányt nektek? -újabb fejrázás következik részünkről, melynek eredménye a srác nyakán egyre csak dagadó erek. Említettem már, hogy -finoman szólva- nem szereti, ha valaki értetlen? -Pontosan. És került mostanában új lány az életébe? Úgy értem... mindannyiunk életébe. -egészítette ki nyomban, ezzel hatalmas segítséget adva. Azonban még mielőtt megfejthettük volna az általa feldobott barkochbát, a folyosó végén lévő, tőlünk nem olyan messze elhelyezkedő lift ajtaja kinyílik, s ott áll velünk szemben maga a megoldás, Baekhyun fehér felsőjével a derekán, s bizalmas mosollyal kémlelve egymást a ruhanemű tulajdonosával.
Nem, az nem lehet. -próbálom meggyőzni magam, hozzátenném, nem túl eredményesen. Kit akarok átverni? Hiszen láttam őket... Arcomról levakarhatatlan csalódottság tükröződik, így jobbnak látom a figyelemfelkeltés elkerülése végett történő távozást. Az öltözőbe érve lehuppanok a kerekded pocakos Dan Yin elé, s mélyet sóhajtva, a semmibe meredve idézem vissza csupán pár napja született emlékeimet.
*****2017. január 10.
- Hová mész? -hangzik a nem éppen alacsony hangerőn felém intézett kérdés Chentől, mialatt rizsdarabkák potyognak ki szájából. Igazán vonzó látvány ez egy olyan embertől, kiért lányok, s nők milliói rajongnak. Nézzük a jó oldalát; legalább a színpadon valamelyest tud viselkedni. Igen, jól olvastátok... Bármennyire is nagy ökör a színpadon, az még mindig egy visszafogottabb verziója a valódi énjének.
- Megnézem, hogy megérkezett-e már az újonc. Lehet, hogy nem talál ide és segítségre szorul. Gondoltam utánajárok. -felelem, mire egy nagy mosoly jelenik meg arcán, melynek köszönhetően megvillant egy hatalmas darab, fogaira ragadt ételdarabkát. Kínosan vigyorogva vágom ki az ajtót, amely nagy csattanással köszöni meg azt. Kilépve rajta, érdeklődve keresem a zaj forrását, avagy, hogy vajon mibe ütközhetett bele általam. Egy korombeli lány ül a földön, ijedten kísérelve meg megérteni, mi történt az imént. Elámulok... Milyen gyönyörű.Egy fekete, vállainál enyhén kivágott hosszú ujjú felsőt, világos és sötétszürke márványmintás farmert és egy egyszerű, sötétbordó, lapos talpú bokacsizmát visel. Mellette pedig egy nagyobb gurulós bőrönd hever -matt, világosbarna színben, rózsaarany szegéllyel.
